A szaúd-arábiai sportstratégia mozgatói

Az Idan nevű dán sporttudományokkal foglalkozó intézet működtette Play the Game nevű oldalon tették közzé azt az igen hosszú és alapos exkluzív kutatást, ami feltérképezi a Szaúd-Arábia sporttevékenysége mögött álló belső kört, és azt a több mint 300 szaúdi sportszponzorációt, amely komoly érdekellentétet jelent, egyben a sport integritását fenyegeti. 

A sportswashingnak is nevezett folyamat (a sporton keresztül igyekeznek tisztára mosni a diktatorikus módszerekkel irányított, emberi jogokat sárba tipró rendszerekről kialakult képet – egyelőre elég alacsony hatékonysággal) a hatalom, a politika és a sport olyan fúziója, amit egy jól behatárolható csoport irányít Szaúd-Arábiában. A szereplők között van herceg, hercegnő, üzletember és miniszter is. Ők alkotják a királyság sporttal kapcsolatos kezdeményezései és beruházásai mögött álló befolyásos belső kört, mindezt Mohammed bin Szalmán, Szaúd-Arábia trónörököse és miniszterelnöke felügyelete alatt.

Magáról a szaúd-arábiai rezsimről, Mohammed bin Szalmánról és a világ sportjában való szerepvállalásáról már sok írás jelent meg, jóval kevesebbet (vagy akár semmit) tudunk a következő rétegről, akik fontos szerepet játszanak Szaúd-Arábia nemzetközi sportra gyakorolt befolyásának növelésében. Ezért hiánypótló a Play the Game új kutatása, hiszen rávilágít ezekre a kulcsfigurákra (156 szaúdi szervezetben betöltött 795 pozícióról és több mint 300 szaúdi szponzorációról van szó): feltárja a jelentős érdekellentéteket, a szaúdi sport és politika közötti kapcsolatot, ami a 2034-es labdarúgó világbajnokság rendezés jogának elnyerésével még inkább aggasztónak bizonyult.

Ugyan Szaúd-Arábia a közel-kelet több más olajhatalmához hasonlóan évek óta lapátolja a dollármilliókat a sport világába, a közel-keleti nagyhatalom 2023-ban rúgta rá a pajtaajtót a világ gyanútlanabbik felére is – már ha volt ilyen egyáltalán. A szaúdi profi labdarúgóliga olyan rössel érkezett meg a világfutball átigazolási piacára, mint első nagy igazolásuk, Cristiano Ronaldo az Al-Nassrhoz. Az így utólag történelminek is nevezhető transzfer láttán a szakírók hüledeztek, pedig nem Ronaldo volt ez első nagy skalpja a szaudi sportswashingnak: Leo Messit már korábban megnyerték a szaudi vb-pályázat nagykövetének. Ugyanebben az évben a nyári átigazolási időszakban aztán Ronaldo után olyan ismert labdarúgók és edzők érkeztek az SPL-be, mint Karim Benzema, Neymar, Firmino, Fabinho, Mané, Rúben Neves, Henderson, Mahrez vagy Gerrard.

Ezekben az igazolásokban nemcsak a kifizetett átigazolási díjak mértéke és a csillagászati fizetések a közös, hanem az, ahonnan igazoltak a klubok: akár csak egy ével korábban is elképzelhetetlen lett volna, hogy a Real Madridból vagy Liverpoolból érkezzen játékos a sivatagban felhúzott stadionokba. Az egész hátterében Mohammed bin Szalmán úgynevezett Sportklubok beruházási és privatizációs projektje nevű kezdeményezése állt, aminek keretében a Public Investment Fund (PIF) nevű állami kézben levő vagyonalap tulajdonába került négy SPL-klub – az Al-Ahli, az Al-Ittihad, az Al-Hilal és az Al-Nassr–, így ezek egy közel 800 milliárd dolláros állami vagyonalapból kaptak pénzügyi támogatást az igazolásokhoz. Ezzel párhuzamosan négy másik klub szintén milliárdokból gazdálkodó állami cégek kezébe került, a bugyelláris tehát az ő sportigazgatóik előtt is kinyílt. A klubok elképesztő fizetéseket kínáltak a ligába igazoló játékosoknak és edzőknek: a Deloitte felmérése szerint az SPL klubjai 2023 nyarán 907 millió dollárt költöttek, ezzel a második helyen állnak az angol Premier League után, aminek klubjai 1,39 milliárd dollárt költöttek lel új játékosok megszerzésére.

Ez azonban csak egy aspektusa Mohammed bin Szalmán 2016-ban elindított, „Vision 2030” nevű átfogó sportstratégiájának, amit a királyság nemzeti fejlesztési tervével párhuzamosan kezdeményeztek, és annak gazdasági, politikai és társadalmi struktúráinak átfogó reformfolyamatát takarja. 2016 óta Szaúd-Arábia jelentős forrásokat ölt a sportágazatba, például számos nemzetközi sporteseményt rendezett, amivel egyértelműen jelezték, hogy a globális sport- és geopolitikai színtér egyik főszereplőjévé akarnak válni. A stratégia megvalósításához persze kellenek a jó káderek, akikről nem sok szó esik világsajtóban.

Yasir Al-Rumayyan: A fregoliember

A Harvardon végzett Yasir Al-Rumayyan a világ egyik legnagyobb állami vagyonalapja, a PIF kormányzójaként és az állami olajvállalat, az Aramco elnökeként, nem túlzás, a világ egyik legbefolyásosabb emberének számít. A labdarúgóklubok átigazolásánál már említett PIF a rezsim számos sportberuházásának elsődleges finanszírozója. A PIF élére maga Mohammed bin Szalmán kérte fel még 2020-ban, 2021-től az ország golfszövetségének és az angol Premier League-ben szereplő Newcastle Unitednek is ő lett az elnöke, és mivel nem egy otthonülő típus, idén elvállalta a nemrégiben létrehozott, állami tulajdonú nemzeti légitársaság, a Riyadh Air elnöki szerepét is. Nem mellesleg ez a cég az Atlético Madrid új főszponzora is, bár légitársaságtól meglehetősen furamód járatokat még egyáltalán nem működtet (állítólag majd csak 2025-től fognak).

Befolyása azonban messze túlmutat a pénzügyi kérdéseken. Ő a szaúdi PR-kampányok egyik agya, a sportot és a kapcsolódó médiamegjelenéseket használja fel arra, hogy megpróbálja átformálni a rezsimről kialakult, cseppet sem kedvező képet. Egyelőre azonban úgy tűnik, a világ összes pénze nem elég ahhoz, hogy elsikálhassák Dzsamál Hasogdzsi újságíró 2018-as brutális meggyilkolását, a 2022-ben egyetlen nap alatt kivégzett 81 embert, a női jogi aktivisták bebörtönzését, a több száz fegyvertelen etióp migráns lemészárlását a jemeni-szaúdi határon, és így tovább – a lista sajnos meglehetősen hosszú.

Az, hogy Al-Rumayyan több kulcspozíciót tölt be kiemelt fontosságú és a sporthoz ezer szállal kötődő szervezetekben és vállalatokban, emellett sportszövetségek elnöke vagy elnökségi tagja is (szaúd-arábiai golfszövetség, arab golfszövetség, szaúdi olimpiai és paralimpiai bizottság), komoly aggodalomra ad okot, hiszen amikor az Aramco szponzorál egy golfversenyt, kvázi saját magával szerződik le, de ennél még ingoványosabb a talaj, ha megnézzük a Newcastle United helyzetét. A szaúdi állami vagyonkezelő alap, a PIF 2021-ben vásárolta fel a Newcastle Unitedet, és Al-Rumayyant is ekkor ült bele a patinás angol labdarúgóklub elnöki székébe. A felvásárlás után a Newcastle számos szponzori megállapodást kötött a szaúdi államhoz köthető vállalatokkal, például a Noonnal, az arab világ e-kereskedelmi platformjával, amit a PIF egy emírségekbeli oligarchával közösen alapított, a mezszponzoruk pedig a Sela, a PIF saját rendezvényszervező cége. Többmilliós reklámszerződéseik vannak az állami tulajdonban lévő SAUDIA légitársasággal és a PIF tulajdonában lévő Saudi Telecom Companyval is, a Savvy Games Group nevű, dettó PIF-tulajdonú vállalat pedig beszállt a Newcastle esport szekciójába.

A labdarúgásnál maradva, elég visszás helyzetet teremt az is, hogy Al-Rumayyan a PIF igazgatótanácsában kulcsszerepet tölt be, azaz kvázi egyszerre elnöke négy szaúdi klubnak és a Newcastle Unitednek, sőt, az Aramco elnökeként egy ötödik szaúdi futballcsapat, az Al-Qadsiah tulajdonosa is. A Transfermarkt adatai szerint az Al-Qadsiah öt olyan játékost igazolt, akik a PIF tulajdonában lévő szaúdi kluboktól érkeztek, a Newcastle pedig az Al-Ahlinak adta el Allan Saint-Maximint, szóval ez az üzlet is házon belül köttetett. Nyilvánvaló, hogy a több klubot tömörítő tulajdonosi struktúrák veszélyeztetik az átigazolási piac mechanizmusait, ahol a játékosokat piaci értékük alapján veszik és adják el. Ha viszont a vásárló és az eladó klubok tulajdonosa ugyanaz, akkor az átláthatósággal és a tisztességes üzlettel kapcsolatban elég sok kérdés merülhet fel – teszem azt az is, hogy a játékosért fizetett átigazolási díj valóban a játékos tényleges értékét tükrözi, vagy csak mesterségesen felpumpált varázsszám.

Az átigazolási mutyik mellett a legzavarbaejtőbb dolog az, hogy a szaúd-arábiai állam a bajnokságban szereplő nyolc klub kvázi vagy közvetlen tulajdonosa, azaz a mérkőzések végeredményének manipulálása elég könnyen megvalósíthatónak tűnik. A szaúdi profi liga klubjai közül négy részt vehet a régió AFC Bajnokok Ligájában is, amelyet hatalmas meglepetésre a PIF egyik cége szponzorál, csak hogy minden kis pici legó a helyére kerüljön ebben a már-már röhejes, de kétségkívül ijesztő összefonódásokkal teli focimutyiban.

Abdulaziz bin Turki Al-Saud: a sportherceg

Abdulaziz bin Turki Al-Saud herceget, az egykori szaúdi autóversenyzőt 2020. február 25-én nevezték ki sportminiszterré. Ezzel párhuzamosan ő a szaúdi olimpiai és paralimpiai bizottság elnöke is, de ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen Al-Rumayyanhoz hasonlóan ő is nagyon szereti halmozni a címeket és feleősségeket:

Az, hogy a herceg egyszerre elnöke a sportok autonómiáját lelkesen hirdető és képviselő nemzeti olimpiai bizottságnak és sporminiszterként tagja országa kormányának, komoly összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel.

2015-ben egy Aarhusban tartott konferencián a NOB etikai bizottságának vezetője, Pâquerette Girard Zappelli megerősítette a szervezet elkötelezettségét a sport autonómiája iránt. Egyértelműen leszögezte, hogy a tagállamok kormányai a nemzeti olimpiai bizottságok ügyeibe „semmilyen formában nem avatkozhatnak be”. Zappelli nyilatkozata összhangban van az olimpiai charta 27. cikkelyével, amely meghatározza az olimpiai bizottságok küldetését és szerepét. Míg a 27. cikkely megengedi a kormányzati intézmények és az olimpiai bizottságok közötti együttműködést, előírja, hogy a bizottságoknak „kitartóan ellen kell állniuk minden külső politikai és gazdasági nyomásnak.”

Úgy tűnik azonban, hogy a NOB félvállról veszi saját szabályait, amikor autoriter államokkal van dolga: a Play the Game 2017-es felmérése szerint minden hetedik nemzeti olimpiai bizottság politikailag függ a kormányától. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a szaúdi sportminiszter a kormány képviselőjeként miért vezetheti a királyság olimpiai bizottságát és tölthet be más pozíciókat az olimpiai sportban, például az ázsiai olimpiai tanács alelnökeként. Vajon Abdulaziz bin Turki Al-Saud herceg hajlandó miniszterként és a kormány képviselőjeként hatékonyan fenntartani az olimpiai mozgalom autonómiáját az országában, ha olyan helyzet áll elő, amiben a kormány és az olimpiai mozgalom érdekei politikailag eltérnek egymástól? (Na jó, ez csak költői kérdés volt.)

Reema bint Bandar Al-Saud: a sportos hercegnő

Akad még szaúdi kormánytisztviselő, aki a nemzetközi sport berkeiben dolgozik, éspedig  Reema bint Bandar Al-Saud hercegnő. Ő Szaúd-Arábia nagykövete az Egyesült Államokban, aki 2019. február 23-án lépett hivatalba, és ezzel ő lett az első női nagykövet az ország történetében. A politika és a sport területén két testvére nyomdokaiba lép: Khalid bin Bandar bin Sultan Al-Saud Szaúd-Arábia nagyköveteként szolgál az Egyesült Királyságban, miközben a szaúd-arábiai lövészszövetség elnöke is. Másik bátyja, Faisal bin Bandar bin Sultan Al-Saud a szaúdi esportszövetség elnöki, a globális esportszövetség alelnöki, a nemzetközi esportszövetség globális alelnöki és a Rijád városának fejlesztéséért felelős   bizottság vezetőségi tagjaként is tevékenykedik.

Reema hercegnő sem sokkal marad le testvérei mögött már ami a szaúd-arábiai sporthierarchiában betöltött szerepét illeti. A nagyköveti szerepkörön túl a hercegnő a szaúdi olimpiai és paralimpiai bizottság és a szaúdi tömegsport szövetség vezetőségi tagjaként is tevékenykedik, és fontos tisztséget kapott a Mahd sportakadémiában, ahol a vezetőségben a szaúdi sportminiszter, valamint José Mourinho társaságában intézkedik az ország utánpótlássportjának felvirágoztatásáért.

A sportot illetően azonban messze a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban betöltött vezető pozíciója az, ami megnyitja a világ sportjának kapuit Szaúd-Arábia előtt. A NOB tagjaként Reema hercegnő három bizottságban is tevékeny: a nemek közötti egyenlőség, sokszínűség és befogadás-, a fenntarthatósági-, valamint a 2032-es brisbane-i XXXV. olimpiai játékokat előkészítő bizottságokban. Végtelen cinizmus és rémesen vastag bőr kell ahhoz, hogy valaki a NOB-ban a női egyenjogúságért, az elfogadásért és a sokszínűségért dolgozzon egy olyan rendszer haszonélvezőjeként, ami aktívan üldözi az LGBTQA spektrum minden tagját, és ami a nők jogait napi szinten tiporja a sárba. A cím- és munkakörhalmozás az ő esetében is azt a célt szolgálja, hogy egyszerre szolgálja Szaúd-Arábia diplomáciai, politikai és sportérdekeit.

Ahmed Al-Khateeb: az idegenforgalmi miniszter

A turizmus és a kulturális tevékenységek – köztük a sport – fontos szerepet játszanak Szaúd-Arábia átalakító „Vision 2030” program megvalósításában. Ahmed Al-Khateeb, a szaúdi idegenforgalmi miniszter ezért központi szerepet tölt be az ország sporttal kapcsolatos stratégiájában. Kenyeret és cirkuszt, ugyebár. A miniszter a „Vision 2030” program elnökeként elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a 2023-as FIFA klubvilágbajnokságot a szaúd-arábiai Dzsiddában rendezzék meg, melynek legfőbb partnere a „Visit Saudi” program lett. A „Vision 2030” égisze alatt működő „Visit Saudi” 2023 októberében az afrikai labdarúgó szövetség (CAF) által rendezett első Afrikai Labdarúgó Liga főszponzora lett, ami tovább szilárdította a CAF és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatot. Ez a jó viszony igencsak jól jöhetett akkor, amikor a 2034-es szaúdi vb-pályázatot kellett megtámogatni, bár az ausztrálok váratlan visszalépése után ugyan mindegy volt, mert az egyedüli pályázóként maradt Szaúdi Arábia automatikusan megkapta a rendezés jogát.   

A „Visit Saudi” program volt az, ami 2022-ben leigazolta sportnagykövetként Leo Messit. A The New York Times infói szerint az argentin világbajnok nem jár rosszul a megállapodással: három év alatt 25 millió dollárt kap leginkább jelképes tevékenységért, azaz pár nyilvános szereplésért, közösségi médiás posztért és néhány, Szaúdi Arábiában eltöltött családi vakációért, melyekről képeket kell megosztania – egy szaúdiak által jóváhagyott hashtaggel megjelölve. Nem túl meglepően Messi szerződésben szerepel egy olyan záradék, ami minimum aggályos a sportolók joga és a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából: megtiltja ugyanis, hogy Messi olyan nyilatkozatokat tegyen, melyek rossz színben tüntetik fel Szaúd-Arábiát.

Egyébként a „Visit Saudi” a Dakar-rali és az indiai Premier League szponzora is, nemrég pedig együttműködési megállapodást kötött a spanyol La Ligával, aminek értelmében a spanyol Szuperkupát 2029-ig Szaúd-Arábiában rendezik – évi 34 millió dollárért cserében. Az üzletet a szaúdi sportminisztérium, a NEOM és a Red Sea Global nevű cégek közösen hozták tető alá: Al-Khateeb az utóbbi kettőnek igazgatósági tagja, és a PIF igazgatótanácsában is helyet foglal, de igazgatótanácsi elnök a szaúd-arábiai hadiipari vállalatnál (SAMI), igazgatósági tag a szaúdi gazdasági és fejlesztési tanácsban és a hadiipari főhatóságban is. 

A fent felsoroltak csak egy töredékét képviselik a szaúdi kormánytisztviselők, a sportot szponzoráló állami tulajdonú szervezetek és vállalatok sokrétű hálózatán belüli számtalan kapcsolatnak, valamint a magas rangú szaúdi kormányképviselők döntéshozó sportszervezetekben való (burkolt) részvételének. 

A Play The Game összefoglalója sajnos korántsem teljes: ha az lenne, még húsvétkor is ezt olvasnánk. A cikkben szereplő információkat alátámasztó tényeket és számokat 2023 augusztusa és októbere közt gyűjtötték 156 szaúdi szervezet feltérképezésével, melyeknél 795 személy töltött be olyan pozíciót, amiknek közük volt több mint 300 szaúdi sportszponzorációhoz. Az adatokat táblázatos formában innen lehet letölteni.

(Borítókép: Play The Game)