Van, hogy egy jó dal elég ahhoz, hogy megmentse egy film középszerű jelenetét. Van, hogy a végletekig fokozza egy jó jelenet hatását. Van olyan is, hogy a kettő együtt valamiért működik és kész, nem kell többet belegondolni. Számtalan oka lehet annak, hogy egy zenemű bekerül egy sorozatba vagy filmbe, és gyakran előfordul, hogy a kettő utána összefonódik: nem hallhatjuk meg a dalt anélkül, hogy ne jusson eszünkbe a műsor, amiben hallottuk. Sok esetben a filmesek egy-egy régebbi számot vesznek elő, amelyeket így egészen új közönség is megismerhet.
Most például Sophie Ellis-Bextor angol énekesnő járt így, akinek egyik dalát a Saltburn című film miatt kapták fel – hogy ne lőjük le a poént, elég róla annyi, hogy az egyik szereplő sokat táncol rá. A hallgatottsága minden platformon megugrott, már az énekesnő YouTube-csatornáján is úgy van fenn, hogy Murder On The Dancefloor (ahogy a Saltburnben elhangzott). A Deadline írja, hogy az idei BAFTA-díjátadón (amely a brit filmes-tévés akadémia gálája) is elő fogja adni élőben, sőt, elképzelhető, hogy a nagy sikerre való tekintettel kiadják hanglemezen is. Mondjuk tényleg kellemes dal, a mai napig nem ciki, pedig egyértelműen a táncolnivaló pop kategóriájába esik.
Lássunk még néhány példát ilyesmire! A közelmúltban történt, hogy hirtelen minden tini odalett Kate Bushért, mert a Stranger Things című sorozatba bekerült tőle a Running Up That Hill. Ha még nem látták, és nem félnek a horroros effektektől, feltétlenül nézzék meg, mert jó jelenet: a Sadie Sink-alakította kamaszlányt egy másik világban rémálmai szörnye fenyegeti, miközben a barátai a mi világunkban a kedvenc dalával próbálnak meg erőt adni neki, így emlékeztetve arra, mi mindenért érdemes küzdenie, hogy visszatérhessen közéjük (igen, már szipogok). Ha tartanak az ilyen látványoktól, akkor itt a zene.
2000-ben mutatták be Cameron Crowe Majdnem híres című filmjét, amely gyakorlatilag a forgatókönyvíró-rendező szerelmes levele saját kamaszkorához; a történetben zenerajongó tinik és kedvenc zenekaruk turnéznak együtt, és idilli arcukat mutatják a korai hetvenes évek. A filmzene rockklasszikusokból áll, a női főszerepet Kate Hudson játssza, amikor pedig Elton John Tiny Dancer című dala felcsendül, egy olyan jelenet következik, amely miatt fiatalok egy újabb generációja szerette meg ezt a számot, és vágyott vissza egy olyan korba, amiről fogalma sincs.
Animációs filmek is ki tudják váltani ezt a hatást: 2001-ben mutatták be a Shreket, amelynek egyik legfontosabb dala a Smash Mouth szerzeménye, az All Star volt. Igaz, ez csak két évvel korábban jelent meg, de a hihetetlenül népszerű film miatt az egész világ összekapcsolta a kettőt, és persze rengeteg kisgyerek kezdett el rajongani a zenekarért, amely magától egyébként nem az Alma együttes kategóriájába kívánkozott volna. Elegük is volt a dologból rendesen, de ez már egy másik, tragikusabb történet, amelynek a vége az énekes 2023 szeptemberében bekövetkezett halála.
Ugyanígy esett a dolog a Cardigans Lovefool című dalával: 1996-ban jelent meg, mérsékelt érdeklődést kiváltva. Ám amikor megjelent Baz Luhrmann 1997-es Rómeó + Júliája, benne Leonardo DiCaprióval és Claire Danes-szel, meg persze ezzel a számmal, hirtelen mindenki felkapta a fejét, és azóta is mindenkinek eszébe jut a film, ha meghallja Nina Persson kicsit orrhangú, de nagyon bájos nyávogását.
Az sem árt, ha remekül dolgozzák fel az adott dalt – a filmesek mostanában ezzel szeretnek operálni, de régebben is volt rá példa. A Donnie Darkóhoz például a Tears For Fears dalát, a Mad Worldöt hangszerelte és énekelte finomabbra Gary Jules, hogy hirtelen rengeteg új rajongót szerezzen az eredetileg egészen más jellegű, bár ugyanúgy kissé reményvesztetten hangzó dalnak.
De ha már emlegettük a sorozatokat , akkor íme, két példa, amely a mai napig A Grace klinikához kötődik, és a közösségi médiában is számtalan vicc szól róla. A Snow Patrol Chasing Cars és a Fray How To Save A Life című dalai mind szívszorító jelenetek közben hangzottak el (mondjuk van-e olyan abban a sorozatban, ahol senkinek sincs oka sírni? Na ugye), és még az is megtörtént a sorozatban, hogy a stáb énekelte el őket.
Ha szerencsénk van, akkor sok teret kapnak még azok a kiváló szakemberek, akik jó érzékkel választanak zenét a fontos pillanatokhoz – és akkor még olyasmi is bekövetkezhet, mint hogy a Tiktokozó közösség mondjuk felkapja a Clair de Lune-t, a Láthatatlan fény miatt.
