Hatalmas meccs volt, Novak Djokovics bombaformában kezdett,
5:0 után 6:1-re húzta be az első szettet, a másodikat rövidítésben, Djokovics szettlabdájáról nyerte Alcaraz.
A harmadikban szárnyalt a trónkövetelő, bár volt egy 26 perces game is, visszavágott a nyitószettért: 6:1!
A szétesettnek tűnt Djokovics nem lenne Djokovics, ha nem kapta volna össze magát, és állt volna fel a padlóról, egész simán, 6:3-mal küldte a meccset döntő szettre.
És még abban is remekül állt, 1–0-ra vezetett, amikor
bréklabdája volt, ám egy magasról lehulló, közepesen könnyű labdát a hálóba ütött, egyszerűen elkapkodta. Itt fordult meg véglegesen a döntő,
Alcaraz egyenlített, majd azonnal elvette ellenfele adogatását. Djokovics az ütőjén állt bosszút, kegyetlenül széttörte az egyik hálótartó félfán.
Innen már könnyedén, szépen kiszerválgatta a meccset Alcaraz, volt, hogy atomtenisszel – zseniális ütésekkel, tenyeres rövidítésekkel, átemeléssel – 6:4-gyel, első meccslabdáját értékesítve megnyerte élete első wimbledoni fináléját.
Wimbledon történetének harmadik legfiatalabb bajnoka lett,
csak Boris Becker és Björn Borg volt fiatalabb nála. Második Grand Slam-torna sikerével természetesen maradt világelső, míg
Djokovics 10 év után veszített meccset a wimbledoni centerpályán,
nem lett meg 24. Grand Slam-győzelme. Persze már a 23-mal is rekorder.
Alcaraz–Djokovics 1:6, 7:6, 6:1, 3:6, 6:4
