Szombaton Hamburgban sorsolják ki a 2024-es Európa-bajnokság csoportjait, a magyar válogatott a második kalapból várja az eseményt, így jelenleg – teljesen érthető módon – az ünneplésé a főszerep a magyar labdarúgó-válogatott kapcsán. De azért van néhány olyan dolog, amely miatt aggódhatunk. Az elmúlt héten a Lipcsében a sérülését követően parkolópályára került Gulácsi Péter lehetséges (közel)jövőjét boncolgattuk, de sajnos rajta kívül is vannak olyan játékosaink, akik nem számítanak kulcsembernek a klubjaikban. Elgondolkodtunk azon, vajon mi lenne a számukra ideális döntés a következő hónapokra – az Eb szemüvegén keresztül.
Szalai Attila
Talán a legfájóbb pont mind közül a Rapid Wien neveltjének esete. A ballábas hátvéddel kapcsolatban néhány éve még úgy gondoltuk, hosszú időre megoldhatja a baloldali belső védő kérdését a válogatottnál, hiszen pályája meredeken ívelt felfelé, és a lépcsőfokokat is ésszerű módon ugrotta: a bécsiek második csapatától a magyar bajnokságba, majd Ciprusra, Törökországba, végül az elmúlt nyáron a német Bundesligába került.
Sokan úgy gondolták, a Hoffenheim a lehető legjobb választás volt, hiszen bár korábban hírbe hozták a Chelsea-vel is, egy német középcsapatban azért könnyebb szerephez jutni, mint a Premier League egyik sztáregyüttesénél.
Nos, az idő azóta sajnos nem ezt igazolta: Szalai a Bundesliga eddigi 11 fordulójában mindössze 3 meccsen jutott szóhoz, és az elmúlt időszakban kifejezetten mellőzte őt Pellegrino Matarazzo vezetőedző. Ha ez így megy tovább a nyárig, annak a játékos mellett Marco Rossi és nemzeti csapatunk lehet a nagy vesztese, tehát kézenfekvő lenne, hogy a védő a télen klubot váltson.
Bár a napokban Szalai Attila édesapja leszögezte, továbbra is úgy érzi, fia a legjobb helyen van jelenleg és meg kell, hogy kapja majd a lehetőséget, elképzelhető, hogy mégis fontolóra kellene venni a váltást.
Felmerült például, hogy a futballistát kölcsönvenné korábbi együttese, a Fenerbahce, ami nem is tűnne rossz megoldásnak. Ismeri az ottani közeget, őt is jól ismerik, a szurkolók is szerették, és a török bajnokság listavezetőjénél újra formába lendülhetne, ha rendszeresen játszhatna. Kérdés persze, hogy Ismail Kartal vezetőedzőnek valóban szüksége lenne-e rá, hiszen az isztambuliak védelme eddig pazarul teljesít: 12 bajnokin mindössze 8 gólt kapott.
Nem ördögtől való gondolat egy másik török élcsapatról beszélni (ismerős közeg újratöltve), még akkor sem, ha ebben az esetben nyilván a Fener drukkerei nem foglalnák imába a nevét. Ne adj’ Isten egy bajnokságon belüli váltás, hiszen a Bundesligában vannak olyan csapatok, mint például a Darmstadt, a Bochum, de akár az Union Berlint is írhatnánk, amelyek nagyon komoly védőgondokkal küzdenek, sok gólt kasszíroztak eddig. Miért ne tölthetne Szalai fél évet kölcsönben valamelyik kiesés ellen küzdő együttesnél? A Hoffenheim idén inkább élcsapatnak számít, tehát ilyen szempontból nem egy riválishoz kerülne, ha pedig jó tavaszt és aztán egy jó Eb-t produkál, nekik is hasznos lesz, ha a nyáron megerősödve tér vissza Sinsheimba.
Nagy Ádám
Az exferencvárosi játékos helyzetét is nehezen tudjuk megérteni. Ebben az is szerepet játszik, hogy az olasz másodosztály küzdelmeit nem olyan egyszerű itthonról nyomon követni, de attól még tény, hogy a Serie B-ben középcsapatnak számító Pisanál Nagy epizódszereplő: 12 bajnokiból csupán kettőn kezdett, további öt alkalommal csereként küldte be őt Alberto Aquilani vezetőedző.
A védekező középpályás posztja kulcsfontosságú Marco Rossi játékrendszerében, és bár az olasz szakember nagyon kedveli Nagy Ádámot, a 28 éves játékosnak is jóval többet kellene a pályán lennie ahhoz, hogy pályafutása harmadik Eb-jén meghatározó teljesítményt tudjon nyújtani.
Az olasz pontvadászatokban sok, ígéretesnek tartott magyar futballista karrierje tört már meg, így a környezetváltozás, egy másik ország talán jót tenne Ádámnak. Az angol Championship egy ilyen terep lehetne, hiszen megalkuvást nem tűrő, csupa szív játéka a rakkolós ligában jól érvényesülhetne. A Bristol Citynél már lehúzott két szezont, és jól is teljesített, tehát vélhetően jól emlékeznek rá a szigetországban.
A középpályást nevelőegyesületével, a Ferencvárossal is hírbe hozták már többször is, de 28 évesen talán még korai lenne hazatérnie. Persze amennyiben a Fradi tavasszal is érdekelt lesz még a nemzetközi porondon, szüksége lehetne egy, a klubhoz kötődő, nagy munkabírású játékosra.
Lang Ádám
Szalaiéhoz hasonló mérlege van Lang Ádámnak is, már ami a bajnoki szereplést illeti: 11 forduló, 3 fellépéssel. A helyzetet azonban súlyosbítja, hogy esetében nem Európa egyik legerősebb pontvadászatáról van szó, hanem a még közepes erősségűnek is csak jóindulattal nevezhető ciprusi élvonalról, és annak aktuális ötödik helyezettjéről, az Omonia Nicosiáról.
Lang már nem fiatal, januárban betölti a 31-et, de az is vitathatatlan, hogy a válogatottat már nagyon sokszor kihúzta a slamasztikából, amikor sok volt a sérült, mindig lehet rá számítani. Rutinja is megkérdőjelezhetetlen.
Az ő esetében már elmondható, hogy egy hazaigazolás nem lenne rossz opció. Ha a Fradiban nem is feltétlenül, de mondjuk Fehérváron, Felcsúton, esetleg Újpesten rendszeresen játszhatna, és az NB I, színvonalát tekintve nem vagy legalábbis nem számottevően rosszabb a ciprusi bajnokságnál.
A külföldi szerződés így a harmadik ikszben járva már nem biztos hogy reális célkitűzés, bár a ciprusi liga játékosai számára egy görög vagy török klub elérhető lehet – mint anno Szalai Attila esetében is. Csakhogy ehhez jóval többet kellene játszania, és úgy látszik, Szofronisz Avguszti vezetőedzőt egyelőre az sem győzi meg, hogy Lang sikeresen szerepel a magyar nemzeti csapattal.
Botka Endre
A népszerű „Endi” esete különleges, hiszen ő egy hazai klubban, a Ferencvárosban elégedetlen a helyzetével – ennek hangot is adott a bolgárok elleni Eb-selejtezőt követően tett nyilatkozatában. Szavai egyértelműen azt sugallták, hogy a télen váltani akar a több játéklehetőség reményében, kérdés persze, hogy a zöld-fehérek vezetősége, illetve Dejan Sztankovics partner lesz-e ebben.
Botka 29 éves, de még nem kóstolt bele a légióséletbe: nevelőegyesületén, a Bp. Honvédon és a Fradin kívül Kecskeméten töltött el egy kis időt 2014-ben. Mivel ő sem lesz már fiatalabb, a karrierje és speciálisan a válogatott pályafutása szempontjából elérkezett lehet az idő arra, hogy kipróbálja magát külföldön. Huszonötszörös válogatottként, sokszoros magyar bajnokként lehet rá kereslet, és menedzserével nyilvánvalóan dolgoznak is az ügyön.
A védelem szinte minden pontján bevethető játékos egy holland, belga vagy francia csapatban, akár egy kevésbé sztárklubnak számító Bundesliga-együttesben is megállhatná a helyét, és az új közeg lendületet is adhatna neki.
A többiek…
Az említett játékosokon kívül is akadnak még sajnos olyanok, akik bőven tölthetnének jóval több időt is a pályán. Ádám Martin a nem éppen világhírű koreai bajnokság nemrég véget ért szezonjában 36 forduló alatt csak 12-szer volt a kezdőcsapat tagja. A Wolverhamptontól kölcsönben a Servette-nél futballozó Bolla Bendegúz 14 meccsből ötször kezdett a svájci Szuperligában, a múlt vasárnap a montenegróiak ellen jól játszó Balogh Botond 14 játéknap után ötször mondhatta el eddig magáról, hogy játszott a Serie B-s Parmában, hétvégén kezdő volt, és a német másodosztályú Hamburg támadója, Németh András is epizodista egyelőre a klubjánál: még egyszer sem volt kezdő, összesen 137 perc futball jutott neki az idényben…
Mindez persze nyilvánvalóan Marco Rossit is foglalkoztatja, a szövetségi kapitányt ismerve mindenkiből a lehető legtöbbet szeretné kihozni a 2024-es Európa-bajnokságon. Csak bízni tudunk benne, hogy az érintett futballisták a menedzsereik közbenjárásával, a hozzájuk közel állók és az olasz szakember tanácsait is meghallgatva jó döntést hoznak, és jövő nyáron a lehető legjobb formában tudnak majd a válogatott rendelkezésére állni.
