A franciák elleni pénteki mérkőzés után újabb presztízscsata vár a hazai rendezésű Európa-bajnokságra készülő német válogatottra. A hollandok elleni meccs soha nem lehet igazán barátságos – sok szurkoló legalábbis a mai napig így gondolja a történelmi hagyományok miatt. A pikánsnak ígérkező összecsapást 20.45-től élőben közvetítjük az Arena4-en.
Kevés nagyobb rivalizálás létezik a nemzetközi futballban, mint a német és a holland válogatott párharca. Részben persze azért is, mert a sportág két – legalábbis a hagyományok alapján – nagyhatalmáról van szó, valójában azonban a történelemben kell keresni az okokat. Nem túlzás kijelenteni, hogy a hollandok a második világháború után évtizedekig általánosan gyűlölték a németeket az öt éven át tartó megszállás és a több százezer áldozat miatt.
1945 után sokáig csak barátságos mérkőzéseket játszott egymással a két csapat, persze meglehetősen feszült hangulatban, utána azonban volt pár döbbenetesen éles tétmeccsük, melyeken a tulipánosok mindenképpen szerettek volna revansot venni a náci Németország által elkövetett sérelmekért.
1974-ben ők voltak a favoritok az NSZK elleni világbajnoki döntőben, mégis kikaptak 2–1-re. Hollandiában az a vereség hasonló traumát okozott, mint nekünk az 1954-es finálé – ahol történetesen minket is a nyugatnémetek tudtak meglepni. ’De moeder aller nederlagen’, vagyis „Minden vereségek anyja” – így emlegették ezt a balul sikerült müncheni napot a hollandok.
Az 1978-as vb döntetlenje (2–2, Toni Schumacher a pályán verekedett össze Huub Stevensszel) és az 1980-es Eb veresége (2–3, René van de Kerkhof ököllel behúzott egyet Bernd Schusternek) után aztán 1988-ban jött el az Oranje és az egész ország számára az igazság pillanata: Hollandia egy utolsó percben szerzett Marco van Basten-góllal a saját hazájában győzte le az NSZK-t az Európa-bajnokság elődöntőjében, majd meg is nyerte a tornát.
Onnantól kezdve cseppet enyhült a feszültség a két együttes között (na jó, az 1990-es vb-n azért Frank Rijkaard még leköpte Rudi Völlert…), legalábbis a történelmi szálat tekintve, és a két gárda összecsapásait a mai napig kitüntetett figyelem övezi, természetesen a szurkolók részéről is.
Az esti, frankfurti találkozó több szempontból is érdekes lehet nekünk is: egyrészt az őszi Nemzetek Ligája-mérkőzéseken mindkét válogatottal találkozunk majd, másrészt viszont a németekkel már jóval hamarabb, június 19-én, Stuttgartban is megmérkőzünk az Eb-csoportkörben.
A magyar szurkolók az elmúlt három, Németország elleni meccs alapján, amelyeken veretlenek maradtunk a Nationalelffel szemben, illetve a négyszeres világbajnok elmúlt világversenyeken mutatott gyengébb formája miatt nagyon bizakodnak. De vajon mi a helyzet most a németekkel, tényleg messze vannak régi fényüktől?
A kép vegyes. 2022. december 1., a csúfos véget érő katari vb-szereplés óta Németország csak barátságos találkozókat játszott, és többségükön finoman szólva nem villogott. Összesen 12 ilyen mérkőzésük volt, mindössze négyet tudtak megnyerni, és ezeken 22 gólt kaptak. Az előző két vb-n nagyon leszerepeltek, a 2021-es Eb-n nagy nehezen (éppen az ellenünk kicsikart müncheni 2–2-vel) továbbszenvedték magukat, de aztán tükörsimán kiestek az angolokkal szemben. Nem mellesleg a Nemzetek Ligájában sem vitézkedtek, nagyon lemaradtak az olasz–magyar kettős mögött, de legalább nem estek ki a B-divízióba.
Vannak, akik úgy tartják, hogy a német válogatott egy ideje már nem tartozik a krémhez, és ezt az elmúlt 5-6 év gyengélkedésével támasztják alá. Ehhez képest jött az elmúlt hétvégén egy franciák elleni idegenbeli meccs, ahol a Nationalelf villant egyet és simán 2–0-ra győzött. Vajon hova kellene tennünk ezt a kétségkívül mutatós sikert, jelenthet-e ez bármit is a jövőbeni tétmérkőzésekre nézve?
Az biztos, hogy amióta Julian Nagelsmannt az ősszel kinevezték szövetségi kapitánynak, messze a legjobb játékát nyújtotta az együttes, és bár nem végig a 90 perc alatt, de bizonyos periódusokban játékban is a franciák fölé tudott nőni.
A szakember néhány meglepetéssel is előrukkolt, hiszen Joshua Kimmichet a középpályáról hátra vezényelte jobbhátvédnek, és a futballista képes volt hatástalanítani Kylian Mbappét. Nagelsmann több újoncot is behívott a keretbe ezekre az összecsapásokra, közülük a stuggarti Maximilian Mittelstädt rögtön a kezdőben találta magát. Csereként debütált Waldemar Anton és Deniz Undav is. Kiváló döntés volt a Leverkusennel példátlanul pozitív sorozatot produkáló, elnyűhetetlen Robert Andrich pályára küldése is (mindössze másodszor játszhatott a nemzeti csapatban), és ami talán a legizgalmasabb: Toni Kroos a 2021-es Európa-bajnokságot követően tért vissza a válogatottba, az ő jelenléte egyértelműen minőségi előrelépést hozhat nyáron is.
Elöl is jól nézett ki a gárda: Florian Wirtz nyolc másodperc elteltével hatalmas góllal szerzett vezetést (érdekesség, hogy mégsem ez volt a játéknap leggyorsabb találata, a lipcsei Christoph Baumgartner ugyanis hat szekundummal a középkezdés után volt eredményes a szlovák–osztrák találkozón). Rajta is látszott, hogy a Leverkusen menetelésének köszönhetően kicsattan az önbizalomtól, bár őszintén szólva az egójával soha nem volt probléma. Kai Havertzcel is hasonló a helyzet: a 24 éves támadó az Arsenallal hasít a szezonban, Lyonban pedig ő döntötte el véglegesen a meccset, ezzel legutóbbi hét tétmérkőzésén immár ötödször talált a kapuba. Ha Ilkay Gündogan és Jamal Musiala is fel tudja majd szívni magát a kontinenstornára, a németek vélhetően jóval komolyabb teljesítményre lesznek képesek, mint azt mostanában megszokhattuk tőlük.
Mielőtt azonban a Nationalelf hívei örömtüzeket gyújtanának, szögezzük le, ez csak egy barátságos mérkőzés volt, a franciák pedig híresek arról, hogy a számukra nem annyira fontos találkozókon nem nyújtanak száz százalékot. A hagyományos német futball kedvelői amiatt szoktak keseregni, hogy a mai válogatott játékosainak többségén nem látják azt a tüzet, küzdeni akarást, a híres német harciasságot, ami évtizedeken keresztül jellemezte a csapatot. Ezek a karakterjegyek sokszor olyan meccseket is feléjük billentettek, amelyeken játékban nem feltétlenül nőttek az ellenfelek fölé. Az aktuális német együttes viszont technikailag rendkívül képzett futballistákból áll, rengeteg klasszissal. Nyáron hazai környezetben bizonyíthatják, hogy korai volt leírni őket. Ha ismét leszerepelnek, az viszont a német válogatott történetének egyik legkomolyabb válságát jelezné.
Ma este mindenesetre újabb komoly teszt következik Nagelsmann együttese számára, hiszen Frankfurtban az a Hollandia vendégeskedik, amely legutóbbi négy meccsén – ezekből ráadásul három tétre ment – úgy győzött, hogy szerzett 12 gólt és közben egyet sem kapott. Pénteken Amszterdamban azokat a skótokat kapta el 4–0-ra, akik egyébként szintén csoportriválisaink lesznek az Eb-n.
Barátságos mérkőzés
Németország-Hollandia, Frankfurt, 20.45 (Arena4, élő)
Vezeti: Espen Eskas (norvég)
A svájci válogatottról szóló ellenfélnézőnket ITT olvashatják.
