45 évig irányítani egy csapatot? Van ilyen

Nem akármilyen mérföldkőhöz érkezett a Bundesliga újonca, a Heidenheim vezetőedzőjének pályafutása: a hétvégén volt a 16. évfordulója annak, hogy Frank Schmidt elvállalta a baden-württembergi kiscsapat irányítását, ezzel ő lett a liga történetében a leghosszabb ideig, megszakítás nélkül egy adott klubnál szolgáló tréner. Bármilyen meglepő azonban, a második világháború óta ezzel a vonatkozó rangsorban csak a 32. helyet foglalja el a világ profi bajnokságaiban.

2007 szeptemberét írtuk. Az akkor a német negyedosztályban szereplő 1. FC Heidenheim kispadja megüresedett, miután az addigi vezetőedzőt, Dieter Märklét menesztette a vezetőség. A csapat korábbi védője, Frank Schmidt néhány hónappal ezt megelőzően fejezte be aktív játékoskarrierjét, és megígérte a családjának, hogy ezentúl minden szombaton lenyírja otthon a füvet. Csakhogy Holger Sanwald, a klub elnöke (máig az egyébként) azzal hívta fel Schmidtet, hogy „légy szíves, két meccsen irányítsd már a társaságot, amíg nem találunk egy normális edzőt!”.

Nem akarom túl hosszúra nyújtani a sztorit: a két meccsből és pár napból 16 év lett, a Heidenheim an der Brenz városához ízig-vérig kötődő, ott született szakember azóta is az FCH-t dirigálja – néhány hete már a Bundesligában.

Múlt vasárnap vette át a német profi liga történetében az első helyet azzal, hogy akkor már 5844 napja szolgálta a Heidenheimot. Ezzel a Freiburg legendás trénere, Volker Finke rekordját adta át a múltnak, aki 1991 és 2007 között ült a fekete-fehérek kispadján. Finke csúcsát a mai, felgyorsult és azonnali eredményeket követelő világban sokáig megdönthetetlennek tartották, de a Brenz-parti együttesnél másképp gondolták.

A Bundesliga-érában még további két, több mint 5000 napig egyhuzamban egy adott csapatnál ténykedő edzőt tudunk megemlíteni. A ma már 85 esztendős Otto Rehhagel több klubnál is letette a névjegyét gazdag pályafutása során, de van egy város, amelynél a híres „muzsikusokat”, vagyis a szamarat, a kutyát, a macskát és a kakast ábrázoló alkotás mellett az ő szobrát is simán felhúzhatnák: ez pedig Bréma, hiszen Rehhagel 1981–1995-ig összesen 5202 napig volt a zöld-fehérek mestere. Ezalatt két-két bajnoki cím és kupagyőzelem, három német Szuperkupa és egy KEK-diadal volt a mérlege a gárdával.

Érdekesség, hogy a sorban őt követő Thomas Schaaf is a brémaiakhoz fűződő hűségéről híresült el: 1999-ben vette át a Werder első csapatának irányítását (előtte a tartalékoknál tevékenykedett, sőt anno a Rehhagel-érában kulcsjátékosnak számított), és 5118 nappal később, 2013-ban vett búcsút az együttestől. Ő is megnyerte egyszer a Bundesligát (Lisztes Krisztián is a keret tagja volt), mellette pedig háromszor a Német Kupát, egyszer-egyszer a Ligakupát és a Szuperkupát, és egy UEFA-kupa-döntős szereplés is tarkította ezt a remek időszakot.

Ami viszont a világ, ezen belül elsősorban Európa professzionális labdarúgó-bajnokságait illeti, az örökranglistán 14-15-16 évnyi szolgálattal nem igazán lehet labdába rúgni. Ezzel kapcsolatban meg szokták különböztetni a második világháború előtti és utáni időszakot, hiszen a futball hőskorában, az első évtizedekben még teljesen más elvárások alapján, a pénz csekélyebb szerepe mellett zajlottak az események a sportágban.

Ma már szinte felfoghatatlan, hogy az abszolút csúcstartó, az angol Fred Everiss 1902-től 1948-ig, egészen pontosan 45 évig, 9 hónapig és 30 napig (!) irányította a West Bromwich Albiont. Írhatnám, hogy a fél életét a birminghamiek kispadján töltötte, de ez nem lenne igaz, mert annál sokkal többet (hisz összesen 68 évet élt).

Willie Maley (Celtic, 1897-1940) és George Ramsay (Aston Villa, 1884-1926) is több mint négy évtizeden át szolgálta szeretett csapatát megszakítás nélkül.

A listára egyébként az első ötven helyezett közé csak két, nem a Brit-szigetekről származó tréner tudott felférni: a portugál Cosme Damião több mint 17 évig edzette a Benficát a XX. század első felében, az osztrák Dionys Schönecker pedig közel 15 évig a Rapid Wient 1910 és 1925 között.

Hogy ki a rangsor éllovasa a második világháború utáni évtizedekben? Természetesen Guy Roux. A francia szakemberre még a mai középkorúak is jól emlékezhetnek, ráadásul 84 évesen a hírek szerint kiváló egészségnek örvend, pár éve még rendszeresen feltűnt a francia televízió szakértőjeként is egyes mérkőzéseken. Roux 1961-ben, 23 évesen ült le először az Auxerre kispadjára, de aztán rövidebb időkre ott kellett hagynia a klubot, többek között azért is, mert közben sorkatonai szolgálatot is teljesített. 1964. január 1. után azonban már nem volt mese: teltek-múltak az évek, sőt évtizedek, és a tréner egészen 2000 júniusáig a gárda edzője maradt. Ez 36 évet, 5 hónapot és 29 napot jelentett megszakítás nélkül. A szám magasabb is lehetne, ha nem lettek volna a rövid kihagyások a 60-as évek elején, illetve 2000-ben nem ült volna át a sportigazgatói székbe. 2001-ben ugyanis visszatért a vezetőedzői posztra, és csak 2005-ben vett véglegesen búcsút szeretett klubjától. Regnálását egy francia bajnoki cím, négy kupagyőzelem és a Bajnokok Ligájába jutás tarkította.

Kevésbé volt reflektorfényben az északír Ronnie McFall, aki 1986 és 2016 között, közel 30 évig trenírozta a Portadown együttesét, a lista harmadik helyezettje, Sir Alex Ferguson viszont élő legenda, máig sokak példaképe és kedvence. Az előtte az Aberdeennel nemzetközi sikereket – pl. KEK-győzelmet – is elérő skót 1986. november 6-án vállalta el a Manchester United irányítását, amely nem akkoriban élte fénykorát: a Vörös Ördögök csaknem két évtizede nem nyertek már bajnoki címet. Az eredmény ismert: Fergie valósággal feltámasztotta a Unitedet, 26 éven, 6 hónapon és 16 napon át tartó menedzseri időszakában a manchesteriek 13-szor nyerték meg a Premier League-et, kétszer a Bajnokok Ligáját, és további megannyi trófeát tettek be a klub vitrinjébe. Nem véletlen, hogy sokan vannak olyanok, akiknek a szemében ő a valaha élt legnagyobb futballedző, a jók között is a legjobb.

Magyar szakemberrel sajnos nem találkozunk a leghűségesebbek trénerek között, bár ez így nem teljesen igaz: a rangsor 47. helyén ugyanis ott van az a Peter Vermes, aki ugyan már az Egyesült Államokban született, de édesapja, Vermes Mihály az 50-es években a Honvéd labdarúgója volt, mielőtt az 56-os forradalom után a tengerentúlra disszidált. Peter Vermes, aki a 80-as években egy rövid ideig a Győri ETO-ban is futballozott, 2009 augusztusa óta, vagyis több mint 14 éve irányítja a Sporting Kansas Cityt, a sorozata tehát még sokáig folytatódhat.

Ami a magyar edzőket illeti: Garami József 2004 és 2015 között 11 évig dolgozott az MTK-nál, Csank János 1989 és 1999 között a Vácnál, Keszthelyi Mihály pedig 1965 és 1974 között a Csepelnél: a megszakítás nélkül egy klubnál ténykedők között ők foglalják el a képzeletbeli dobogó három fokát idehaza.

Az egy klubnál megszakítás nélkül dolgozó vezetőedzők rangsora a Bundesliga történetében

Az egy klubnál megszakítás nélkül dolgozó vezetőedzők rangsora a világ professzionális bajnokságaiban a második világháborút megelőzően

Az egy klubnál megszakítás nélkül dolgozó vezetőedzők rangsora a világ professzionális bajnokságaiban a második világháborút után