Meryl Streep tavaly különösebb felhajtás nélkül közölte a sajtóval, hogy férjével, Don Gummerrel évek óta külön élnek. A pár 1978-ban, fél év együttjárás után kötötte össze életét, és 2017-ig alkottak a szó általános értelmében vett családot, ez idő alatt négy gyerekük született: Henry, Mamie, Grace és Louisa. (A fiú zenél, a lányok mindannyian színészek.)
Streep és Gummer szerelmi történetére jellemző, hogy mindenki szépnek és kedvesnek tartotta, ritka jelenségnek egy ilyen magasan jegyzett hollywoodi színésznő esetében. A Vogue még tavaly nyáron is egy nagy képes összeállítást közölt kapcsolatukról, azzal a címmel, Meryl Streep négy évtizede tartó love storyja felülmúlja a [romantikus] filmeket. Ez persze könnyen meglehet, hogy sokáig így is volt. „Streep nem egy szenvedő művész, aki saját tehetsége börtönében sínylődik; éppen ellenkezőleg, premierjei és díjátadós megjelenései végtelen sorát gyakran változtatta vidám családi eseményekké, amelyekre négy gyerekei valamilyen kombinációjával […] és Don Gummer szobrásszal érkezett, aki 45 éve a férje” – jellemezte a lap a hattagú családot.
A két művészt a színésznő egyik bátyja hozta össze. A közmegegyezés szerint Streepnek sikerült a lehetetlen, és normális magánéletet élt a szakmai sikereken túl. 2002-ben ugyancsak a Vogue kérdezte meg tőle, mi kell egy ilyen jól működő házassághoz, erre azt mondta: „jó szándék, és hajlandóság a rugalmasságra – meg néha befogni a szánkat. […] Nincs pontos leírás ahhoz, hogyan kell egy családot navigálni: ez mindig óriási kompromisszumokkal jár. De van bennem egy holisztikus késztetés arra, hogy dolgozzam, és hogy a szeretet erős kötelékei kitartsanak az életemben. Egyikről sem mondanék le a másik kedvéért.”
Talán ezért is volt olyan meglepő, hogy ez a szeretetteljes kötelék a korábbi formájában véget ért. Mindenesetre legutóbb Streep a magánélete vonatkozásában azzal került be a lapokba, hogy azt találgatják róla, vajon van-e új társa az életben. Valamiért felkapták azt a pletykát, hogy Martin Short színésszel egymásra találtak, de ezt Short azóta legkevesebb ötször tagadta. A People magazinnak például azt írták, hiába, hogy szerelmeseket játszanak az Only Murders In The Building című sorozatban, „csak nagyon jó barátok, semmi több”.
A nagy szerelem
Akármilyen is volt Streep és Gummer házassága, azt tudjuk, mi előzte meg: egy hatalmas szerelem és veszteség. A színésznőt egy szerep, a Szeget szeggel című Shakespeare-darab hozta össze John Cazale-lal, aki akkoriban még nem volt sztár, de már nagyra tartották a rendezők és pályatársai. (Emlékezetes alakításaiért A Keresztapát és A szarvasvadászt kell megnézni.) Al Pacino azt mondta róla, „többet tanultam Johntól a színészetről, mint bárki mástól. Nem akartam mást, csak Johnnal dolgozni életem hátralévő részében”.
Jó pár évvel ezelőtt a New York Post közölt szemelvényeket egy akkoriban megjelent Meryl Streep-életrajzból, amelynek szerzője, Michael Schulman szerint a színésznőt a Cazale-hoz fűző szerelem segítette hozzá, hogy ilyen mély, árnyalt és emlékezetes alakításokat nyújtó művész váljon belőle, aki egyedi látásmódjával új megközelítést ad a már sokszor eljátszott karaktereknek.
Schulman azt írta Cazale-ról, hogy nagyon jellegzetes figura volt: A rendezők Húszkérdésesként emlegették, mert mindegyik szerepéhez részletes hátteret kért tőlük. Rendkívül lassan, körülményesen evett és szivarozott. Különcségére csak ráerősített megjelenése a magas homlokával, határozott vonalú orrával, sötét szemével. Szinte azonnal egymásba szerettek Streeppel, a köztük lévő 14 év korkülönbség ellenére. A férfi egyre ismertebb lett, de még akkor sem keresett igazán jól, Streep pedig pláne nem – így rendszeresen előfordult, hogy New York olasz negyedébe vitte vacsorázni a barátnőjét, ahol a vendéglősök nem hagyták fizetni A Keresztapa Fredóját.
1977 májusában azonban kiderült, hogy Cazale-nak tüdőrákja van, rendkívül előrehaladott állapotban, mindenfelé áttétekkel. Az orvosi költségeket fedezendő Streep elvállalt olyan felkérést is, amit amúgy nem szeretett volna, de A szarvasvadászban játszott szerepét kifejezetten utálta – viszont abban együtt játszhattak. Igaz, ehhez szükség volt Robert De Niro közbenjárására is, aki végül maga állta Cazale biztosításának költségeit, a filmet ugyanis senki sem merte finanszírozni úgy, hogy egy halálos beteg színész játszik benne. A pályatársak, köztük a korábban már említett Al Pacino is gyekeztek a maguk módján segíteni, de a pár nem szívesen avatott be senkit a küzdelmeikbe.
Streep végül a haláláig Cazale mellett volt – leszámítva egy két és fél hónapig tartó ausztriai forgatást (Holocaust – A Weiss család története), amelyet a pénz miatt vállalt. Amint onnan hazaért, látta, hogy a férfi még sosem volt ilyen rossz állapotban. Ezután gyakorlatilag eltűntek, öt hónapig kezelésekre és vizsgálatokra jártak. A rák a férfi csontjaira is átterjedt, de Streep még ekkor sem adta fel a reményt, bár nagyon nehezére esett kitartani, amint arról egy bizalmasával levelezett is.
1978 márciusának elején Cazale végül kórházba került, 12-én pedig hajnali háromkor az orvosai azt mondták Streepnek, hogy elhunyt. „Meryl nem állt készen arra, hogy ezzel szembesüljön, és nem is hitte el. Ami ezután történt, egyes beszámolók szerint, az annak az állhatatos reménynek a betetőzése, amelyet az azt megelőző tíz hónapban ő tartott életben. Ököllel ütötte [a férfi] mellkasát, zokogva, és egy rövid, nyugtalanító pillanatra John kinyitotta a szemét. Semmi baj, Meryl – mondta gyenge hangon. Semmi baj. Aztán lehunyta a szemét és meghalt.”
A színésznő abban az évben Emmyt nyert a Holocaustért, Oscarra jelölték A szarvasvadászért, elnyerte a Kramer kontra Kramerben játszott, a karrierjét ténylegesen beindító szerepét, és megkapta A makrancos hölgy női főszerepét is. És hozzáment Don Gummerhez.
„Nem tettem magam túl rajta. Nem akarom túltenni magam rajta. Az ember bármit tesz, a fájdalom mindig ott van az elméje mélyébe rejtve, és mindenre hatással van, ami azután történik. Azt hiszem, a részünkké lehet tenni a fájdalmat, és továbblépni anélkül, hogy megszállottsággá fajulna” – idézi őt Karina Longworth a róla írt könyvében.
