Vannak az egyslágeres zenészek. És vannak a színészek, akik hirtelen feltűnnek, majd ezután, mintha sosem léteztek volna, C-kategóriás filmekben kapnak csak szerepet, amelyre senki nem emlékszik.
Ilyen Jennifer Beals is, aki 1983-ban felrobbantotta a szíveket, milliók rajongtak érte, aztán hirtelen senki nem hallott róla többet, pedig azóta is számos filmben szerepelt a most 60 éves színésznő. De nem csak a férfiak, a nők is hálásak lehetnek neki: ő volt az, aki megmutatta, hogyan kell levenni a melltartót egy pulóver alól, úgy, hogy nem látszik ki semmi, de mégis megőrülnek tőle a pasik. A nevét beütve a Google-ba kizárólag olyan találatokat kapunk, mint: 40/50/59 éves lett a Flashdance sztárja, ma is bombaformában van/őrjítően szép/biológiai csoda, nem öregszik… ami jól mutatja, hol jegyzi még mindig a szakma, és ki az, aki csak a nagy filmje évfordulóján kerül elő.
Pedig igazságtalanok az újságírók, Beals azóta is forgat, 89 filmben szerepelt, ötben pedig produceri teendőket látott el. Utolsó sorozata az L: A Q generáció volt, melyet 2019-2023 ig forgattak, de ott volt a Frankenstein mennyasszonya, a Négy szoba, vagy az Éli könyve, amelyeket mind jobbra értékeltek, mint anno a Flashdance-t.
Úgy tűnik Beals ezzel ki van békülve, nem vágyik többre, pedig azóta is azon pörög mindenki, hogy használt-e testdublőrt a filmben anno – igen, használt – és, hogy mostanában hogyan néz ki.
A táncban egyébként a francia Marine Jahan helyettesítette őt, akiről szintén le lehetne írni, hogy bámulatosan néz ki – már ha bulvároldal lennénk, és csak a tónusos női testet tartanánk szépnek. Mindenesetre a mai napig aktívan sportoló Jahan még egy fényképen is csupa mozgás, csupa vibrálás (az alábbi felvételt több mint húsz évvel a Flashdance után készítette róla Rose Eichenbaum).
A ’83-as Adrian Lyne-Joe Eszterhas által jegyzett Fleashdance egyik erőssége a zene volt, ezért a címadó dalnál biztosra mentek. Giorgio Moroder és Irene Cara, aki a Hírnév című film főszerepét játszotta és énekelte a film legütősebb dalát, állt az ikonikus „Flashdance… What a Feeling” mögött, amely a nyolcvanas évek egyik legtöbbet játszott slágere volt.
Még az elképesztő zenei válogatás sem hozta lázba a produkció mögött álló embereket. „A Flashdance megjelenése előtti két hétben szó szerint senkit sem tudtam elérni telefonon. Olyan volt, mintha mindenki elmenekült volna, mert azt hitték, hogy ez egy totális katasztrófa lesz. Én sem tudtam. A Paramount abban a két hétben eladta a filmben való részesedésének legalább a negyedét. Más szóval, látták a filmet, és azt gondolták: hát, ez a film baromi nagy bukás lesz” – számolt be róla Lyne, aki azt is állítja, hogy a filmstúdió döntése volt azt az illúziót kelteni, hogy Beals táncolta végig a filmet, és hogy Marine Jahant ne említsék meg.
„Jennifer elég jó táncos volt, de nem olyan, mint Marine” – mondja Lyne, aki akkoriban rendezte első nagyjátékfilmjét. „A stúdió tényleg titokban akarta tartani. És minél jobban próbálkoztak, annál jobban rávetette magát a sajtó. Mert nyilvánvaló volt, hogy nem ő táncolt. De ha valami, akkor ez a kis nyomozás jót tett a filmnek. És vicces, hogy 40 évvel később még mindig beszélünk róla.”
Szóval Beals köszöni szépen jól van, élvezi a nyugodt életet, és sajtóhírek szerint egyáltalán nem szomorú amiatt, hogy nem jegyzik A-listás színészként Hollywoodban.
Ha szívesen megnézné Bealst másban is, mint egy romantikus filmben, akkor a Meghitt családi vacsora című kanadai drámát ajánljuk július 4-én, csütörtökön este nyolckor, a FILM4-en.
