Túl vagyunk a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőinek felén, hamarosan a hajrá következik a kvalifikációban. Pozitív és negatív meglepetésekből sincs hiány, úgyhogy számba vettük, mennyiben kaptuk azt, amit előzetesen vártunk. És a legfontosabb: legnagyobb örömünkre a magyar válogatott szereplése miatt finoman szólva sincs okunk a szégyenkezésre.
Pozitív meglepetések
Amikor a kellemes csalódásokat igyekeztem számba venni, azonnal a magyar válogatottra gondoltam, egyértelmű – nem csak számunkra – a nemzeti csapatunk kívánkozik ide. Csakhogy aztán észbe kaptam, hiszen Marco Rossi csapata valóban vezeti ugyan a selejtező G-csoportját, ráadásul egyedüli veretlen együttesként, de hát ez valamilyen szinten a papírforma is. Elvégre a mieinket az első kalapból sorsolták ki, tehát ha szigorúan vesszük, mi vagyunk a kvintett favoritjai.
Azt persze ne felejtsük el, hogy a legnagyobb csoportriválisunknál klasszisok egész sora játszik, több az elit ligákat megjárt vagy jelenleg is ott szereplő futballistájuk, ott voltak a világbajnokságon és 11 hellyel előrébb állnak nálunk a világranglistán. Csakhogy a közelmúltban lejátszott, 2–1-es magyar győzelemmel zárult belgrádi összecsapás is megmutatta, hogy egyrészt nálunk is egyre több az Európában is jegyzett egyéniség, másrészt csapatjátékban, csapatszellemben egyértelműen föléjük nőttünk.
A vasárnapi, csehek elleni barátságos mérkőzésből is kiderült, nemzeti csapatunk nemcsak játékban, hanem agresszivitásban, a fizikai tényezőkben is jelentősen előrelépett a néhány évvel ezelőtti önmagához képest. Innentől kezdve már hatalmas csalódás lenne, ha Szoboszlai Dominikék nem szereznék meg az első két hely valamelyikét.
Magyarország egyébként az 53 csapatot felvonultató selejtezőben az eddigi eredmények és aktuális csoportbeli pozíciók alapján a nyolcadik helyen áll a rangsorban, melynek alapján a kiemelések történnek a jövő évi kontinenstornán. Mivel 24 válogatott vesz részt majd a viadalon, az első kalapba hatan kerülnek, köztük a házigazda németek automatikusan. Tekintve azonban, hogy az előttünk álló hat gárdából öt is eggyel több meccset játszott nálunk, jó esélyünk lehet az egyes kalapba jutásra, amennyiben hasonló ütemben gyűjtögetjük a pontokat a folytatásban.
Az említett rangsorban az élcsoportban találunk még néhány olyan csapatot, melyek egyértelműen várakozáson felül szerepelnek. Az A-csoportban például a skótok eddig százszázalékosak, ötből ötöt nyertek. Megverték többek között otthon a spanyolokat, illetve idegenben a norvégokat, fél lábbal már Németországban érezhetik magukat. Steve Clarke együttese a magyarokhoz hasonlóan rengeteget fejlődött az elmúlt években, amit már a 2021-es Eb-részvétel kiharcolása is jelzett. Szupersztárok nincsenek a csapatában, bár a liverpooli Andrew Robertson, az Aston Villa erőssége, John McGinn vagy éppen a Manchester Unitedet erősítő Scott McTominay kihagyhatatlan láncszemnek számít. Utóbbi középpályás létére már hat gólnál jár a kvalifikációban!
Hasítanak azok az albánok is, akik a legutóbbi vb-selejtezőn kétszer is megfricskáztak minket, nekik köszönhettük, hogy nem tudtuk kiharcolni a továbbjutást. A brazil Sylvinho által irányított együttes hatalmas meglepetésre vezeti az E-csoportot a csehek, a moldávok, a lengyelek és a feröeriek előtt. A Sasok 2016-ban jutottak el először a kontinensviadalra, és most is jó esélyük van arra, hogy ezt megismételjék. Mivel tele vannak topligás, főleg Serie A-s játékosokkal, szakmai szempontból ez talán nem is akkora szenzáció.
Szintén csoportjuk élén állnak a szlovénok, akik eddig csak egyszer, 2000-ben jártak az Eb-n, utolsó nagy világversenyük a 2010-es dél-afrikai világbajnokság volt. Igaz, a hatosuk nem tűnik annyira acélosnak, hiszen a két éve Eb-elődöntős dánok mellett a finnekkel, a kazahokkal és az északírekkel harcolnak a kijutásért (San Marinóval nem kell számolnunk).
Ha már a H-csoport szóba került, érdemes megemlíteni, hogy a két 13 pontos csapat, Szlovénia és Dánia mellett az őket követő Finnországnak és Kazahsztánnak is 12-12 pontja van. Az északiak 2021-ben vehettek részt először Európa-bajnokságon, a kazahok számára viszont ez lehetne az első nagy torna azóta, hogy a földrajzilag Ázsiához, 2002 óta azonban fociban az UEFA-hoz tartozó ország 1991-ben kikiáltotta a függetlenségét.
Szintén a pozitívumok közé sorolhatjuk az osztrákok szárnyalását. Három körrel az F-csoport zárása előtt a sógorok kéz a kézben, veretlenül állnak az első két helyen a belgákkal, és lényegében biztosra vehetjük a részvételüket Németországban. A gyengécske világbajnoki selejtezős szereplés után (amivel jól kiszúrtak velünk, hiszen emiatt maradtunk le éppen a Nemzetek Ligája révén kínált vb-pótselejtezőről) azért meglepő, hogy szakadéknyi előnnyel vezetnek a gyengécske svédek előtt.
Negatív meglepetések
Bármennyire is szeretne az ember a pozitívumokra fókuszálni, azért mindig vannak olyan csapatok, amelyek csalódást okoznak, ezúttal is akad belőlük néhány.
A legnagyobb talány a lengyelek és a svédek mélyrepülése. Lewandowskiék elsősorban a harmatos idegenbeli szereplésüknek köszönhetően vannak bajban az E-csoportban, hiszen Tiranában, Prágában és Kisinyovban is elvéreztek, így Albánia, Csehország és Moldova mögött, csupán a feröerieket megelőzve a negyedik helyen állnak. A körbeverések miatt persze a helyzetük nem reménytelen, de a sorsuk már nem a saját kezükben van, előfordulhat, hogy ha minden hátralévő meccsüket hozzák, akkor sem jutnak tovább.
A skandinávok Zlatan Ibrahimovic visszavonulása óta nem igazán találják önmagukat. Bár nívós klubokat képviselő futballisták szép számmal akadnak a keretükben, a Nemzetek Ligája legutóbbi kiírásában csoportutolsók lettek, így kipottyantak a C-divízióba, és a vb-re sem tudtak kijutni. Helyzetük gyakorlatilag reménytelen, hét pont a hátrányuk a belga-osztrák kettőssel szemben.
Nincs okuk a lelkesedésre a walesi és a bosnyák szurkolóknak sem. Wales az elmúlt években elkényeztette a híveit, miután a legutóbbi két Európa-bajnokságon ott volt (2016-ban meg sem állt az elődöntőig), és 64 év távollét után a katari világbajnokságra is kvalifikálta magát. Jelenleg azonban a D-csoportban a horvát–török–örmény hármas mögött csak a negyedik.
A bosnyákok gyengélkedése (nemcsak Portugália és Szlovákia, de Luxemburg is faképnél hagyta őket a J-csoportban) azért váratlan, mert a Nemzetek Ligájában parádéztak, a következő sorozatban már az elitben, vagyis az A-divízióban mutathatják meg tudásukat. Az Eb-n viszont aligha.
