Renée Zellweger a kritikusok szerint élete alakítását nyújtotta a Judyban, amely Judy Garland színész-énekesnő életének utolsó éveiről szól. A filmért végül megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat: erre másodszor jelölték. Először akkor indult érte, amikor Bridget Jones bőrébe bújt, a szerepbe, amely világhírűvé tette. De kezdjük az elejéről!
Renée Zellweger gyerekkorában nem akart színészettel foglalkozni: ez az érdeklődés az egyetemi évei alatt ébredt fel benne, amikor angol irodalom szakra járt. Az apja ekkoriban elveszítette a munkáját, ezért a családja nem tudta támogatni. Pincérkedni kezdett, saját bevallása szerint ekkor rengeteg hasznos élettapasztalatot szerzett. Járt ugyan meghallgatásokra, de nagyon, nagyon kis szerepeket kapott: egy sörreklám, vagy két mondat egy utóbb kivágott jelenetből stb. A kilencvenes évek elején aztán egyre jobb társaságba keveredett: a Tökéletlen időkben (Matthew McConaughey, Milla Jovovich) és a Nyakunkon az életben (Winona Ryder, Ben Stiller, és Ethan Hawke) kapott apróbb munkákat.
1994-ben játszhatta el első főszerepét, A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér-ben. Bár a film pocsék kritikákat kapott, Zellwegernek jutott bennük néhány méltató szó. 1996-ig kellett várnia, hogy ne csak őt ismerjék el, hanem a filmje is sikeres legyen: ekkor jött ki Tom Cruise főszereplésével a Jerry Maguire. Ebben egy egyedülálló anyát játszott, akinek egy sportújságíró elkezd udvarolni. Cruise maga választotta ki őt a szerepre, nagyon jól működtek együtt a vásznon. 2000 volt az egyik legsikeresebb éve: akkor jött ki az Én és én meg az Irén, Jim Carrey főszereplésével, illetve a Betty nővér című fekete komédia, amelyben ő volt a legfontosabb karakter. Ezért egyébként Golden Globe-ot kapott, de amikor Hugh Grant kimondta a nevét, ő nem volt jelen: a női mosdóban tartózkodott, mint utóbb védekezett, rúzsosak lettek a fogai.
A következő évben aztán kijött a Bridget Jones naplója – tudják, ami az 1996-os sikerkönyv alapján készült -, ezzel örökre az A-listás filmsztárok sorába emelkedett. Partnerei Hugh Grant és Colin Firth voltak. Bár a közvélemény nem rajongott az ötletért, hogy egy karcsú texasi színésznő játssza el a láncdohányos, dundi londoni lányt, ő gyorsan felszedte a szükséges testsúlytöbbletet, szakemberrel a szükséges akcentust, és három hétig inkognitóban dolgozott egy angol kiadóvállalatnál, hogy kicsit rálásson a karakter közegére. A film a közönség és a szakma körében is óriási sikert aratott, masszívan nyereséges lett, Zellwegert Oscarra is jelölték érte. (A folytatás, a Mindjárt megőrülök! 2004-ben jelent meg.)
Ezután jött a Fehér leander Michelle Pfeifferrel, a Chicago Catherine Zeta-Jonesszal, majd a Hideghegy Nicole Kidmannel és Jude Law-val, amiért megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart.
Ezután jött néhány kevéssé sikeres év: sem a filmjeit, sem az alakításait nem fogadta siker, végül 2010-ben, a My Own Love Song megjelenése után (ebben egy nagybeteg egykori énekest játszott el) visszavonult egy időre. 2016-ban nyilatkozott erről a brit Vogue-nak: „kimerültem, és nem szántam időt arra, hogy két munka között összeszedjem magam, és ez visszaütött. […] Már rosszul voltam a saját hangomtól”. 2013-ban kreátorként és producerként működött közre egy Cinnamon Girl című sorozatban, amely a ‘60-as, ‘70-es évek Hollywoodjának filmes és zenei világában játszódik, de a Lifetime, akiknek felajánlották, nem tartott rá igényt.
2016-ban aztán fordult a szerencséje: a Bridget Jones babát vár ismét a kedvencek sorába emelte. Játszott aztán Keanu Reeves, Jon Voight és Sarah Jessica Parker mellett, de semmiben sem akkora sikerrel, mint a Judyban.
Az életrajzi dráma a West Enden és a Brodwayen sikerrel játszott előadás alapján készült (bár jobban ragaszkodik annál a valósághoz), Zellweger maga énekelte fel a dalokat, ráadásul élő közönség előtt. Nem véletlenül készült rá egy évig, énektanárral: annyira jól sikerült, hogy a film zenéjét Grammyre jelölték. És egyébként is, hatalmas sikert aratott.
