Érdekes módon Renée Zellweger legutóbb nem alakításával vagy üzleteivel került a hírekbe, hanem legújabb partnerével, Ant Ansteaddel, akiről mindent kitúrt a bulvársajtó. A brit férfit a közönség a Wheelers and Dealers műsorvezetőjeként ismerte meg, valamint mint Christina Haack műsorvezető autóimádó, viccelődő férjét a HGTV Christina on the Coast című műsorában. Aztán a pár elvált, és nyolc hónappal később a férfi Zellweger oldalán bukkant fel.
A romantikus részletekből nincs hiány: 2021-ben találkoztak egy forgatáson – hol máshol – azóta elválaszthatatlanok. Teszik ezt annak ellenére, hogy Anstead teljesen összetört, amikor kiderült, a csaja nem is brit. És, hogy ezt mire alapozta? Hát persze, hogy a Bridget Jones-filmekre, ahol Zellweger brit akcentussal játszott, és ezt annyira jól csinálta ezek szerint, hogy csak jóval később derült ki, valójában texasi.
Eközben újra és újra előkerül, hogy a Bridget Jones-filmek mennyire közvetítettek jó üzenetet a nőkről. A súlyával küzdő, mindenáron pasit akaró, bizonytalan csajt láthatóan elutasítja a Z-generáció. Mindez annak kapcsán jött megint elő, hogy Zellweger negyedik Jones-filmjére készül, bár a most 54 éves színésznőnek vélhetően ebben a részben a klimaxszal, a gyerekek leválásával és az öregedés nyomasztó súlyával kell megküzdenie. Annyit lehet tudni, hogy természetesen a neten keresi majd az igazit, a kétgyerekes, egyedülálló Bridget.
„Ami minket illet, a Bridget Jones-vicc már nagyon elkopott. Az örökös áldozat Bridget lehet, hogy anyáink számára kultikus hős, de számunkra ő a megtestesítője mindazoknak a mérgező viselkedési formáknak, amelyek régóta visszahúzzák a nőket.” – írta egy Z-generációs szerző a Daily Mail hasábjain.
A szerző megítélése szerint a film rossz üzeneteket közvetít, vagyis azt, hogy az életben az fontos, hogy legyen férfi valakinek az életében, legyen sovány és legyen karrierje. Mások viszont úgy vélik, hogy a könyv írója, Helen Fielding csak a nők valós aggodalmait tükrözte a kilencvenes évek közepén, amikor elkezdte rovatát, amelyből később könyvek és filmek születtek. [Mondjuk a könyvek értő olvasása hozzásegít a viszonylag egyszerű magyarázathoz: a Bridget Jones-sztorik nagyjából azt dolgozzák fel, hogyan küzdenek meg kisebb-nagyobb személyes problémáik mellett a társadalom számukra nyomasztó elvárásaival egy baráti társaság tagjai – szerk.]
Kérdés, hogy hozzásegítették-e a filmek a nőket ahhoz, hogy rosszabbul érezzék magukat? Nehéz erre válaszolni. Nyilvánvalóan egy film nem rengette meg a teljes nőpopuláció gondolkodásmódját, de hozzájárulhatott ahhoz, hogy rosszul érezzék magukat. Fontos leszögezni, hogy a filmben Jones mindössze 58,9 kilogramm volt, amit nehéz nem vékonynak nevezni, akármilyen magas is az illető. Az egyik jelenetben Bridget a barátnőivel beszélget, és elmeséli nekik, hogy Mark Darcy úgy szereti ahogy van. Erre egyikük, Jude visszakérdez: „nem vékonyabban, nem nagyobb mellekkel vagy kisebb orral?”. Eleve milyen kérdés ez a baráttól, de ezt tegyük most félre. Ez nem az, ahogy nők beszélgetnek egymással, ez egyszerű body shaming. [Vagy őszinte meglepődés azon, hogy Jones udvarlója nem egy bunkó – szerk.]
„Semmi sem olyan kellemetlen egy férfi számára, mint a harsány feminizmus” – olvasható az eredeti, 1996-os Bridget Jones naplója című könyvben. A Büszkeség és balítélet-áthallás nem véletlen, a történetek hasonlóak, a férfi főhős neve egyezik, és bár eltelt a kettő megjelenése közt majdnem 200 év, úgy tűnik nem változott semmi: a nőnek ahhoz, hogy boldog legyen, férfit kell találnia. Pedig Jones jó helyzetben van, van lakása, van munkája, családja, lehetne boldog is. De nem, pedig egyre dögösebben öltözködik, és a maga ügyefogyott módján szakmailag is egyre sikeresebb, de milyen áron? Daniel Cleaver – a főnöke – hozzáállása mindeközben garantálja, hogy ha a #MeToo létezett volna az 1990-es években, ebből vérfürdő lett volna. A Hugh Grant által játszott Cleaver a lány fenekén hagyja a kezét, és e-maileket küldözget neki az irodában, hogy „tetszenek neki a melleid.” – El tudnánk most ezt képzelni ?
De alaposan elkanyarodtunk Zellwegertől, aki minden bizonnyal egyetértene ezekben a kérdésekben velünk, legalábbis merem remélni, de ettől még nem érdemes túlságosan komolyan venni a Jones filmeket, inkább érdemes leülni, és élvezni őket, mindenféle mögöttes tartalom mögé képzelése nélkül [a könyvváltozatokban ráadásul kifejezetten sok a harsányan feminista gondolat – szerk.].
Szóval Zellweger jól van, láthatóan megtalálta magát és partnerét és köszöni szépen, jól elvan. Ha megnézné milyen volt 20 évvel ezelőtt, szerencséje van, a Pokolba a szerelemmel című filmet, ami naná, hogy megint a szerelemről szól, vasárnap lehet megnézni a 21:05-től a TV4-en. A történetben Barbara Novakként megjelenő színésznő fiatal író, aki nyíltan tagadja a szerelmet és erről is ír, nem veti meg azonban a szexet és a karriert. A könyv sikerét észrevevő Cather Block (Ewan McGregor), viszont nőcsábász, na meg újságíró, így célja az lesz, hogy megmutassa, Novak is lehet szerelmes.
