John Malkovichot mostanság az Apple Tv New Look című sorozatában lehet látni, mely Christian Dior és Coco Chanel életén keresztül enged bepillantást a II. világháború utáni Európába, a nácikkal való kollaborációba és abba, milyen kompromisszumokat hoztak egyesek a túlélés érdekében. A sorozatban egyébként Dior a jófiú, és Chanel a nácikkal lepaktáló ördög. Malkovich Lucien Lelongot, egy francia divattervezőt alakít, aki Dior és más neves tervezők mentora volt. Ennél izgalmasabb hír, hogy jön a Tehetséges Mr. Ripley sorozatváltozata, a Ripley a Netflixre. A filmváltozat 1999-ben készült el Matt Damon, Gwyneth Paltrow és Jude Law főszereplésével – az aktuális változatban Andrew Scott, Dakota Fanning és Johnny Flynn játszanak még.
John Malkovich is szerepet kapott a sorozatban, ezt többek közt onnan lehet tudni, hogy Velencében láttak a forgatáson, ahol Andrew Scott-tal közös jeleneteket forgatott – vicces módon Malkovich maga is játszotta a szociopatát a 2002-es Ripley’s Game-ben, amely az eredeti film egy másik feldolgozása volt.
John Malkovich tehetségét senki nem kérdőjelezi meg. Ő az, aki mind filmekben, mind a színpadon tökéletesen teljesít évtizedek óta.
És hogy miben hisz? Ezt a kérdést tette fel neki a NY Times. „Általában az emberekben hiszek. Hiszek az emberiségben, valamennyire. Nagyon bizalmatlan vagyok az ideológiákkal szemben. Talán még jobban, mint a vallással szemben. Nem vagyok hívő, de nem is csinálok belőle nagy ügyet. Óvatos vagyok mindazokkal a dolgokkal szemben, amikben az emberek hisznek, és amik miatt azt hiszik, hogy ők a kiválasztottak. Az emberek, akik azt mondják, hogy az én ideológiám ez – igen, de ez időnként változik. Az érzéseken alapul, és azon, hogy miről van tudomásod, és miről nincs. Szerintem az emberek ennél sokkal érdekesebbek. Háromszor rendeztem Terry Johnson Hisztéria című darabját. Ez Freud és Dalí találkozásáról szól, és szerintem Freudnak igaza volt abban, hogy elég, ha csak tanulmányoz minket. Ne bonyolítsuk túl a kelleténél jobban a dolgokat. Véleményem szerint sok hiedelmünk pont ezt teszi velünk. De lehet, hogy tévedek.”
Miért szeretjük ezt a horvát-francia-német-skót és angol ősökkel rendelkező színészt? Egyrészt mert ő az, aki mindig beazonosítható, játsszon bármilyen szerepet is. Van egy stílusa, egy megjelenése egy formanyelve, ami mindenhol felismerhetővé teszi. A Steppenwolf Theatre alapítójaként is ismert színész karrierjét a színpadon kezdte, de hamarosan a filmvásznon is befutott, annyira, hogy szinte egyszerre kapott Emmy-t és Obie-díjat (utóbbival színházi produkciókat díjaznak).
Ütős kezdetet jelzett, hogy 1984-ben a Hely a szívemben című filmért rögtön Oscar-díjra jelölték, pedig még főszerep sem volt. Erre 1987-ig kellett várni, Spielberg A nap birodalmában következett be. Aztán jött Valmont grófja, a nőcsábász a Veszedelmes viszonyokból, ahol Michelle Pfeifferrel játszott, és felesége legnagyobb sajnálatára, nem csak játszott vele. A házassága ezzel véget is ért. A románcot követően talált rá élete társára, Nicoletta Peyranra, aki 30 éve a felesége.
Malkovich, aki a bérgyilkostól (Célkeresztben) az értelmi fogyatékkal élő kétkezi munkást (Egerek és emberek), mindent eljátszott, de gyakran viselt nagy neveket is, mint Michelangelo Antonioni, Gustav Klimt vagy VII. Károly francia király. A vígjátéktól a kosztümös filmen át a sci-fiig mindent kipróbált már.
Egy furcsa alkotásban, a John Malkovich menetben pedig önmagát alakította, járt is érte a Filmkiritkusok-díja. De nem veti meg a tévésorozatokat sem, nálunk most például az Agatha Christie – ABC-gyilkosságokban láthatja, amelyben egyenesen Hercule Poirot-t alakítja. A sorozatot a TV4-en lehet megnézni szombatonként 19:05-től.
Sokoldalúságának újabb bizonyítéka a francia konyha iránti rajongása – nem véletlen, 10 évet élt Franciaországban – , és bár nem gondolnánk róla, ruhatervezéssel is foglalkozik. Eközben pedig két lábbal áll a földön, és ha elfogadhatónak tartja, reklámban is szerepel. Például George Clooney-val, akivel a menny kapujában alkudozik egy presszógépre.
És mindezt miért csinálja? Hogy elég pénze legyen színházban játszani.
