Tegyük fel, hogy a kilencvenes években élünk romkomban utazó hollywoodi producerként, és kellene egy főhősnő, aki
- szeleburdinak tűnik,
- tök szerethetően idétlen,
- szomszédlányos, mindenki számára elérhető kisugárzása van,
- és még szőke is.
Kit választanánk? Jóhogy Meg Ryant.
A romantikus komédiák koronázatlan(?) királynője 1989 és 2001 között legalább nyolc ilyet forgatott, amiből simán az gondolhatnánk, hogy rémesen egysíkú színésznő vagy valamiért nem küzdött eléggé azért, hogy ne skatulyázzák be, de nagyon messze lennénk az igazságtól, hiszen ugyanebben az időben 11 egészen más műfajú filmben is szerepelt, és jóval sokoldalúbb, mint elsőre gondolnánk. Ettől, és a közel 60 filmet és tévés projektet felölelő karrierjétől eltekintve Meg Ryan a legtöbb filmrajongó szemében örökre az a bohókás szőkecsaj marad, aki a lakossági fodrászokat szinte minden filmje után a sírógörcs szélére kergette, és Magyarországon olyan tépett-szőkített hajvégű frizurahullámot indított el a kilencvenes években, amit a mai napig nyögünk.
Ahogy Jason Momoa bármikor képes eljátszani a kardforgató barbárt, és egyformán hiteles Conannek. Aquamannek, vak törzsfőnöknek és nomád hadúrnak, Meg Ryan pont olyan remekül hozza a kissé szeleburdi könyvesbolttulajt (A szerelem hálójában), az érző szívű újságírót (A szerelem hullámhosszán), Einstein matekzseni unokahúgát (I.Q. – A szerelem relatív) vagy egy kissé szétesett, hűtlen vőlegénye után Franciaországig utazó, bohókás nőt (Francia csók). Ryan mindegyik szerepben állati jó, de nekem messze a Francia csók nagykövetségi jelenete a kedvencem tőle, amin elsőre és hatodjára is (igen, bátran vállalom) egyformán röhögtem, de sajnos a YouTube nem őrizte meg az örökkévalóságnak, így mutatok belőle egy másikat.
Margaret Mary Emily Anne Hyra (az amerikai szülők elképesztően kreatívak, ha ki kell tolni a gyerekeikkel) az első adandó alkalommal Meg Ryanre változtatta a nevét és George Cukor utolsó filmjének egyik mellékszerepében lépett a világot jelentő vászonra, vagy hogy is szokták mondani. Mint oly sok pályakezdő szépemberre, rá is lecsapott a szappanopera-ipar, és 1982-84 között az As The Word Turns egyik szereplője volt, amiről azt mondta, hogy remek iskola volt az ipar működését illetően. A nagy áttörést a Harry és Sally hozta meg neki a Katz deliben pastramizabálás közben előadott műorgazmusos kulcsjelenettel, amit nem mellesleg ő maga talált ki, de annyira nem ment jól neki az erotikus nyögés, hogy Rob Reiner rendezőnek kellett megmutatni, hogy is kell csinálni (“Gondolom, eleget hallottam otthon” – nyilatkozta Reiner meglehetősen kétértelműen akkori feleségéről, Penny Marshall rendezőről).
Ryan azóta sem járt a Katz deliben (a jelenettől függetlenül ikonikusnak számító étkezde New Yorkban), amit tökéletesen meg tudok érteni, ki az isten szeretné, hogy amint belép egy szendvicsért, mindenki a szemét forgatva nyökög a “mitteccikparancsolni” helyett. Az ikonikus jelenet aztán sínre tette, és csillaga töretlenül emelkedett, vagy hogy is szokták mondani. Hozzáment Dennis Quaidhez, közös gyerekük, Jack folytatta a családi bizniszt (a remek The Boys egyik főszereplője éppen), pályája későbbi szakaszán rendezni és producerkedni kezdett, amiből viszont teljesen kimaradt, az a díjkiosztók világa: mindössze három Golden Globe-jelölésig jutott, ami az 1989 óta Emmy-, Oscar-, és GG-nyerteseket ismerve szégyen. Nem az övé, még mielőtt.
A 2010-es évek óta nem nagyon dolgozik, egy rendezése mellett alkalmi szerepeket vállalt csak, aztán a semmiből a mozikba került egy What Happens Later című film, amit Ryan írt és rendezett is, sőt, a főszerepet is eljátszotta benne David Duchonvy oldalán. Ja, romkom, csak nem bohókás harmincasokról, hanem két emberről, akik 20 éve szétmentek, és most egy behavazott reptéren ismét egymásra találnak. Ezt a filmet még jó sokáig nem láthatják a Network4 csatornáin, de a Kate és Leopold című romantikus vígjátékot igen, mégpedig április elsején, hétfőn, 15:40-től a FILM4-en. A film arról szól, hogy az éppen Aniston-frizurás korszakát élő Ryan beleszerelmesedik egy portálon (időkúton? féregjáraton?) keresztül 2001-be teleportált (iderángatott? átvarázsolt?) nemesemberbe 1876-ból. Az illetőt Hugh Jackman játssza.
Romkom, hát persze, hogy az.
