Ha azt mondom, Geraldine McEwan, kevesen kapják fel a fejüket, de ha azt mondom Miss Marple, mindjárt más a helyzet. McEwan, az alig 165 cm-es színésznő évekig játszotta Agatha Christie főhősét, de nem csak ennyit tett le az asztalra.
1932-ben született Angliában, és mindössze 14 éves, amikor már a windsori Theatre Royalban kap szerepet mint Hippolyta kísérője a Szentivánéji álomban. Alig 18, amikor a londoni West Enden lép fel, több darabban is. A háború után, 1961-ben csatlakozott a Royal Shakespeare Companyhez. Olyan darabokban játszott, mint a a Sok hűhó semmiért, a Hamlet, a Periklész, sőt a Szovjetunióban is turnézott a Tizenkettedik éjszaka című darabbal. Az azt követő években McEwan dolgozott Sir Laurence Olivier-vel, Dirk Bogarde-dal, Kenneth Williamsszel, Kevin Costnerrel és Alan Rickmannel egyaránt.
1953-ban McEwan hozzáment Hugh Cruttwellhez, a Royal Academy of Dramatic Arts egykori igazgatójához, akivel a Theatre Royalban dolgozva ismerkedett meg. Arra a kérdésre, hogyan tudták összeegyeztetni a sikeres karriert a családi élettel, Cruttwell a következőket mondta: „Tényleg nem tudom, hogyan csináltuk. Geraldine mindenről gondoskodott.” Házasságuk 49 évig tartott, férje 2002-ben bekövetkezett halálával ért véget.
De nem elégedett meg a színészkedéssel, kipróbálta magát rendezőként is. 1988-ban debütált a Renaissance Theatre Company vándorszínházban. Aztán teltek az évek, és megkapta leghíresebb szerepét – ekkor már 2003-at írtunk – mint Miss Marple, az idős nyomozó. Egészen 2008-ig ő játszotta a kotnyeles asszonyt, aki mindenről tud, amiről pedig nem, azt kideríti. Távozásáról így nyilatkozott: „természetesen szörnyen kiábrándító, hogy át kell adnom a stafétabotot, de csodálatos élmény volt az elmúlt néhány évben Miss Marple-t játszani. Biztos vagyok benne, hogy az utódom, bárki is legyen az, nagyon fogja élvezni a produkciós csapattal töltött időt – és a rendkívül tehetséges írókat és színészeket, akik minden egyes résznél új dologgal rukkolnak elő.”
De mit lehet tudni Miss Marple-ről?
Agatha Christie a nagymamájáról és annak barátnőiről formálta meg a karaktert, aki először a Royal Magazine 1927. decemberi számában jelent meg, egy novellában. Bár Christie elismerte, hogy nagyanyja nagy hatással volt a karakterére, azt írja, hogy Miss Marple „sokkal kényesebb és vénlányosabb, mint a nagyanyám valaha is volt. Egy dolog azonban közös volt bennük – bár vidám ember volt, mindig a legrosszabbat várta mindenkitől és mindentől, és szinte ijesztő pontossággal általában igaza is lett”. A novellákat egy regény követte, a Gyilkosság a paplakban címmel. Miss Marple 12 regényben kapott szerepet, és 20 novellában. Bár nyomoz, ehhez semmilyen képesítése nincs, viszont ügyesen kertészkedik, köt és persze pletykálkodik.
És, hogy hol élt? Egy kis angol faluban (St. Mary Mead) ahol persze van kocsma, templom néhány bolt és persze egy csomó ember, akit meg lehet figyelni. A házvezetőnők váltják egymást nála, miközben ő utazgat. Ehhez képest született pesszimista, ám nagyon kedveli unokaöccsét Raymond West írót. Hihetetlen módon mozgatja a szálakat, ha arról van szó, kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően.
Az elmúlt évtizedek során a nyomozónőt többen is megforgmálták. Az 1960-as években négy MGM-filmadaptáció készült Margaret Rutherford főszereplésével. Őt követte Angela Lansbury a 1980-as adaptációban, Helen Hayes pedig három Miss Marple-tévéfilmben is szerepelt. Aztán jött egy BBC sorozat (1984-1992) Joan Hicksonnal, majd McEwan, tőle pedig pedig Julia McKenzie vette át a szerepet. Miss Marple az elmúlt 60 évben bizonyította, hogy annyira időtálló, hogy újra és újra előveszik, újra forgatják és gondolják. És ez nem véletlen.
Miss Marple minden nap visszatér a képernyőre, méghozzá a GALAXY4-re.
