Mit csinál az ember év végén az obligát zabáláson és a karácsonyfát abajgató háziállatok/gyereksereg fegyelmezésén túl? Fogadkozik. Persze, fogadalom és fogadalom között is van (minőségi) különbség, a kezdők a “fogyókúra – leteszem a cigit – nem iszom többet” aranyháromszögben véreznek el hajnal háromra, eggyel magasabb szintet képvisel az “elküldöm a főnököt a vérbe, ha nem kapok fizetésemelést – megmondom az asszonynak, hogy szar a töltött káposztája – kihajítom a kurva macskát és majd hazudok valamit” trió, de az igazán profik azok, akik vonnak egyet a vállukon hajnal kettőkor, és “csá gyíkok!” felkiáltással úgy lépnek le és kezdenek új életet, hogy soha senki a büdös életbe’ nem találja meg őket. Na, ez a mesterfok. Nem véletlen, hogy az újrakezdés remek alapanyagot szolgáltat a szórakoztatóipari szakmunkásoknak.
Alice már nem lakik itt (1974)
A címszereplő Alice-t alakító Ellen Burstyn nem egy részeg este vagy hirtelen felindulás után akar mindent újrakezdeni, hanem azért mert megözvegyült és el akar menni oda, ahol utoljára boldog volt, mert hátha van még valami abban a bizonyos nagykönyvben, ami nem csak a kínról szól. Scorsese filmjében Kris Kristofferson is nagyon jó, és a film csak pont annyira szentimentális, hogy egy kérges szívű pasi is megnézhesse. (Újrakezdési faktor: 10/8)
Foglalkozása: riporter (1975)
Az újrakezdés non plus ultrája (és egyben az álomgyár egyik legelcsépeltebb toposza) a más bőrébe való belebújás. Antonioni filmjében a saját életétől megcsömörlött Jack Nicholson egy (neki) szerencsés véletlen után felveszi egy alkalmi ismerőse személyazonosságát, magát halottnak teteti, és elkezdi élni új életét. Aztán meg jön a kutyára a kamion. (Újrakezdési faktor: 10/9)
Idétlen időkig (1983)
A végtelen időhurokba ragadt goromba időjós sztoriját az ember nem feltétlenül az újrakezdés tanmeséjeként nézi, hanem azért, hogy röhögjön, mert igaz, ami igaz, Bill Murray amit lehetett, kifacsart a figurából. Ha valaki barlangban élt volna az elmúlt 40 évben, a film arról szól, hogy egy vidéki mormota-napra leküldött nagyvárosi riporter minden reggel ugyanarra a napra ébred, és hiába öli meg magát a 345. újrakezdés után, másnap megint feltámad UGYANARRA A NAPRA, mert az univerzumnak célja van vele. És itt jön a lényeg: az újrakezdés arról szól, hogy az ember megváltozzon, mert anélkül mi értelme van? (Újrakezdési faktor: 10/8)
Walter Mitty titkos élete (2013)
Egyik kedvenc filmem (az a pulóver, amiben Ben Stiller Izlandon gördeszkázik nem is annyira titkos vágyálmom) egy álmodozó kisember története, aki a Life fotórészlegének csinovnyikjaként csak távolról irigyli a menő fotóriporter (Sean Penn) kalandjait, aki afgán hadurakkal üzletel és Nepálban focizik hópárducfotózás közben, de egyszer elindul utána, és a film végére tök jó fej lesz belőle, aki nem rezel be a gyökér juppie-tól, aki a digitális korba akarja átrángatni szeretett lapját. (Újrakezdési faktor: 10/10)
Bakancslista (2007)
Két halálos beteg (Jack Nicholson és Morgan Freeman) úgy dönt, hogy ha lúd, legyen kövér, és orvosi tanács ellenére végigcsinálnak mindent, amiről a kedves olvasó és jómagam is csak álmodni mer. Ja, és a közbeszéd részévé tették a bakancslista fogalmát, de annyira, hogy boldog-boldogtalan írt egy ilyet magának, és lefogadom, hogy a “megdönteni Hajnal Tímeát (megfelelő gimis jónő/jópasi beírandó)” előkelő helyen szerepel. A film vége persze keserédes, de kell olyan is. (Újrakezdési faktor: 10/7)
Vadon (2014)
Igazán látványos újrakezdéshez világbajnok földbeállás szükségeltetik, legalábbis a népszerű albán életbölcsesség szerint, és ugyan arról nincs infóm, hogy Reese Witherspoon filmjének írója, Nick Hornby járt-e Tiranában inspirációs elvonuláson, mindenesetre a film főhőse depressziós heroinista, aki egy rakás egyéjszakás kalandon és egy abortuszon túl, az anyja rákos diagnózisától végképp megborulva elmegy egy kb. 1800 kilométeres gyalogtúrára, hogy újjászülessen. (Újrakezdési faktor: 10/10)
Egy ágyban az ellenséggel (1991)
Julia Roberts fénykora abszolút a ’90-es évekre tehető, ahogy a világon tömegesen nagyszájú, mosolygós, göndörre fazonírozott sörényű nőkbe szerelmes férfiaké is, és igen, az én falamon is volt Julia Roberts poszter, de én nonkomformista lázadó voltam és a rövid hajú korszakából tettem ki egy képet. Az Egy ágyban az ellenséggel egy olyan újrakezdés története, amiben a főhősnek nincs más választása, mert a férje előbb vagy utóbb agyonveri családon belüli erőszak okán (akkoriban: hirtelen gyerek az a Pista, eljár a keze) így elmenekül Iowa államba, ami olyan az USA-ban, mint egy 23 fős zsákfalu Borsodban, amire az ott lakók is csak véletlenül találnak rá. (Újrakezdési faktor: 10/8)
Utánunk a tűzözön (1996)
Listánk utolsó darabja amnézia okán létrejött újrakezdésről szól, Charly/Samantha egy kisvárosban éli átlagos életét átlagos családjában, gyerek, férj, kutya, hóember, város szépe-díj. Aztán a nyolcéves idillnek fegyverropogás vet véget, Charly-t a múltja utoléri és erőteljesen abajgatni kezdi, hősünk (a váratlanul kőkemény Geena Davis) pedig egy magánnyomozó (Sam Jackson, akin olyan jelmez van, hogy múzeumban kellene kiállítani) társaságában rendet tesz a múltjában, hogy élhesse a jelenét. (Újrakezdési faktor: 10/10)
