Lineker rosszul mondta: a végén mindig a Bayern nyer

’Verrückte Saison’, vagyis őrült szezon: így aposztrofálták a német sajtóban a Bundesliga 2022/2023-as idényét, és ezzel a jelzővel nehéz lenne vitába szállni. Egy valamit még talán érdemes hozzátenni: Gary Lineker mondása egy kicsit elferdítve most már így kellene hangozzon: a Bundesliga olyan bajnokság, ahol 18 csapat verseng egymással, és a végén mindig a Bayern München győz.

Elszalasztott lehetőség – így tekintenek a nemrég véget ért Bundesliga-szezonra Dortmundban, nem véletlenül. 2013 óta folyamatosan a Bayern München ül fel a bajnokság trónjára, és sokan úgy gondolják, hosszú évekig nem lesz olyan idény, amikor ennyire reális lesz valakinek letaszítani onnan a bajorokat.

Kezdjük az elején: ősszel, bár már akkor is voltak kisebb hullámvölgyek, úgy tűnt, a Bayernt ezúttal sem lehet majd megállítani. Főleg azok után, hogy az akkor még Julian Nagelsmann által irányított gárda első négy tétmeccsét húsz (!) szerzett góllal nyerte meg. Ötöt vágtak a Lipcsének a Szuperkupa-mérkőzésen, hatost rúgtak Frankfurtban, hetest Bochumban. Ezt követően ugyan jött egy négy találkozóból álló nyeretlenségi széria, de egyrészt gyorsan megrázta magát az együttes, ráadásul közben a Bajnokok Ligájában is magabiztosan teljesített.

Azt persze már akkor látni lehetett, hogy a védelem időnként érthetetlen rövidzárlatokat produkál, a korábbi évekkel ellentétben sebezhetőbbnek tűnt a Bayern hátul, de a támadójátéka többnyire elsöprő volt, és a riválisokhoz képest még mindig jóval kiegyensúlyozottabban teljesített. A 2023-as naptári év azonban minden várakozást alulmúlt: az ebben az időszakban lejátszott 19 bajnokiból a müncheni együttes csak 11-et tudott megnyerni négy döntetlen és négy vereség mellett. Ráadásul már a negyeddöntőben kiesett a Német Kupából és a BL-ből is, a Manchester City elleni párharc egyenesen megalázó volt.

A szakma alapvetően a katari világbajnokságra fogja a visszaesés okait. Tény, hogy a Bayern keretének jelentős része érintett volt a tornán, különösen a csapat német válogatott játékosain látszott a fásultság. De az is igaz, hogy szinte minden európai élgárda számos kulcsembert adott a nemzeti együtteseknek, tehát önmagában ez azért nem annyira meggyőző magyarázat. Mindenesetre a bajorok lendületét a november-decemberi esemény jobban megtörte, mint a többi csapatét.

Manuel Neuer abszurdnak tűnő síbalesete is döntő volt – ennek következtében a Bayernnek a tavaszi szezonra új kapus után kellett néznie. Bár Yann Sommer személyében klasszis hálóőr érkezett, de a Neuer és a védelem közötti, az évek során kialakult összhang érthető módon nem volt annyira érezhető ebben a néhány hónapban. Az idény végén történtek pedig – a vezetőség gyorsan lebonyolított lecserélése – azt igazolják, hogy eleve komoly problémák voltak házon belül, amiről a napokban Uli Hoeneß is kendőzetlenül beszélt. A Bayern tiszteletbeli elnöke szerint hónapok óta rossz a hangulat a Säbener Strassén, motivációs hiányt is felfedezett a csapaton, és ezért szerinte egyértelműen Hasan Salihamidzic sportigazgató és Oliver Kahn vezérigazgató tehető felelőssé.

Ha a leírtakat mind elfogadjuk, és egyben azt is, hogy a bajoroknak hatalmas mázlira is szükségük volt az újabb aranyéremhez, egy valamit azért tegyünk hozzá: a rekordbajnok messze a legtöbb gólt (92) szerezte, és holtversenyben az Unionnal a legkevesebbet (38) kapta a mezőnyben, valamint a legkevesebb vereség (5) is a nevéhez fűződik.

A szakmai munkát április eleje óta irányító Thomas Tuchel–Lőw Zsolt kettősnek egyértelmű a feladata: újjá kell építenie a nyártól a belső harcoktól szabadulni kívánó Bayernt, friss levegőre és új impulzusokra lesz szükség ahhoz, hogy meggyőzőbb, és a nemzetközi porondon jóval eredményesebb idényt produkáljanak.

Az említett elszalasztott lehetőség miatt a Borussia Dortmundnál bánkódhatnak, de nagyon. A sárga-feketék természetesen úgy mentek neki a szezonnak, hogy végre megtörik a Bayern szériáját, de náluk pont fordított volt a képlet, vagyis az ősz ment kis túlzással a levesbe. A világbajnokságig lejátszott 15 bajnokin összesen 20 pontot vesztegetett el a BVB, így a bajoroktól jelentősen lemaradva, kilenc pontos hátránnyal csupán a hatodik helyen „fordultak”.

Így utólag, látva, tapasztalva a Bayern idei megpróbáltatásait, valószínűsíthetjük, hogy csak egy kicsit is jobb ősszel a Dortmund jó eséllyel az élen zárhatott volna májusban, mert 2023-ban Edin Terzic együttese nagyon hasított. Az elmúlt öt hónapban a BVB mindössze egy vereséget szenvedett el, igaz, az végül sorsdöntőnek bizonyult, hiszen április elején éppen a bajoroktól kaptak ki. Sorjáztak a kimagasló teljesítmények: Jude Bellingham, Donyell Malen, Karim Adeyemi, Marco Reus és Julian Brandt is pazar szezont futott, sőt a hajrában a súlyos betegségéből felépülő Sebastian Haller is hozta ezt a szintet – fájdalom, a záró fordulóban viszont büntetőt hibázott.

Az utolsó meccs bénultsága, a már motiválatlannak tűnő, az idény végére leeresztett Mainz elleni döntetlen egyértelműen a nagy nyomásnak és a Bayernéhez képest fiatalabb, ilyen szituációkban rutintalanabb keretnek tudható be. No és talán a bajorokkal szembeni örökös kisebbségi érzésnek is, hiszen tényleg úgy tűnik, történjen akármi, a müncheniek valahogy mindig előbb érnek célba – nevezzük ezt folyamatos mázlinak, vagy a sors akaratának.

Nem tudott a teljes szezonon át kiegyensúlyozottan szerepelni az RB Leipzig sem, de összességében pozitív évet zárt a lipcsei együttes. Az idényt rosszul kezdő szászok már szeptemberben edzőt váltottak, de a Domenico Tedesco helyére érkező Marco Rosénak is megvoltak a maga nehézségei. Az év elején még úgy tűnt, a Leipzignek keményen meg kell küzdenie a top négybe kerülésért is, de végül meglett a bronzérem, sőt a Német Kupában is összejött a címvédés.

A lipcseiek esetében a szintlépés kell hogy legyen a következő célkitűzés, a Bayernnel és a Dortmunddal való versenyképesség, mert ha a keretet sikerülne tovább acélosítani, a salátástál és a nemzetközi porondon való markánsabb helytállás is elérhető lenne.

A magyar válogatott játékosok közül Willi Orbán ismét bizonyította, hogy a Bundesliga legjobb védői között a helye, Szoboszlai Dominik pedig új magasságokba jutott: bár már a szezon előtt is pozitív volt a megítélése, hat gólja, nyolc gólpassza és az, hogy egyre inkább vezérként tud fellépni a pályán, a klasszisok sorába emelte. Kérdés, hogy ezt a következő idényben hol kamatoztathatja.

Gulácsi Péter szezonját súlyos sérülése sajnálatos módon nagyon beárnyékolta, a kapus csupán hat bajnokin állhatott a háló előtt.

Folytatódott az Union Berlin elképesztő fejlődési folyamata. A Bundesligába 2019-ben feljutó fővárosiak sorrendben a 11., a 7., az 5., most pedig a 4. helyen zártak. Két éve ez Konferencia Liga-selejtezőt, tavaly Európa-liga-indulást, idén pedig Bajnokok Ligája-részvételt ért. Urs Fischer gárdája ugyanazt a megalkuvást nem tűrő, kőkemény és szervezett futballt játszotta, mint korábban, de még rá tudott tenni egy lapáttal. Sőt, a berliniek hét alkalommal az élen zárták az aktuális fordulót, miközben a Dortmund csak háromszor vezetett a játéknapok végén – igaz, azért a BVB közelebb állt az aranyhoz. Nagy kérdés, hogy ez a folyamat meddig futhat ki, vagyis van-e innen is feljebb Fischer csapatának, illetve mennyire tudnak majd helytállni a legrangosabb európai kupasorozatban, hogyan fogja bírni az együttes a most már BL jelentette kettős terhelést

Az Union magyar légiósa, Schäfer András jól kezdte az idényt, de egy makacs sérülés miatt a tavaszi szezonja lényegében teljesen gajra ment.

Ami a többi élcsapatot illeti, Sallai Roland együttese, a Freiburg szintén előrelépett az elmúlt évekhez képest, de kis hiányérzet az ötödik hely miatt biztos van, hiszen végig harcban álltak a BL-indulásért. A magyar válogatott támadónak volt már jobb éve is, amiben persze arccsonttörése is szerepet játszott. A jövőjével kapcsolatos találgatások, illetve a játékpercei kapcsán benne és édesapjában felmerülő hiányérzet talán a Christian Streichhal való kapcsolatára is rossz hatással voltak, legalábbis erre lehetett következtetni az edző nyilatkozataiból.

Egy katasztrofális ősz után kiváló tavaszi meneteléssel küzdötte fel magát a hatodik helyre és harcolta ki ezzel az EL-szereplést a Bayer Leverkusen. A gyógyszergyáriakat az októberben a kispadra érkező Xabi Alonso remekül összerakta, tavaszra a BL-fáradalmakat is kipihenték, és közel voltak ahhoz is, hogy Budapesten Európa-liga-döntőt játszhassanak.

A legutóbb még a Bajnokok Ligájában induló Eintracht Frankfurtnak is megvoltak a maga nehézségei a többes terhelés okozta problémák miatt, de az európai kupákban ismét ott lehetnek majd (Konferencia Liga-playoff). A hetedik hely, illetve a kupaezüst azért nem mutat rosszul.

A Wolfsburg és a Mainz inkább felülteljesített a várakozásokhoz képest, a Köln, a Mönchengadbach és a Hoffenheim viszont egyértelműen gyengébben muzsikált. Utóbbinál a kiesés réme is jelen volt egy ideig.

Ami a kiesőzónát illeti: a Hertha szakmai és vezetői válsága évek óta tart, a berliniek kötéltáncot jártak az elmúlt években, és ezúttal már nem is sikerült úgy egyensúlyozniuk, hogy a magasban maradjanak, a végére érkező Dárdai Pál sem tudott csodát tenni. Dárdai Márton 17 bajnokin kapott lehetőséget, 11-szer volt kezdő. A klub szurkolói abban bíznak, hogy a másodosztályban eljöhet a megtisztulás ideje, ami jót tehet a csapat jövőjének, de a Hamburg évek óta tartó Bundesliga 2-es kálváriája azért figyelmeztető jel lehet a kubnak.

A Schalke pár hónapja még kilátástalan helyzetben volt, a téli erősítések és Thomas Reis munkája aztán majdnem csodát eredményezett, de a végén mégis újra kiesett a nagy múltú gelsenkircheni együttes. A kérdés, középtávon mire számíthatnak a szurkolók: beáll a klub a liftező csapatok közé, esetleg hosszabb Bundesliga 2-es időszakra kell felkészülni.

A Stuttgart már tavaly is éppen csak hogy megúszta az osztályozót, ezúttal pótvizsgára kényszerült, amelyet ugyanakkor meggyőzően teljesített a HSV-val szemben. Jelzésértékű azonban, hogy a klub vezetői máris azon dolgoznak, hogy megfelelően megerősítsék a gárdát, mert nem szeretnének ismét a tűzzel játszani.

Bundesliga, a 2022/23-as szezon végeredménye: