A 60 az új 40, mondják manapság, utalva arra, hogy a jólét növekedésével, az orvostudomány fejlődésével akár a hatodik ikszbe lépve is fiatalosan, komoly célokat kitűzve élhetjük az életünket. Nos, az idén kerek születésnapját ünneplő Bundesliga esetében nem bánjuk, hogy már 60 gyertyát fújhatunk el a valóban fiatalos ünnepelt bajnoki tortáján, hiszen így hat évtized fantasztikus eseményeire emlékezhetünk vissza. Ünnepi sorozatunkban elsőként a liga legendás edzőivel foglalkozunk.
1963, a Bundesliga indulása óta kiváló edzők egész sora ült a kispadon a német együtteseknél, sokan közülük igazi legendává váltak. Különböző egyéniségek, különböző habitusok, a német futball kedvelőinek alighanem megvannak a saját kedvenceik. Hogy mi alapján érdemli ki valaki a „legenda” titulust? Ezt objektív tényezőkkel nehéz megindokolni, de azért vannak olyan mérőszámok, listák, melyek igenis rangsorolják a trénereket.
Ha a legtöbb megszerzett bajnoki cím alapján nézzük, Udo Lattek nevével kell kezdenünk. A bosembi születésű szakember játékosként nem alkotott maradandót, edzőként viszont nyolcszor is aranyéremhez segítette csapatait – hatszor a Bayern Münchent, kétszer pedig a Borussia Mönchengladbachot. José Mourinho és Giovanni Trapattoni mellett egyedül ő mondhatja el magáról, hogy mindhárom európai kupasorozatot meg tudta nyerni a klubjaival, esetében ez a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a Kupagyőztesek Európa Kupáját és az UEFA-kupát jelentette. Lattek sajnos már nincs közöttünk, 2015-ben, 80 évesen hagyott itt bennünket.
A sorban szorosan utána Ottmar Hitzfeld következik: ötször nyerte meg a salátástálat a Bayernnel, kétszer a Borussia Dortmunddal. A 74 éves, a 2014-es világbajnokság óta visszavonultan élő mester is a szűk elit tagja: egyike annak a hat edzőnek, akik két különböző csapattal is elsők lettek a Bajnokok Ligájában (Bayern, BVB). Hitzfeld az egyik legintelligensebb vezetőedző, aki az európai futballban dolgozott: végzett matematikus, és igazi úriembernek számított mindig is – a kispadon és azon kívül is.
Lattek és Hitzfeld mögött jócskán leszakadva találjuk a négyszeres német bajnok Hennes Weisweilert (Mönchengladbach: 3, Köln: 1) és Jupp Heynckest (mind a négyszer Bayern).
Weisweilerre sajnos már kevesebben emlékeznek: az 1983-ban elhunyt szakember a 70-es évek sztáredzője volt, Heynckes viszont a Bundesliga egyik legerősebb márkaneve: már játékosként is klasszis volt (sokáig éppen Weisweiler volt az edzője az Európában is rettegett, BEK-döntős Gladbachnál), világbajnok lett 1974-ben, és aztán a Bayern Münchent trénerként négyszer is a csúcsra vezette a német élvonalban.
A háromszoros aranyérmesek között három igazi nagyágyút találunk, köztük két régi vágású figurát és mellettük a mai futball talán legsikeresebb edzőjét.
Otto Rehhagel a 80-as, 90-es évek ikonikus Werder Bremenjét irányította, velük szerzett komoly hírnevet és elismerést magának. Kétszer lettek Németország legjobbjai, 1992-ben pedig KEK-et nyertek, többek között a Ferencvárost is legyűrve a lisszaboni döntőig vezető úton. 1998-ban óriási meglepetésre az akkor újonc, Hrutka Jánost és Szűcs Lajost is a soraiban tudó Kaiserslauternt is a dobogó legfelső fokáig repítette a Bundesligában.
Rehhagelt és a 70. életévét idén nyáron betöltő Felix Magathot jó eséllyel már nem láthatjuk a kispadon, bár utóbbi tavaly még végzett egy kis tűzoltómunkát a Herthánál. A kissé mogorva stílusú Magath – Heynckeshez hasonlóan – a pályán is világklasszis volt, három német bajnoki arany mellett a BEK-et is elhódította a Hamburggal. A 2000-es években, immár edzőként kétszer a Bayernt juttatta a csúcsra, az igazán nagy szenzációt azonban a Wolfsburggal elért első helye jelentette 2009-ből – a Farkasok voltak az utolsó csapat, amely új belépőként tudott Bundesligát nyerni.
Hogy kire gondoltunk a mai foci sztáredzőjeként? Természetesen Pep Guardiolára. Az immár évek óta a Manchester Cityvel hódító spanyol szakember abban a három szezonban, melyet a Bayern Münchennél töltött – 2013 és 16 között –, valamennyi alkalommal aranyérmes lett.
A két salátástálat nyerő edzők között is hemzsegnek a nagy nevek, így például Ernst Happel, (a HSV-vel duplázott), Jürgen Klopp (Dortmund) vagy Hansi Flick (Bayern), de nekünk, magyaroknak Csernai Pál a legkedvesebb, aki 1980-ban és 1981-ben is aranyéremre vezette a Bayern Münchent, sőt 1982-ben meg sem állt a BEK-döntőig a bajorokkal.
Christoph Daumot (Stuttgart), Franz Beckenbauert (Bayern), Giovanni Trapattonit (Bayern), Matthias Sammert (Dortmund), Carlo Ancelottit (Bayern) és Louis van Gaalt (Bayern) sem kell sokaknak bemutatni, ők mind egyszeres német bajnokok edzőként.
Ha már szóba kerültek olyanok, akik aktív játékoskorukban és vezetőedzőként is elsők lettek a Bundesligában, összesen nyolc ilyen szereplőt találunk:
- Jupp Heynckes (1971,1975,1976,1977: Borussia Mönchengladbach – 1989,1990,2013,2018: Bayern München)
- Franz Beckenbauer (1969,1972,1973,1974: Bayern München, 1982: Hamburger SV – 1994: Bayern München)
- Felix Magath (1979,1982,1983: Hamburger SV – 2005, 2006: Bayern München, 2009: VfL Wolfsburg)
- Hansi Flick (1986,1987,1989,1990: Bayern München – 2020,2021: Bayern München)
- Matthias Sammer (1992: VfB Stuttgart, 1995,1996: Borussia Dortmund – 2002: Borussia Dortmund)
- Thomas Schaaf (1988,1993: Werder Bremen – 2004: Werder Bremen)
- Helmut Benthaus (1964: 1. FC Köln – 1984: VfB Stuttgart)
- Niko Kovač (2003: Bayern München – 2019: Bayern München)
Végezetül lássuk azokat, akik a legtöbb Bundesliga-mérkőzést figyelhették testközelből, vezetőedzőként a kispad mellől. Nos, az ebből a szempontból a rangsort vezető Otto Rehhagel nem kevesebb, mint 829 meccsen dirigálta mindenkori csapatait. Döntő részben a Werder Brement, de volt többek között a Dortmund, a Bayern és persze a Kaiserslautern trénere is. A tízes lista:
- Otto Rehhagel, 829 Bundesliga-mérkőzés
- Jupp Heynckes, 668
- Erich Ribbeck, 569
- Thomas Schaaf, 525
- Udo Lattek, 523
- Friedhelm Funkel, 515
- Felix Magath, 502
- Hennes Weisweiler, 466
- Ottmar Hitzfeld, 460
- Christoph Daum, 426.
