Minden idők egyik legszörnyűbb, egyben legkülönlegesebb repülőgép-szerencsétlensége, az 1972-es andoki légikatasztrófa történetét dolgozza fel a Netflix A hó társadalma című drámában. Az uruguayi rögbicsapat sztoriját már sokan, sokféleképp bemutatták, de egy biztos: aki megnézi ezt a filmet, csodában, megdöbbenésben és sokkban is részesül majd.
Bevallom, azok közé tartozom, akik nem látták az andoki tragédiáról készült „eredeti”, 1993-as filmet, amely annak idején Életben maradtak címmel futott a mozikban. A hó társadalmáról mostanában készülő kritikák szinte mindegyike utal erre az alkotásra, akarva-akaratlanul is összehasonlítja azzal, én viszont örülök, hogy az új verziót néztem meg, mert így magát a történetet nagyobb rácsodálkozással tudtam átélni.
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ebben a filmben nincsenek hollywoodi szupersztárok. A legnagyobb név talán a rendező, a spanyol Juan Antonio García Bayona, aki korábban több horror- és katasztrófafilm készítésében jeleskedett. A szereplőgárdában viszont senki sincs, mint anno Ethan Hawke vagy John Malkovich. Nincsenek kimagasló színészi alakítások sem, mi több, így egy-két héttel a mozi megtekintése után nehezen tudnék egy karaktert is felidézni, aki bevéste magát az emlékezetembe. Inkább egy csapatra, ahogy a cím is sugallja, egy lokális kis társadalomra gondolok vissza, amelyben mindenki tudta és tette a dolgát, amíg tehette, és amely – végül a holtakat is bevonva – egymást erősítve, segítve próbált túlélni egy lehetetlennek tűnő helyzetet.
A történetről: valóban egy csapatról beszélhetünk, hiszen a sztori úgy indul, hogy 1972 októberében egy uruguayi főiskolai rögbiklub, az Old Christians tagjai, néhány kísérővel Chilébe indulnak egy ottani mérkőzésre. A már első ránézésre nem túl bizalomgerjesztőnek tűnő kisrepülőgép azonban nem tud megküzdeni az Andokban lesújtó, pusztító erejű viharral, és egy hegcsúcsnak ütközve több darabra törik.
A 45 utasból 12-en azonnal vagy röviddel a katasztrófa után életüket vesztik, 33-an azonban túlélik a balesetet. Az ember első gondolata az lehet ilyenkor (bár sose történjen ilyen vele), hogy vele voltak az égiek, milyen szerencsésnek mondhatja magát. Csakhogy amikor pár pillanat múlva azzal szembesül, hogy a világ egyik legkihaltabb, emberi civilizációtól legtávolibb helyén, a tomboló andoki télben landolt, egyre inkább elgondolkodik azon, vajon nem azok jártak-e jobban, akik a balesetben elhunytak.
„Mit teszel, ha a világ magadra hagy?”
Ez az a mondat, amely a leginkább felkavart a film nézése közben. Ennél jobban talán nem lehetne megfogalmazni, mi játszódhatott le a túlélőkben azt követően, hogy teltek-múltak a napok, a hetek, sőt a hónapok, és egyértelmű volt, hogy senki nem fogja észrevenni, mi történt velük.
Az ominózus mondat egyébként az egyik csapattagtól, Numától származik, aki egy nagyon különleges narrátora a filmnek. Különleges, hiszen – a történet igaz és jól ismert, így ez nem spoilerezés – még a vége előtt meghal, de a halálát követően a sztori pozitív fordulatot vesz.
Van valami, ami az uruguayi rögbisekkel kapcsolatban a legtöbbeknek az eszükbe jut, függetlenül attól, hogy látták-e bármelyik feldolgozást a történetről, ez pedig a kannibalizmus. A civilizált világban élve, a 21. században beleborzongunk még a gondolatba is, de ezeknek az embereknek, akik közül végül 16-an megmenekültek, 72 napot kellett ezen a kietlen helyen, hóban-fagyban eltölteniük, és ez élelem nélkül lehetetlen lett volna. Képzeljük el, mekkora dilemmát okozott ez a híresen vallásos, katolikus dél-amerikai fiataloknak, hiszen barátokról, bizonyos esetekben családtagokról volt szó. Bayona egyik nagy bravúrja, hogy ezt a szörnyű, de a túlélést biztosító jelenséget kegyeletsértés nélkül, a lehető legemberibb módon mutatja be – bár a gombóc végig ott van a torkunkban.
A hó társadalma jó film, bár a katasztrófafilmek közül nem tartozik a legemlékezetesebbek közé. Néha talán kicsit vontatott, a közel két és fél órás időtartamot soknak tartom. A sok-sok egyenértékű szereplő miatt a karakterek részletes bemutatása még így is lehetetlen vállalkozás, maga a sztori azonban egy rövidebb moziban is megmutatható lett volna, talán még több látványelemmel. Tény ugyanakkor, hogy nagyon sokat tanulhatunk kitartásról, túlélési ösztönökről és bajtársiasságról.
A HÓ TÁRSADALMA
Bemutatás éve: 2023 (Netflix)
A film hossza: 144 perc
Írta: J. A. Bayona, Bernat Vilaplana, Jaime Marques, Nicolás Casariego
Rendezte: J. A. Bayona
Zene: Michael Giacchino
A főbb szerepekben: Enzo Vogrincic, Matías Recalt, Agustín Pardella, Felipe González Otaño, Luciano Chatton, Valentino Alonso, Francisco Romero
