Roger Moore nevének hallatán természetes, hogy mindenki James Bondra és Simon Templarra gondol – két akciódús, izgalmas, bűnügyekkel és rosszfiúkkal operáló történet főszereplőjére. Az ilyen sztorik hősei mindig tettrekészek, elbánnak, akikkel kell, másokat megmentenek, megoldják a legnehezebb feladatokat is, és közben mindez viszonylag kevéssé erodálja a lelkületüket és a megjelenésüket. Csakhogy a kémfilmek és a krimik (mint minden más műfaj is) akkor igazán jók, amikor a műfaj szigorú szabályait más műfajokból kölcsönvett elemekkel higítják, hogy ne fulladjon unalomba, a kiszámíthatóság csapdájába a film.
Tehát Roger Moore keményfickós munkásságában szép számmal akadtak humoros pillanatok – már Bondként is. Olyannyira, hogy miután Sean Connerytől átvette a feladatot (rekordszámú, hét film erejéig), gyakran azzal kritizálták, hogy elbohóckodja a szuperkém szerepét. Az eredmény borítékolható volt: a kémsztori következő részébe, a Polipkába írtak egy részt, amelyben bohócként tette a dolgát.
Ugyanakkor tény, hogy a Moore-féle Bond-filmekben számtalan olyan geg szerepelt, amit egy régivágású kémfilm-rajongó megütközve nézhetett. Például a Halálvágtában, amikor egy nagy sereg dühös orosz katona elől a Beach Boys szörfrockzenéjére menekül snowboarddal (miután a semmiből felugrott néhányukra), vagy az alábbi autós üldözés a Szigorúan bizalmasból, ahol minden megtörténik: váratlan útakadályok, nehézségek közepette benyögött rövid poénok, és persze egy arra alkalmatlan kocsival történő száguldás.
Szóval talán mondhatjuk, hogy Moore-tól sosem állt távol a humor, ami nagyon jót is tett mindennek, amiben szerepelt, hiszen szórakoztató ellenpontja volt a komoly és megingathatatlan kiállásnak, amit a szerepe éppen megkövetelt tőle.
Bizonyára ebben annak is szerepe van, hogy Moore klasszikus férfiszépség: erős, vállas alkat, és persze rendkívül jóképű volt. Michael Caine mondta róla egyszer, hogy azt kéne megnézni, hogyan játszik kopasz fejjel és betört orral, de valószínűleg akkor is nagyon jó alakítást nyújtana. Beszédmodora, eleganciája tökéletes Bonddá, tökéletes hőssé tették, és ebbe talán a puristák szerint is belefér néhány poén.
Munkássága késői szakaszában is sokszor vicces elemnek szánták felbukkanását: egészen váratlan volt például, amikor egy női popcsapat, a Spice Girls sikereinek csúcsán, a főszereplésükkel készült limonádéfilmben egyszercsak feltűnt. Az alábbi jelenetben például, amelyről elég annyit tudni, hogy az énekesnőknek szabadnapot ígér a menedzserük, ám ekkor odatelefonál neki a titokzatos Főnök, hogy erről szó sem lehet, majd Bond-filmes stílusban bölcselkedik arról, hogy áldozat nélkül nincs siker, fájdalom nélkül nincs öröm, és valami nélkül nincs semmi sem.
A további bölcs meglátásai a filmből: „a fejetlen csirke csak azt tudhatja, honnan jött. Azt nem láthatja, hová tart”, illetve „amikor a káosz nyulát a zűrzavar vadászgörénye űzi az anarchia mezején, eljött az idő, hogy felkösd a gatyádat a sötétség kampójára. Akár tiszta, akár nem”. Később ráz is magának egy martinit, de hát az már tényleg tiszta őrület.
Szóval adjuk meg Roger Moore-nak: a klasszikus kémfilmes műfajokon kívül is remek előadó volt – nálunk ma egy kései munkáját, a romantikus és ünnepi Karácsony a kastélybant láthatja 19:00-tól, a STORY4-en! Ebben egy idős skót nemest játszik, aki a kastélyában vendégül látja amerikai unokahúgát (és annak unokaöccsét és unokahúgát is). A filmben fontos szerep jut még Sam Heughannek is, aki viszont tényleg skót.
