Natalie Dormer színésznő 2007 óta szinte folyamatosan szerepel valamiben, de amióta csak kérdezni lehet tőle (akár interjúban, akár rajongói fórumon), valami újra és újra felmerül: hogy miért mosolyog úgy, ahogy. Nem véletlenül, hiszen annyira hozzászokott már a közönség a vörös szőnyeges egyenmosolyokhoz, a magazincímlapokon ezer foggal vigyorgó celebekhez, hogy egy másfajta arcot már-már gúnyosnak, de legalábbis kikacsintósnak találnak.
Pedig Dormer arca egyszerűen ilyen, és ezt nem magunktól gondoljuk, hanem ő maga válaszolta erre a milliószor felmerült kérdésre. „Aszimmetrikus a szám. Természetesen csálé a mosolyom. Van, aki szerint dölyfös, de nem, ilyen a természetes mosolyom, ha csukva van a szám” – fejtette ki például, amikor a Redditen válaszolt a rajongók kérdéseire, hozzátéve, hogy az egyik lánytestvérénél ugyanez a helyzet. Egy másik alkalommal, az Irish Timesnak adott interjújában az ezzel kapcsolatos érzéseiről is beszélt.
„Nagyon bosszant, ahogyan az emberek a színészek megjelenését kritizálják. Nem modellek vagyunk. A modellek mások. Dölyfös önelégültséggel vádolnak. Ferde a szám. Nem tudok mit csinálni vele. Így születtem. […] Volt, hogy a sajtósom mondta, hogy ne mosolyogj úgy a vörös szőnyegen, mire én, ilyen a mosolyom. ”
Igaz, sokszor nincs is kedve mosolyogni egyáltalán, mert a színészlét egyes aspektusait rémisztőnek találja. Szerinte a civilekben teljesen téves kép él arról, mennyire könnyű munkát találniuk, holott az embert könnyen bekategorizálják, és akkor már nem indul olyan jó esélyekkel a castingon. Ő például 16 éves koráig táncolt, így egyenes háttal áll, emellett szépen artikulál, mindezek miatt mindig pedig csak erős női szereplők szerepére választják ki, pedig szívesen játszana gyengét, szánnivalót, törékenyet. „Az a dolgom, hogy kaméleon legyek. Ezért voltam annyira boldog, hogy megcsíptem Az éhezők viadalát, és kiborotvált hajjal, félautomata gépfegyverrel rohangálhattam egy disztópikus jövőben.”
Tény, hogy kezdeti nagy sikereit jórészt kosztümös filmekben aratta: a Heah Ledger főszereplésével készült Casanovában debütált, aztán 2007-től jött a Tudorok, amelyben Boleyn Annát alakította. 2009-ben legalább csak egy századot utazott vissza az időben a Miss Marple kedvéért, 2012-től viszont jött a Trónok harca és a fiktív középkor, 2015-ben pedig a Lady W botrányos élete. De játszott azóta vak zenészt, aki gyilkosság fültanújává válik (Sötétségben), ápolónőt a Hajsza a győzelemértben, orvost a Zéró páciensben, és felbukkan a Sherlock és Watsonban is.
Nálunk legközelebb november 14-én láthatják 12:55-kor a TV4-en, a Miért nem szóltak Evansnek? című Miss Marple-filmben.
