Február 18-án, Londonban tartották a brit televíziós és filmes akadémia estélyét, a BAFTA-díjátadót. A legtöbb elismerést az Oppenheimer kapta: Christopher Nolant a rendezésért, Cillian Murphyt a legjobb férfi főszereplőként, a teljes stábot a legjobb filmért díjazták, na és ezenfelül is jutott nekik még négy. A Szegény párák alkotói öt díjat vihettek haza, köztük Emma Stone a legjobb női főszereplőnek járót. Ahelyett, hogy túlságosan elmélyülnénk a részletekben – itt a teljes nyerteslista –, most kiemeljük a legfontosabb-legérdekesebb részleteket: ezek történtek a londoni Royal Festival Hallban múlt éjjel.
Az eseményen jelen volt Vilmos herceg, aki az akadémia elnöke, ám ezúttal kénytelen volt nélkülözni a feleségét, Katalin hercegnét, aki jelenleg is otthonában lábadozik egy tervezett hasi műtét után. A herceg ezúttal nem mondott beszédet, ami talán érthető, hiszen a neje mellett édesapja, III. Károly egészségi állapota is aggodalomra ad okot: a közelmúltban adta hírül a palota, hogy a király rákbeteg. A nyitóbeszédet a BAFTA igazgatója, Sarah Putt tartotta, ebben megfogalmazta jókívánságaikat a királyi családnak, majd átadta a szót az esemény házigazdájának, a briliáns színész David Tennantnek.
Aki nem okozott csalódást: egy szórakoztató szkeccs felvezetésével érkezett meg a helyszínre. A történet szerint kollégájának, Martin Sheennek megígérte, hogy vigyázni fog a kutyájára, de közbejött a BAFTA, és hiába kéri meg kollégáit – Stanley Tuccitól Judi Denchig –, senki sem vállalja, hogy helyette szitteli a Bark Ruffalo nevű állatot. (A bark ugatást jelent, a teljes név pedig Mark Ruffalo színészre utal.) Végül a dolgok, Tennant szavaival, olyan simán mentek, mint Ken mellkasa,
Ismerős nevek
Hugh Grant, akinek szarkasztikus humoráról már mi is írtunk, ezúttal is kitett magáért. Bár korábban úgy nyilatkozott, a legkevésbé sem volt kellemes umpa-lumpaként, vagyis gúnyos humorú manóként megjelennie a Wonka című filmben, most kicsit visszabújt a karakterébe, amikor bejelentette a legjobb rendező kategória jelöltjeit. (Érdemes tudni az umpa-lumpákról, hogy szeretnek gyerekversekre emlékeztető dalban-versben beszélni, és mindent kinevetnek.) Nyersfordításban valahogy így hangzott a dolog: „Umpa-lumpa, dönndödő, / Jöjjön a legjobb rendező. / Umpa-lumpa, tuttutú, / A legtöbb film túl hosszú. / Umpa-lumpa, egyremegy, / Tessék, ők a jelöltek…”
Ahogy ígérték, Sophie Ellis-Bextor valóban elénekelte a Murder On The Dancefloor című dalát, amelyet most a Saltburn című flm miatt kaptak fel – az egyik főszereplő meztelenül táncol rá az egyik jelenetben. Bár a kérdéses színész, Barry Keoghan a közönség soraiban volt, csak egy puszit küldött, és nem ismételte meg a filmben látott előadását. Arról nincs információ, hogy Sophie Ellis-Bextor hogyan lehet még szebb, mint 22 évvel ezelőtt, de az biztos, hogy élőben adta elő a dalát, amely példát jó lenne követni itthon is, persze csak akkor, ha lennének ilyen színvonalú műsorok – ilyen színvonalú fellépőkkel.
David Beckham is felbukkant, hogy átadjon egy díjat, egyszersmind britek millióit háborítsa fel mélységesen. A sportoló ugyanis az amerikai soccer megnevezést ejtette ki a száján, a méltán elvárható football kifejezés után, amikor rövid beszédet tartott a kiváló elsőfilmeseket illető elismerés átadása előtt. „Azt szokták mondani, gyakorlat teszi a mestert. Nos, ez igaz lehet a foci, vagy a [soccer] esetében, de nem azokra filmkészítőkre, akiket kiváló debütálásuk miatt jelöltek. Nekik elsőre sikerült.” Mint a brit Metro írja, a közösségi médiában rövid időre felkapott téma lett Beckham szóhasználata, és bár a felhorgadás komolynak nem tekinthető, de igen heves volt. „DAVID BECKHAM, A BAFTÁN VAGY, NE MERÉSZELJ AZ AMERIKAIAKKAL SZÖVETKEZNI” – hangzik egy jellegzetes megjegyzés az esetről, az X-en.
Meghatás
Bájos volt még Emma Stone beszéde, aki a legjobb női főszereplőnek járó díja átvételekor egy parádés kis beszédet tartott, megköszönve többek közt annak a szakembernek a munkáját, aki segítette őt a brit angol kiejtésének elsajátításában (és hogy nem röhögte ki, amikor amerikaiul mondta a vizet, az alábbi videón a huszadik másodperctől érdemes figyelni). A java csak ezután jött: „igazán szeretném megköszönni anyukámnak, mert az egész világon ő a legjobb ember, minden nap ösztönöz, elhitette velem ezt az őrült gondolatot, hogy egyszer valami ilyesmivel foglalkozhatok majd, és több is vagyok, mint hálás – nélküle ebből semmi sem lett volna. Még én sem élnék [nélküle], szóval azt is köszönöm, anyu” – hatotta meg önmagát is Stone végül, és hát ez utóbbival tényleg hülyeség lenne vitatkozni.
Sokaknak volt megindító pillanat az is, amikor Michael J. Fox megérkezett a színpadra, hogy a legjobb filmnek járó díjat átadja (az Oppenheimernek). A színész kerekesszékben jött, de felállt, hogy átnyújtsa az elismerést. Megjelenését hatalmas taps és álló ováció kísérte. Ő maga pedig ezt mondta: „Oka van annak, hogy azt mondják, a filmek varázslatosak. A filmek meg tudják változtatni egy napodat, a szemléletedet. Olykor még az életedet is meg tudják változtatni.”
