A hétvégén ismét nagyszabású vizes világesemény zajlik Budapesten, amihez tulajdonképpen már hozzászokhattunk – persze a régi szlogen után szabadon ez az, amit nem lehet megunni. Egészen vasárnap estig úszóklasszisok sorát láthatjuk a Duna Arénában a World Aquatics Világkupa-sorozat záró állomásán. Az esemény hangulatos, laza, a világbajnokságokhoz képest kötetlenebb, mondhatni trendi, no és persze a dicsőség mellett a pénz, több mint 1 millió dollár is a tét. Nézzünk be a kulisszák mögé!
Két héttel ezelőtt Berlin, az elmúlt hétvégén Athén adott otthont a World Aquatics Úszó Világkupa-sorozat első két állomásának. A Vk maga nem új kezdeményezés, már 1988-ban rendezett ilyet a World Aquatics (WA) elődje, a FINA, de azért az elmúlt években nagyon komoly átalakuláson ment keresztül.
Néhány nappal ezelőtt egy, az olimpiával kapcsolatos kis értekezésben fejtettem ki a véleményemet arról, hogy egyes sportágak egy kicsit megragadtak a múltban, miközben mások igyekeznek alkalmazkodni a XXI. század és a nézők új generációinak igényeihez. Nos, az úszás egyértelműen az utóbbiak közé tartozik, a FINA, illetve a WA ugyanis felismerte, hogy a mai felgyorsult világban egyrészt igazi, nagybetűs sztárokra van szükség, másrészt az ilyen versenyeken a körítés is nagyon fontos.
Ennek jegyében immár évek óta az a John Mason a Vk-sorozat arca-házigazdája, aki ha kell, szakmázik, ha kell, show-t csinál, a nézőkkel és az úszókkal is folyamatos kapcsolatban van. A korábban sikeres modellként ténykedő showman dolgozott többek között a Eurosportnak, a BBC Sportnak, a Channel 5-nak és a FINA TV-nek is, nemcsak az úszásban, hanem úgy általában a vizes sportokban is otthon érzi magát. Ő köszönti a szurkolókat, ő mutatja be a résztvevőket és ő csinálja a verseny utáni interjúkat – Budapesten is remek hangulatot teremt.
Az említett körítéshez ma már hozzátartoznak a különleges fény- és hangtechnikák, a ledfalon időről időre bejátszott kis videók, vagyis a Világkupa egy olyan esemény, ahol a nézőket rendre kiszolgálják, tartalmakat, komplett műsort kínálnak nekik.
Speciális az is, hogy nincsenek klasszikus eredményhirdetések, a megszokott sémák szerint, himnusszal, bár az utolsó versenynap végén, vagyis vasárnap a Világkupa legjobbjait mind a nőknél, mind a férfiaknál köszöntik.
Ha már a legjobbak szóba kerültek: Budapesten egy fantasztikus új megmérettetésre kerül sor vasárnap este: az ún. Golden Race (Aranyfutam) során a 100 méteres versenyszámok 4-4 legjobb női, majd férfi úszója csap majd össze egymással. Bizonyára sokan eljátszottak már a gondolattal, hogy miként mutatna a vízben egymás ellen egy-egy klasszis gyors, mell-, hát- és pillangóúszó. Az eltérő technikák miatt természetesen ezekben a számokban nem azonos a tempó, nyilvánvaló, hogy egy gyorsúszó ilyen szempontból előnyben van, de az elért győztes idők alapján a résztvevőket nem egyszerre, hanem időbeli eltéréssel indítják majd, vagyis mell-hát-pillangó-gyors lesz a sorrend. Ez lesz majd tulajdonképpen a Vk záró akkordja, őszintén szólva jómagam is ezt várom a legjobban.
Nem kérdés, hogy egy hazai rendezésű Világkupa komoly lehetőség a magyar úszók számára. Bár olimpiai bajnokunk, Milák Kristóf a fukuokai világbajnokság után a közelmúltban sajnos a Vk-szereplést is lemondta, azért így is nagyon sokuknak szurkolhatunk. A válogatott versenyzők mellett ugyanis közel 300 olyan honfitársunk is ott lehet, illetve lehetett a vízben, aki a klubját képviseli. Hódmezővásárhelytől kezdve Miskolcon, Debrecenen, Szegeden, Győrön és sok-sok magyar városon át az egész országból érkeztek résztvevők, akik nagy közönség előtt, a vizes sportok egyik világhírű szentélyében mutathatják meg a tudásukat.
Különleges és megható része volt a pénteki programnak az ún. ÚNP-futam, amikor is a 2021 óta tartó és egyre jobban kiterebélyesedő Úszó Nemzet Program keretében érkeztek gyerekek, hogy ők is versenyezzenek – illetve inkább ússzanak – egy jót edzőik, szüleik, barátaik buzdításától kísérve.
Új elem az idei Világkupán a koronázási ünnepség. Azoknak a versenyzőknek ugyanis, akik a sorozat első két állomásán, a német és a görög fővárosban megnyertek egy adott számot, majd Budapesten sem találtak legyőzőre, a szervezők egy trónt és egy koronát varázsoltak elő, John pedig úgy készítette velük a győztes interjút, hogy tényleg királyi, illetve királynői élményben lehetett részük.
A tanulság, a konklúzió mindenképpen az ennek a rendezvénynek a kapcsán, hogy a jövőt ez jelentheti más, jelenleg nézettségi és a média szempontjából eladhatósági gondokkal küzdő sportágak számára is. Kell a show, kell a jó hangulat, a közönség kiszolgálása mind a helyszínen, mind a képernyők előtt. Egy biztos: az úszás jó úton halad, és azért is jó ezt megtapasztalni, mert az egyik legősibb, legalapvetőbb mozgásformáról, sportról beszélünk. Csak megfér majd valahogy az olimpián, hosszú távon is, a flag football és a break (khm…) mellett.
