A sorozat, amit a sportfogadók kedvéért hívtak életre

Manapság, amikor az európai kupaküzdelmek (a selejtezők selejtezőjének selejtezőivel) már gyakorlatilag június végén elkezdődnek, a nyár közepén is sorjáznak a különböző tétmérkőzések. Nem volt azonban ez mindig így: korábban a nemzetközi kupameccsek kezdetére szeptemberig várnunk kellett, így egy különös kezdeményezés eredményeképp létrehozták az Intertotó-kupa nevű sorozatot. Elsősorban azért, hogy a totószelvényekbe ilyenkor is lehessen mérkőzéseket tenni.

Az európai labdarúgásban sokáig problémát jelentett, hogy a bajnokságok lezárultával, a következő szezon indulásáig hosszú hónapokat kellett várni, amíg végre történt valami. Ezt felismerve egy svéd, egy svájci és egy osztrák fickó arra az elhatározásra jutott, hogy alapítani kellene egy olyan nemzetközi kupasorozatot, ahogy ők fogalmaztak, a „kupanélküliek kupáját”, ahol az UEFA által rendezett hivatalos szériákból kimaradó csapatok indulhatnának, és nem mellesleg a nyáron is tudnának focimeccseket prezentálni. Eric Persson, a Malmö FF elnöke, Ernst B. Thommen, a FIFA későbbi alelnöke, a Vásárvárosok Kupájának alapítója, illetve a korábbi svájci szövetségi kapitány, Karl Rappan voltak az ötletgazdák.

A kezdeményezés mögött üzleti érdekek is álltak, amit már az elnevezés is megvilágít: az első, 1961-es idényben ugyan még szimplán Nemzetközi Futball Kupa néven rendezték, de hamar elnyerte végső nevét. Thommennek már a 30-as évektől kezdve érdekeltségei voltak a svájci sportfogadásbizniszben, így bár afféle hablatyként az „adjunk játéklehetőséget nyáron is a csapatoknak” szlogen is elhangzott, valójában a cél az volt, hogy a nyári hónapokban is tétmeccseket kínáljanak a fogadóknak, ezzel természetesen növelve az ezzel járó bevételeket.

Az UEFA ugyan eleinte nem nézte jó szemmel az új megmérettetést: nem tetszett nekik, hogy ezekre a mérkőzésekre fogadhatnak a szurkolók. Végül viszont a nevét ugyan nem adta az európai szövetség a tornához, de engedélyezte a megrendezését. Az első hat évben csoportkörrel, majd utána egyenes kieséses szakasszal és végső győztessel bonyolították le az immár Intertotó-kupa névre hallgató viadalt, de egyre inkább látszott, hogy ennyi meccs egyszerűen nem fér bele a nyárba, nem lehet összeegyeztetni a klubok felkészülésével sem. 1967-től így nem avattak egy konkrét kupagyőztest, ehelyett a csoportokat megnyerő csapatok mindegyikét jutalmazták szerény pénzösszeggel. Ennek mértéke 10 és 15 ezer svájci frank között mozgott.

1995-ig ebben a rendszerben zajlottak az összecsapások, akkor azonban az UEFA változtatott addigi álláspontján, és saját versenyrendszerébe építette be az Intertotó-kupát. Azon a nyáron kettő, egy évvel később három, 2006-tól a 2008-as megszűnésig pedig 11 gárda nyerte el a jogot ezen a sorozaton keresztül az UEFA-kupa – az Európa-liga elődje – selejtezőjében való indulásra.

Természetesen az európai alsóházat és középmezőnyt képviselő országokban általánosságban örültek ennek a kezdeményezésnek, a legerősebb bajnokságok reprezentánsai sokszor púpként élték meg a hátukon, mivel úgy érezték, a sorozat jelentősen zavarja őket az új idényre való felkészülésben. Az angolok a 90-es évek közepén ezt erőteljesen jelezték is az UEFA-nak, amely válaszul szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben a szigetországiak bojkottálják a részvételt. Végül a felek megegyeztek, és a későbbiekben az európai szövetség engedélyezte, hogy a lehetséges kettő helyett a résztvevő országok csak egy csapatot indítsanak.

A nevezés feltétele annyi volt, hogy az UEFA rangosabb (BEK/BL, UEFA-kupa, illetve 1999-ig Kupagyőztesek Európa Kupája) sorozataiban részt vevő együttesek nem indulhattak, az utánuk a bajnoki sorrendben következők igen, de nem volt kötelező a jelentkezés. 1998-ban például az angoloknál csak a Premier League-ben utolsóként záró, így a másodosztályba kieső Crystal Palace vállalta a küzdelmeket, de nálunk, Magyarországon sem mindig tülekedtek a lehetőségért: 1986-ban az NB I 14. helyezettje, a Siófok is a résztvevők között volt.

Ami a legsikeresebb klubokat illeti, az első, 1961 és 1967 közötti periódust leszámítva az 1995 és 2008 közötti időszak alapján lehet leginkább mérleget vonni, hiszen ezekben az években avattak végső győztest (az „újkori” szakaszban egy szezonon belül olykor kettőt vagy hármat is az egyes ágak alapján). Érdekesség, hogy az első, 1961-es finálé holland házidöntő volt, melyben az Ajax a Feyenoordot múlta felül. Utoljára, 2008-ban pedig a portugál Braga örülhetett.

Hogy mennyire volt sikeres az Intertotó-kupa magyar szempontból? Nos, lényegében semennyire. A végső győzelem közelében egyetlen magyar együttes sem járt, onnantól kezdve pedig, hogy az UEFA-kupa-selejtezőbe is el lehetett jutni ezen a viadalon keresztül, ezt a jogot sem sikerült egyszer sem kiharcolnia a magyar bajnokságból érkező gárdáknak. Abban az időszakban, amikor a csoportkör után nem rendeztek egyenes kieséses meccseket, azért akadtak részsikerek. A 80-as és részben a 90-es években összesen kilenc alkalommal fordult elő, hogy egy-egy magyar induló megnyerte a saját csoportját, és ez legalább némi aprópénzt jelentett az új idény kezdete előtt.

A Videoton fantasztikus UEFA-kupa-menetelésére (1984/85) bizonyára sokan emlékeznek, arra talán már kevésbé, hogy annak az ezüstéremnek azért volt nemzetközi előzménye. A fehérváriak ugyanis 1983-ban és 1984-ben is megnyerték a kvartettjüket, és többek között az itt szerzett nemzetközi rutin is segített az UEFA-kupa-fináléig Kovács Ferenc együttesét. Duplázott egyébként az Újpest (1985, 1986) és a Tatabánya (1987, 1989) is, de „minigyőztesnek” mondhatta magát az MTK (1985), a Siófok (1992) és a Békéscsaba (1994) is.

A 2000-es évek végén aztán elérkezett a búcsú pillanata – az UEFA ugyanis úgy döntött, hogy 2009-től új szisztémát vezet be: az UEFA-kupa helyébe lépő Európa-liga selejtezőjének mezőnyét felduzzasztotta, így az addig az Intertotó-kupában induló csapatok tulajdonképpen beintegrálódtak ebbe a sorozatba.

A záró szériára 2008-ban került sor. Utolsó magyar csapatként a Budapest Honvéd próbálkozhatott, és nem is járt messze az UEFA-kupa-selejtezőtől: a kazah Zsetiszu és a cseh Teplice búcsúztatása után a 3. fordulóban a Sturm Graz elleni idegenbeli 0–0-lal kezdett, de aztán hazai pályán – a vendégszurkolók és a rendezők közötti emlékezetes lelátói csatától kísérve – 2–1-re kikapott, és így búcsúzott a sorozat utolsó idényében.

Intertotó-kupa: élt 47 évet.

Az Intertotó-kupa legsikeresebb klubjai (a végső győztesek alapján):