FBI: Esküdt ellenségek New York utcáin

Dick Wolf nagyon ért a tévézéshez – ez kábé egy olyan közhely, mint az, hogy Leo Messi remek futballista, de Wolf tényleg nagyon ért ahhoz, mivel lehet nézők millióit a képernyők elé ültetni. Az FBI épp ezért teljesen tudatosan ugyanabból a tőből fakad és panelekből építkezik, mint Wolf minden heti sorozata (Esküdt ellenségek-franchise, Chicago-franchise, stb.) Wolf saját magát a tévézés krumplistészta-gyártójának nevezi, azaz, amit csinál az az izmos, de megbízható középút, amire vágyni ugyan nem vágyunk ellenállhatatlanul, de ha elénk teszik, tízből kilencszer tuti megesszük.

Az FBI-t a kipróbált krimisablonok egyik fő eleme működteti remekül: van egy probléma (terrorista bombát robbantana) amit meg kell oldani, a hősök (Missy Peregrym és Zeeko Zaki alakításában) nem kifejezetten illenek egymáshoz (a nő Indianából származik, és nemrég özvegyült meg, míg a férfi egy volt katona, aki New York kemény utcáin nőtt fel), de mindketten hozzátesznek annyit a másikhoz, hogy ketten együtt hatékonyan dolgozzanak, megtalálják a gazt, és a 45. percre elkapják, mi meg azzal dőlhetünk hátra a tévé előtt, hogy csak rend van a világban.

Persze két ügynökre nem lehet sorozatot építeni, van itt bölcs és igazságos főnök (Jeremy Sisto), határozott női főnök (Sela Ward) és így tovább. A történetek a 36. percben futnak bele az utolsó zsákutcába és a 42. percre lesz meg a valós tettes, a látványvilág rideg és funkcionális, a magánéleti szálak lazák, de átívelnek több részen-évadon át (összesen mégsem tesznek ki másfél órát a hasznos játékidőből), a konfliktusokat nem a karakterek, hanem a munkához/ügyhöz való viszonyuk generálja. 

Akadnak persze egymásra épülő epizódok, az első évad első felének pár eleme később visszaköszön, de az írók kínosan ügyelnek arra, hogy a néző ne erőltesse túl az agyát, és ilyenkor olyan expozíciós dialógusokban hozzák képbe őket, amiket csak a fikciós műfajokban lehet elképzelni (két vagy több ember egymással beszélget olyan dolgokról, amikről mindannyian mindent tudnak, mindezt a mi épülésünkre) lásd: 

Karakter 1: – A feleségem nő, 35 éves, barna szeme van.
Karakter 2: – És milyen kedves! Ráadásul a húgom.

Szóval nyugi, ha kihagyunk egy-egy részt, simán vissza lehet ugrani, a procedurális sorozatoknak (Sherlock és Watson, Brokenwood, stb.) ugyanis ez a lényege. Az FBI abban több, hogy a sima nyomozós háttért egy két fokkal bonyolultabbra cserélte, az FBI-ügynökök mindig is misztikusabbak voltak, mint egy sima egyenruhás rendőrember. Wolf elég ritkán elégedik meg egy bőr lehúzásával egy témáról, így az FBI is szült két testvérsorozatot, melyek Magyarországon dettó a TV4 adásán láthatók először. 

Az FBI – New York különleges ügynökei 5. évada hamarosan a TV4-en!