A bajnoki címmel záruló 2006/2007-es szezon óta nem látott pazar idényt produkál a Bundesligában a VfB Stuttgart, amely nyugodtan tekinthető az év meglepetéscsapatának. Ha a salátástál megnyerésére nincs is reális esélyük, az elmúlt években a kiesés ellen küzdő, sőt a másodosztályt is megjárt svábok idén méltán pályázhatnak a dobogóra és így a Bajnokok Ligája-indulásra. Vajon minek és kiknek köszönhető ez a példátlan feltámadás?
Nem lehet azt mondani, hogy a VfB Stuttgart az elmúlt néhány évben elkényeztette volna a szurkolóit. A svábok a legutóbbi hét idényből kettőt is a Bundesliga 2-ben töltöttek, a 2020-as visszajutás óta pedig egy 9. helyet követően kétszer is a kiesés ellen harcoltak. 2022-ben Watari Endo utolsó pillanatos góljával maradtak bent, legutóbb pedig a HSV elleni osztályozón hosszabbították meg élvonalbeli tagságukat.
Csakhogy már a 2022/2023-as szezon hajrájában történt egy komoly fordulat a klubnál. Az öltözőt teljesen elveszítő, gyengébbnél gyengébb eredményeket produkáló Bruno Labbadiát áprilisban menesztették, és érkezett a korábban a Bayern München második csapatát, majd a Hoffenheimot irányító Sebastian Hoeneß. Az új vezetőedzőnek finoman fogalmazva sem volt egyszerű dolga: a VfB sereghajtó volt a Bundesligában, a legtöbben egy lyukas garast sem adtak volna a bennmaradásáért. A folytatás azonban ismert: a stuttgartiak felküzdötték magukat a 16. helyre, és az osztályozón végül simán múlták felül a Hamburgot.
Azonban arra, ami az új idényben következett, tényleg kevesen számítottak. A VfB igazi szárnyalásba kezdett, és most, 24 forduló elteltével a harmadik helyen áll, nem sokkal lemaradva a második Bayerntől, és tisztes előnnyel az üldözőkkel szemben. Ezt meg hogy? – kérdezhetnénk, hiszen ez a VfB – a korábbiakkal ellentétben – markáns, stílusos, fantáziadús és legfőképpen eredményes focit játszik.
Ha ennek a kulcsát keressük, mindenképpen magát az edzőt kell kiemelni. Hoeneßt ugyan a fiatal, feltörekvő trénerek közé sorolták annak idején, de a jó kerettel rendelkező Hoffenheimnél nem váltotta meg a világot, egy 11. és egy 9. helyezést produkált. A szakember maga is érezte, hogy az előrelépéshez még képeznie kell magát, ennek jegyében látogatott el a Brightonhoz, ahol testközelből tanulmányozta egy jól működő, feltörekvő Premier League-klub működését és az általa nagyon sokra tartott Roberto De Zerbi munkáját.
Ezt követően találta meg a stuttgarti ajánlat, és az új impulzusokkal és tudással felvértezett, egyébként müncheni illetőségű edző hatalmas lendülettel és teljesen más filozófiával kezdte meg ténykedését a sváboknál. Elődje, Labbadia vasszigort követelt, de teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás, egy nagyon rossz hangulatú együttest adott át. Az új tréner viszont optimizmust, hitet adott a társaságnak, és az elejétől fogva fontosnak tartotta a megfelelő kommunikációt a csapat tagjaival. A játékosok hittek benne, visszatért a nyugalom az öltözőbe, és olyan, addig peremembernek számító, önbizalomhiányos futballistáknak, mint például Enzo Millot, sikeresen megtalálta a helyét, akik azóta szinte szárnyalnak.
A feszültség elűzése mellett taktikailag is gyökeresen átalakította csapatát Hoeneß, méghozzá eredményesen. A Stuttgart az érkezése óta általában a stabil, 4–2–3–1-es felállásban lép pályára, a játékuk lényege, hogy gyakorlatilag kiprovokálják az ellenfélből a presszinget. Magyarán szólva, hogy minél jobban támadják le őket, mégpedig annak érdekében, hogy a vetélytárs térfelén nagyobb szabad területek nyíljanak, és akkor kontrákból kegyetlenül lecsaphatnak. Ehhez abszolút megvannak a megfelelő emberei, akár a pálya minden részén fáradhatatlanul dolgozó Stiller–Karazor kettősre, az ördőngősen játszó Undavra, a széleken fel-alá robogó Führichre és Millot-ra vagy a gólvágó Guirassyra gondolunk.
A jó szereplés másik komoly összetevője a parádés átigazolási politikában keresendő. Vajon melyik csapat ne érezné meg, ha olyan játékosok távoznának tőle, mint Endo Vataru, Konsztantinosz Mavropanosz vagy Borna Sosa? Bár a VfB a nyáron valóban klasszisokat veszített el, a pótlásuk nagyszerűen sikerült. Angelo Stillert még a Hoffenheimből ismerte Hoeneß, Dzsong Vu Jongot a Bayern II-ből, Deniz Undavra pedig a Brightonnál tett látogatása alkalmával figyelt fel. Az ő kifejezett kérésére érkeztek tehát Stuttgartba, és azonnal megtalálta a helyüket, nélkülözhetetlenné váltak.
Jól sült el Alexander Nübel, Max Mittelstädt és Jamie Leweling megkaparintása is, ők is hétről hétre jól teljesítenek. Nübel labdabiztossága, nyugalma, bravúrjai erőt adnak a csapatnak, egyértelmű, hogy a Bayern Münchentől kölcsönbe érkező kapus a monacói időszakához képest szintet lépett. Hoeneß nem is felejti el időről időre kiemelni őt, mint a menetelés egyik főszereplőjét.
Hogy mindezek után természetes-e, hogy a VfB ilyen jól hasít? Seb Hoeneß szerint nem feltétlenül.
„Az, hogy ennyire versenyképesek vagyunk jelenleg a Bundesligában, ellentmond a várakozásoknak, szinte abnormális” – nyilatkozta a napokban a 41 éves tréner.
Abnormális vagy sem, a számok nem hazudnak. No és persze a szurkolók sem: az MHP Arénában minden hazai meccsen garantált a telt ház, vagyis Stuttgartban jelenleg fociláz van. Valahogy úgy, mint 2006/2007-ben Mario Gomezék vagy éppen 1991/1992-ben Matthias Sammerék idejében.
A Stuttgartot már ma este újra láthatják az ARENA4 és a NET4+ nézői, a sváb együttes a 25. forduló nyitómérkőzésén Schäfer András csapatát, az Union Berlint fogadja.
A fővárosi gárda nem sok jóra számíthat, hiszen a sváb együttes a legutóbbi hat Bundesliga-meccsén megszerezhető 18 pontból 16-ot begyűjtött. Ráadásul az Union a mostani szezonban a tabella első hat helyezettje ellen még csak pontot sem szerzett, nyolc vereség és 2-22-es gólkülönbség a mutatója ezeken a találkozókon.
A mérkőzést és a fordulót 19.30-tól szokásosan a NyitóBuLi című magazinműsorban vezetjük fel.
