Jó néhány szenzációval szolgált már eddig is a nyári átigazolási időszak az európai futballban, de ha egy tranzakciót kellene választani, nálam mindenképp Harry Kane Münchenbe szerződése kívánkozik az élre. Lehetnék lelkes is – vagyok is valamennyire –, de azért inkább vegyes érzésekkel várom, mire lesz majd képes minden idők egyik legjobb angol támadója a Bayernnél.
Lássuk, mi van a mérleg pozitív serpenyőjében. Robert Lewandowski tavaly nyári távozását követően sok minden megváltozott a bajoroknál. Ha egy klubnak van egy olyan játékosa, aki nyolc szezon alatt 253 bajnoki mérkőzésen 238 alkalommal talál a kapuba, és ezalatt hatszor végez gólkirályként a Bundesligában (előtte egyszer a Dortmund mezében is ő termelt a legjobban a mezőnyben), akkor az elvesztése több mint érzékenyen érinti. Bár a Bayern a 2022/2023-as idényben is messze a legtöbb gólt szerezte (92), a legjobb góllövője, Serge Gnabry mindössze 14 találatot hozott össze, miközben Lewa ötször is elérte legalább a 30-as határt (2020/2021-ben meg sem állt 41-ig). Lehet persze azt mondani, hogy ha egy klubnál sokfelé oszlik el az egy adott szezonban lőtt gólok száma, az az erős csapatjáték mutatója is, de ha visszagondolunk a bajorok elmúlt szezonbeli ki-ki meccseire, például a Manchester City elleni BL-párharcra vagy a Freiburg elleni kupanegyeddöntőre, egy vérbeli, a komoly tétmérkőzéseken kíméletlen csatár sokat segíthetett volna a támadásban szenvedő együttesen.
Nos, Kane az előélete alapján remek megoldásnak tűnik a lengyel klasszis távozása után keletkezett űr betöltésére. A német sajtóban nemes egyszerűséggel csak „Super-Stürmer”-ként – Szupercsatárként – jellemzett támadó a Tottenham és az angol válogatott örökrangsorát is vezeti: háromszor lett a Premier League gólkirálya, és nagy előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen rendszerben jól érzi magát – a Spursben a kétcsatáros felállásban általában Szon párja volt, a nemzeti csapatban a három támadós szisztémában is vezérnek számít. Ráadásul nemcsak gólerős, hanem az előkészítésben is jeleskedik, az előző szezonban klubjában csak Dejan Kulusevski kreált több gólhelyzetet, mint ő.
Kane lenne tehát a főnyeremény a Bayern számára? Könnyen lehet, hogy így lesz, de arra, hogy megkapjuk a választ, egyelőre várnunk kell. Van azért néhány dolog, ami legalábbis óvatossá teszi az embert a 84-szeres angol válogatott játékossal kapcsolatban. Az egyik a kora: 30 évesen ugyan egy futballista még lehet tökéletes állapotban, sok példát láttunk, illetve látunk erre, de azért a legtöbben ilyentájt már túl vannak a csúcson. Egyre sűrűbben jöhetnek sérülések, melyek az idő előrehaladtával nehezebben jönnek rendbe. Ráadásul Kane kifejezetten sérülékeny játékosnak számít: a Soccerway összesítése szerint az elmúlt bő egy évtizedben összesen 25 (!) alkalommal volt maródi, melyek miatt kisebb-nagyobb időszakokat kellett kihagynia.
Még érdekesebb, hogy a csatár eddig kizárólag angol klubokban szerepelt. Tizenegy évesen került a Tottenham utánpótlásába, és bár a 2010-es évek első felében kölcsönben a Leyton Orientnél, a Millwallnál, a Norwichnál és a Leicesternél is megfordult, a legutóbbi közel tíz évet csak a Spursben futballozta végig. Saját maga elmondása szerint ugyan éppen arra van szüksége, hogy egy új kultúrát, egy új közeget megismerjen, ahol megújulhat, de ez azért nem ennyire egyszerű.
Ne felejtsük el, hogy a németek és az angolok az ismert történelmi előzmények miatt minimum nem kedvelik, sőt sok esetben inkább gyűlölik egymást, a Bayern pedig kiemelt „ellenség” a nagy szigetországi klubok számára. Emlékezhetünk a legendás, 1999-es Bajnokok Ligája-döntőre, melyen a Manchester United a lehető legdrámaibb körülmények között múlta felül a bajorokat – Lothar Matthäus döbbent tekintetén a rendes játékidő hosszabbításában történt United-fordítás után a mai napig gúnyosan kacagnak az angolok, de a különböző világversenyek és klubmeccsek szurkolói balhéi is élénken élnek még az elménkben a 80-as, 90-es, 2000-es évekből.
Tény persze, hogy azért az elmúlt években több szigetországi futballista is be tudott törni a német piacra – Jude Bellingham és Jadon Sancho a legjobb példák erre –, de ők nagyon fiatalon, szinte még csiszolatlan gyémántként érkeztek Németországba, míg Kane pályája későbbi szakaszában érkezik. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Bayern szurkolói részéről teljes mértékben megvan a bizalom iránta, sőt afféle messiásként tekintenek rá. A hétvégi, Leipzig elleni Szuperkupa-mérkőzés második félidejében, amikor becserélték, a drukkerek őrjöngve, hatalmas ovációval köszöntötték, és elmondása szerint amióta Münchenben van, folyamatosan megszólítják, hátba veregetik, magyarul hiába angol fickó, nagyon bíznak benne. Ez komoly önbizalommal töltheti el Kane-t, másfelől természetesen óriási nyomás lesz rajta. Ha több fordulón át nem jönnek tőle a gólok, kimaradnak a helyzetek, elképzelhető, hogy a szurkolók egy része kikezdi majd; az angol persze nem az az ijedős fajta, hatalmas rutinja van, vagyis vélhetően egy ilyen szituációból is jól jön majd ki.
És hogy Kane eddig csak Angliában futballozott? Egy valamit nem szabad elfelejteni. Bármilyen sok egyéni elismerés is érte a csatárt, csapataival semmilyen komoly trófeát nem tudott eddig szerezni. A Spursszel egy-egy Bajnokok Ligája- és Premier League-, valamint két Ligakupa-ezüst, két PL-bronz, a válogatottal egy Nemzetek Ligája-3. hely és egy Eb-ezüst a mérlege. A támadó nem is titkolja, hogy a győzelem, az első hely motiválja, úgy érzi, a Bayern játékosaként végre elkezdheti feltölteni aranyérmekkel is a vitrinjét.
Ha vannak is kétségeim Kane müncheni jövőjével kapcsolatban, nagyon szurkolok neki, hiszen a Bayernnek egy ilyen kvalitású csatárra valóban nagy szüksége volt. A Bundesligával pedig a hozzá hasonló egyéniségek szintén jót tehetnek. Térjünk vissza a dologra mondjuk december tájékán, addigra kiderül, lehet-e Harryből bajor herceg.