Keanu Reeves már most legenda. Nemcsak azért, mert csupa nagyszerű filmben (és amúgy csupa rosszban is, de most beszéljünk csak a szép és jó dolgokról) játszott a Féktelenüllel kezdve a Mátrixon át egészen a John Wick-filmekig, hanem azért, mert mindeközben felépítette magáról azt az imidzset, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: az, hogy ne csak tehetségesnek, de nagyon jó embernek is tűnjön.
Először is: nincs jelen a közösségi médiában. Nem követhetjük állandóan Instagramon vagy TikTokon, ami miatt elsőre úgy tűnik, hogy nem is igazán szól bele abba, milyen imidzs alakul ki róla a nyilvánosság számára. Pedig mintha ez tudatos lenne: amikor meginterjúvolják egy-egy vele kapcsolatos hírről, gyakran jelzi, hogy ő a riportertől hallott először az adott dologról. Ez a húzás egészen izgalmas, hiszen senki nem tudja eldönteni, csak szórakozik-e, vagy egyszerűen tényleg fogalma sincs róla, mit írtak róla épp. Ehhez a titokzatossághoz persze az is kell, hogy ő is tegyen érte: bár lehet tudni, hogy több tragédiával is terhelt az élete (heroincsempészetért lecsukott apa, halott barát, halva született gyerek), erről és egyéb érzéseiről még akkor is csak szűkszavúan nyilatkozott, amikor a paparazzók már a gyereke temetésére is követték.
Az ilyen figurákról általában a bulvár gyorsan kitalálja, hogy arrogánsak, nagyképűek és nem szolgálják ki a rajongókat, de Keanu Reeves esetében van még egy szempont: az, hogy emellett legendásan nagyvonalú, ráadásul az ember elhiszi neki, hogy nem a hírverés miatt az. Saját rákkutatást segítő alapítványa van, bűkezűen támogat különféle jótékonysági szervezeteket, rendszeresen megajándékozza a nála kevésbé jól kereső kollégáit (a Mátrix kaszkadőrjeinek Harley Davidson motorokat vásárolt), de például a saját gázsija egy részéről is hajlandó lemondani, hogy más nagy színészeket is finanszírozni tudjanak. Így került például Az ördög ügyvédjébe Al Pacino, vagy a Cserecsapatba Gene Hackman.
Ezek mellett nemcsak tűri a rajongást, de mintha élvezné is: a rajongói beszámolók szerint tényleg mindenkivel kedves, nincs az az ember, aki mellé ne állna be egy közös képre vagy adna neki egy autogramot. 2019-ben azzal került be a hírekbe, hogy egy ausztrál férfi akart tőle autogramot kérni, de nem volt mire, úgyhogy Reeves vett egy fagyit a közelben, amit nem evett meg, de aláírta a blokkot. Az már szinte urban legend, pedig megtörtént, hogy pár rajongója az 1990-es években bemászott hozzá, ő viszont a rendőrség helyett egész délután sörözött velük. Ez utóbbihoz érdemes hozzátenni, hogy miután elterjedt a hír, már kellett a rendőrség, ugyanis értelemszerűen mindenki be akart hozzá mászni.
És persze van szociális érzéke is: szintén 2019-ben egy gép kényszerleszállást hajtott végre, és tulajdonképpen mindenkinek segített valamennyit abban, hogy folytathassa útját. Volt, akikkel megosztott egy kisbuszt Los Angelesig, és közben végigsztorizta az utat. Mint elmondta, kellemes út volt, nagyon kedves emberekkel, bár annak nem örült, hogy a rögtönzött előadását felvette az egyik utas.
Keanu Reeves jófejségének legendája annyira erős lett, hogy most már eköré is szerveződött némi misztikum: a közösségi médiában terjedő különféle sztorikról ugyanis nagyjából lehetetlen eldönteni, hogy mennyire igazak. Főleg úgy, hogy maga a színész az égvilágon semmit nem mond erről: mintha maga is élvezné, hogy mémmé vált a jófejsége.
Reeves-t legközelebb Winona Ryderrel láthatjuk, méghozzá egy meglehetősen szórakoztató filmben. A Végállomás: esküvőt pénteken 21:55-től lehet megnézni a FILM4-en, ahol Frank és Lindsay egy világvégi esküvőn találkozik. Mindketten utálják az embereket, az esküvőket és minden mást is, beleértve egymást is. De mivel itt a romantikáé a főszerep, ezért az érzéseik lassan megváltoznak.
