„Nehéz, mert Agatha Christie kétféleképpen írta meg őt… Először nagyon is úgy, ahogy Geraldine McEwan eljátszotta: egy karcsú, meglehetősen viktoriánus jelenségként. Aztán, egy kissé határozottabban és tweedkosztümben. Én az utóbbit választottam. Sok ember mondja, hogy ők nem szeretik ezt az úrias verziót. De mindkettő valódi.”
„A világon szinte mindenki ismeri Miss Marple-t és van véleménye arról, milyennek kellene lennie, tehát nincsenek illúzióim az előttem álló feladat nagyságáról.”
A fenti két idézet Julia McKenzie egy-egy interjújából származik, abból az időszakból, amikor Geraldine McEwantől átvette a szerepet. A váltást 2008-ban jelentették be, és valóban nem lehetett könnyű dolga – mégis, több évadon át sikerrel alakította a kikezdhetetlen logikájú idős asszonyt, 2009-2013 között.
1941. február 17-én született, a middlesexi Enfieldben. Szülei iránymutatása alapján franciatanárnak készült, de az iskolában a tankerület zenei tótumfaktuma meghallotta, ahogy szólót énekel, és azonnal felajánlott neki egy négy éves ösztöndíjat a londoni Guildhall School of Music & Drama nevű zene-és színiiskolában, ha sikeresen teljesíti a felvételit. Sikerült neki. Igaz, akkoriban még szigorúan különállóként kezelték az intézményben a zenei és a színházi oktatást, úgyhogy hiába ácsingózott a színészképzés után, elzavarták operát énekelni. Csakhogy azt nem szerette, átnyergelt az operettre, majd a musicalre.
Miután elvégezte a Guildhallt, színházi színészként kezdte pályafutását, 1966-ban már a West Enden játszott. Kétszer is megkapta a legjobb musicalszínésznőnek járó Laurence Olivier-díjat, 1978-ig nem is ment a tévé közelébe. Utána viszont ott is nagy sikereket aratott, főleg komikus szerepekben – bár egyszer (2006-ban) feltűnt a Kisvárosi gyilkosságokban is, ha keresnék, a kilencedik évad negyedik epizódjában lehet elcsípni. Csak két évet kellett várnia arra, hogy maga is tévés detektív legyen, Miss Marple megformálójaként.
Nálunk leginkább így ismerik a művésznőt, ha egyáltalán. Hazájában viszont továbbra is musicalszínházi tekintély, aki a nyolcvanas évek óta rendez is. Igaz, hét évvel ezelőtt fájdalmas okból nyugdíjazta magát: férje, Jerry Harte amerikai színész-rendező súlyosan megbetegedett, 2018-ban pedig elhunyt. A betegség időszaka alatt fel sem merült benne, hogy dolgozzon, utána pedig nem volt hozzá kedve. „Úgy döntöttem, a kis devoni házunkban maradok, ahol Jerry meghalt” – mondta el a Telegraphnak idén ősszel adott interjújában. A beszélgetés aktualitását az adta, hogy McKenzie egy előadás társrendezője Matthew Bourne elismert koreográfus mellett: a Stephen Sondheim’s Old Friends a zeneszerző közönségkedvenc dalait vonultatja fel, McKenzie pedig nemcsak többszörösen díjazott művésze ennek a műfajnak, de személyesen is ismerte a szerzőt. Fellépni viszont nem szeretett volna benne, azt mondja, már elment a hangja; csak a zuhany alatt és porszívózás közben énekel.
És bár a tévében is remek alakításokat nyújtott, elmondása szerint mindig is a színházban érezte otthon magát, kollégáit családjának tekintette, számtalan régi és mély barátság fűzi ehhez a közeghez. Judi Denchről mondta: „nagyon muzikális. Bár nagyon merev is abban a tekintetben, hogy más nem nyúlhat a keresztrejtvényéhez!” Sajnálatosnak tartja, hogy nem lettek saját gyermekei, de Bourne elmondása szerint az egész társulat édesanyaként vagy nagynénjeként tekint rá. Még az is lehet, hogy újabb munkákat is vállalni fog. „Régóta nem éreztem ennyire, hogy élek. […] A színészek sosem mennek nyugdíjba. Csak lelépnek a színről, és becsukják az ajtót.”
Miss Marple történeteit keressék minden hétköznap délután a GALAXY4-en!
