Mindössze 33 éves, de máris a világ legjobban fizetett színésznői közt tartják számon. Ő Margot Robbie, akit pillanatok alatt skatulyáztak be a dögös szőke színésznő szerepébe, ám ő képes volt arra, amire nem sokan: kitörni a keretekből és új irányba állítani a pályáját. Jerry Weintraub producer így jellemezte őt 2016-ban : „Amikor Margot Robbie-ra gondolok, egyetlen szó jut eszembe. Audrey Hepburn”. Pedig akkor még semmi köze nem volt Hepburnhöz, játszott karaktere sokkal inkább a 2013-as Wall Street farkasa féle aranyásó, pinup girl kategóriába tette, ha már valaki, inkább Marilyn Monroe illett volna a hasonlatba. De ugorjunk vissza jó pár évet az időben, hogy is kezdődött Robbie élete? Hát egyrészt nem az USA-ban, hanem onnan jóval távolabb, a festői Aranyparton, Ausztrália Floridájában nőtt fel.
A három testvérrel megáldott lányt édesanyja egyedül nevelte, így korán elkezdett diákmunkákat válllalni, hogy hozzájáruljon a költségekhez. 16 évesen kapta meg első szerepét, egy kis független filmben, de még ekkor sem gondolkodott a filmezésre lehetséges karrierútként. Queenslandet elhagyva az érettségi után Melbourne-ba költözött, ahol egy szappanoperában, a Neighboursban kapott szerepet, ahol mindenki megfordult egykor, aki számít a filmiparban.
Az ausztrál film- és televíziós ipar azonban nagyon kicsi, ezért sok fiatal színész, aki a szappanoperákban kezdte, Hollywoodba költözik, hogy megpróbáljon a következő Chris Hemsworth lenni. Sokaknak nem is sikerül, de miután Robbie egy évet töltött az amerikai akcentusa finomításával, és Los Angelesbe tette át székhelyét, azonnal szerepet kapott a Pan Am című sorozatban, amely címéhez méltóan légiutas-kísérőkről szól. A sorozat nem jött be, de hozott egy másik szerepet, az Időről időre című drámában.
Közben egy dögös szőkét kerestek egy filmbe, így a castingre beküldte a videóját, hátha bejön a dolog. Ez a film volt a A Wall Street farkasa, Leonardo DiCaprio főszereplésével, aki az 1980-as évek ócska részvényein élősködő kokainista brókert, Jordan Belfortot alakította. „A valaha volt legdögösebb szőke” volt biodíszletként funkcionáló felesége, Naomi Lapaglia (a valóságban Nadine Macalusónak hívják): gyönyörű, szexi, vonzó. Állítólag szinte minden húszas éveiben járó színésznő jelentkezett a szerepre, de Scorsese-nek már régóta van egy olyan vonása, hogy nagyrészt ismeretlen nőket castingol nagyon híres főszereplők mellé. Amikor Robbie New Yorkba repült a személyes meghallgatásra, farmerben és csizmában jelent meg, a casting igazgató azt mondta neki: „Menj le az utcára, és vedd meg a legszűkebb ruhát és a legmagasabb magassarkút, amit csak találsz. EZ Naomi.”
A szerepet megkapta, de ezzel együtt be is skatulyázták, hivatalosan is szőke bombázó lett, színészi képességeivel kevéssé, testével jóval többet foglalkoztak a lapok és a kritikusok. A Grantlandben így jellemezték: “Elkötelezett a szerep iránt, finoman bánik vele. De olyan, mintha azt néznénk, hogy valaki Lorraine Braccót célozza meg a Nagymenőkben és Sharon Stone-t a Casino-ban, de a Született feleségeknél köt ki”. Csak utólag vált világossá, hogy Robbie valójában mennyire jó volt Naomi szerepében. Jóval többet mutatott meg, mint a kliséktől hemzsegő élő dísztárgyat, mélységet adott a feleség karakterének. Ám hiába a mélység meg a jó színészi játék, 2013 után a dögös szőke szerepek találták meg. Ekkor döntötte el,hogy átformálja ezt a képet, mert különben örökre benne ragad.
A Z, mint Zakariás című posztapokaliptikus thrillerben eredetileg Amanda Seyfried kapta meg a barna falusi lány főszerepét, de amikor Seyfried visszalépett, Robbie meggyőzte a film finanszírozóit, hogy sokkal inkább hasonlít a falusi lányra, mint Wolf kicsapongó feleségére. A film bukott ugyan, de addigra Robbie már megkapta Will Smith szélhámos segítőjének/szerelmének szerepét a Focus – A látszat csal című filmjében amit csak a sztárok mentettek meg a bukástól.
Az Öngyilkos osztagban Robbie imidzsének két részét – a dögösséget és a harapósságot – csavarták Harley Quinn szerepébe. Quinn egy PhD-vel rendelkező pszichológus volt, aki, miután egy elmegyógyintézetben találkozik Jokerrel, beleszeret, összeomlik, és a társa lesz. Ebből majdnem akkora dobás lehetett volna, mint Michelle Pfeiffer Macskanője a Batman visszatérben, de a film fogadtatása nem volt annyira jó – bár évekig közkedvelt jelmeznek számított Harley Quinn Halloweenkor,
Ekkor Robbie már öt éve volt Hollywoodban, és elég befolyást és pénzt szerzett ahhoz, hogy ne csak válogasson a szerepek közül, hanem elkezdje maga megteremteni azokat, amelyeket megfelelőnek talál. Még 2014-ben, akkori szobatársaival megalapította a LuckyChap Entertainmentet. Ahogy Robbie a Harper’s Bazaarnak elmondta, ezért mert: „Nem akartam még egy olyan forgatókönyvet elvállalni, ahol én vagyok a feleség vagy a barátnő – csak egy mellékszál a férfi mellett”.
Ő, Tonya
Amikor Robbie először olvasta a Tonya Harding amerikai műkorcsolyázó életén alapuló forgatókönyvet, fogalma sem volt arról, hogy Harding valós személy, túl fiatal volt. Mégis megtetszett neki a történet. Ahelyett, hogy mellékszereplőt játszott volna, akinek csak dögösnek kellett lennie és gonosznak, egészen más feladatot kapott.
A szerephez Robbie-nak “csúnyának kellett lennie”: előnytelen parókát, ugyancsak előnytelen ’80-as és ’90-es évekbeli ruhákat kellett viselnie, a lábát pedig kitömni, hogy megközelítse Harding izmosabb testalkatát. És, legalábbis eleinte, ez volt az elsődleges vita az alakításról, kiemelve a “bátorságot”, ami ahhoz kellett, hogy úgy nézzen ki, mint, nos, nem Margot Robbie. De az előadás messze túlmutatott a fizikai átalakuláson. „Robbie képes elismerni, hogy Tonya kemény természetének gyökerei a fájdalomban gyökereznek, ami minden megingott mosolyában és szúrós kecsességében megmutatkozik” – írta Angelica Jade Bastién a Vulture-ban megjelent széleskörű méltatásában. „Úgy mozog, mint egy sebzett állat, és akkor működik a legjobban, amikor a verbális vagy egyéb erőszakos villanások felé fordul.”
Az Én, Tonya Robbie-nak Golden Globe- és Oscar-jelölést hozott – az édesanyját alakító Allison Janney pedig meg is kapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart. A film fordulópontot jelentett Robbie karrierjében, és bár a LuckyChap csinált néhány feledhető filmet, több olyat is, amire érdemes figyelni – finoman szólva. A Time magazin Robbie-t 2017 egyik legbefolyásosabb emberének nyilvánította, és Scorsese-t kérte fel, hogy írja meg a róla szóló ismertetőt, aki úgy jellemezte őt: „olyan, mint senki más – ilyen Margot Robbie”.
Míg 2016-ban fürdőruhában szerepelt a Vogue és a Vanity Fair címlapján, hogy a Tarzant népszerűsítse, az elmúlt két évben a Vogue és a Variety címlapjain csak portrékon szerepel. „Azt akarom, hogy az emberek színészként tekintsenek rám” – mondta 2018-ban a Net-a-Porter-nak. „Nem vagyok modell”. Ezt erősítendő magánéletéről ritkán oszt meg bármit is, nem mutogatja családját az Instagramon, és igyekszik teljesen elvonult életet élni – amennyire az Hollywoodban lehetséges.
És akkor még nem beszéltünk legnagyobb dobásáról, az idén mindent letaroló Barbie-ről, aminek nem csak főszereplője, hanem részben gyártója is produkciós cégén keresztül. Greta Gerwig rendező és stábja egy habos-babos lányfilm helyett egy erős társadalomkritikát tettek le az asztalra, elénk tárva a rózsaszín világ groteszk valóságát.
Leírjuk mégegyszer, Margot Robbie mindössze 33 éves. Mi lesz itt még?
