Formabontó döntés született a közelmúltban Svédországban: a szurkolói demonstrációknak is köszönhetően az ország első osztályú labdarúgó-bajnokságában, az Allsvenskanban nem vezetik be a videobíró intézményét. Ezzel a 30 legjelentősebb európai liga közül egyedül a svéd bajnokságban nem lesz VAR. Egyedi, különc viselkedés vagy esetleg egy jelzés arra, hogy nem minden fenékig tejfel a technológiával kapcsolatban?
Az évek során hozzászoktunk ahhoz, hogy a VAR az életünk része lett. A felgyorsult nemzetközi futballban, ahol egyre nagyobb pénzek mozognak, már régebb óta szorgalmazták a technológia bevezetését, hasonlóan más csapatsportágakhoz. Milyen jó lett volna, ha annak idején a VAR megmenti Francesco Tottit a kiállítástól a 2002-es világbajnokság koreai–olasz nyolcaddöntőjén, vagy mondjuk – helyesen – érvénytelenítik Rocardo Rodriguez szabálytalan gólját a 2016-os magyar-svájci vb-selejtezőn!
De tényleg: jó lett volna? A kérdés még mindig sokakban felvetődik, mondván: a labdarúgás szelleméhez nem feltétlenül tartozik hozzá komplett játékvezetői stúdió alkalmazása, a kikockázott képek, melyek alapján akár egy egycentis les is megakadályozhat valakit a gólszerzésben, bármilyen parádés akció is előzte meg.
Az amerikai, ausztrál, majd 2018 első felében már európai mérkőzéseken is tesztelt VAR-t elsőként a nagy tornák közül az oroszországi világbajnokságon használták. Azóta a jelentősebb ligákban, kupasorozatokban, válogatott viadalokon mindenhol elterjedt, és az ember azt gondolná, előbb vagy utóbb nem lesz olyan jegyzett bajnokság, ahol ne vezetnék be.
Úgy tűnik azonban, akad egy hely az öreg kontinensen, ahol mégiscsak ellenállnak a nyomásnak. Valahogy úgy, mint Asterix és Obelix történeteiben a kis gall falu, amely a csodával határos módon nem hódol be a rómaiaknak, akik pedig már fél Európát leigázták. A hely pedig nem más, mint Svédország – az észak-európai országban is tervezték a videobíró bevezetését, de ez valahogy az első pillanattól kezdve szokatlan ellenállásba ütközött. A legnagyobb klubok, így a Malmö, az AIK, a Djurgården, de tulajdonképpen valamennyi csapat szurkolói többször is nemtetszésüket fejezték ki, drapériákon és a közösségi médiában üzentek a szövetség illetékeseinek, hogy nem kérnek a VAR-ból.
A közelmúltban aztán el is érkezett a szavazás pillanata, és lőn: az első osztályú bajnokság mind a 16 együttese nemmel voksolt a videobíróra, sőt két másodosztályú gárda is jelezte, hogy ellene van. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabbra taksált 30 európai ligát figyelembe véve csak a svédeknél nem lesznek videózások a jövőben sem.
Hogy mi a fő problémájuk a svéd drukkereknek a VAR-ral? Az idei, tavaszi idénykezdetkor az AIK ultrái egy hatalmas, lenyűgöző látványelemmel mutatták meg, mi is a fő gondjuk. Véleményük szerint a modern futball sötét erői egész egyszerűen leigázzák a világot, és ennek egyik zászlóshajója a sokakban kétségeket ébresztő videobíró.
„Az egész világot? Nem!” – olvashattuk azon a bizonyos drapin. Ezzel pedig arra utaltak, hogy lehet, a földkerekségen előbb-utóbb mindenhol ott lesz a VAR, de ők akkor is ellenállnak. Különutas politika, ahogy a svédeknél ezt a koronavírus-járvány idején is tapasztalhattuk, amikor – Európában egyedüliként – nem volt lockdown, nyitva maradtak az iskolák és a vendéglátóhelyek is.
„A VAR a modern, elüzletiesedett futball, a játékot tönkretevő folyamatok egyik fő szimbóluma” – mondja Ola Thews, az AIK legnagyobb szurkolói csoportjának alelnöke.
„Semmissé teszi az eufóriát, amit a foci képes okozni. A totális boldogságot és szenvedélyt, akár a szomorúságot is, ami velejárója egy mérkőzésnek.”
Az, hogy a svédek sikeresen ellenállhatnak akár ilyen nagy jelentőségű ügyekben is a nemzetközi trendeknek, annak köszönhető, hogy valamennyi klubnál a tagok, vagyis maguk a szurkolók a többségi tulajdonosok. Büszkék arra, hogy itt nem jelenhetnek meg amerikai, közel- vagy távol-keleti és egyéb egzotikus befektetők, akik a pénzükkel rossz irányba viszik el a dolgokat. Mondhatjuk persze, hogy elszigetelt jelenségről van szó, de nagyon sokan hősként, jó példaként tekintenek rájuk. Norvégiában például tavaly vezették be a videobírót, de a nehézkes döntések, a sokszor hosszú perceken át tartó játékmegszakítások elégedetlenséget okoztak az ottani drukkereknél is, akik máris igyekeznek nyomás alá helyezni a norvég szövetséget, hogy vizsgálja felül a döntését.
Kétségtelen, hogy időnként nagyon nem jó fényben tűnik fel a VAR, még a leginkább jegyzett bajnokságokban is. Emlékezetes, a Premier League-ben tavaly ősszel a játékvezető és a VAR-stáb közötti rossz kommunikáció a Liverpool szabályos góljába került a Tottenham elleni rangadón. Pár héttel később a Spurs és a Chelsea derbijén 21 perces volt a hosszabbítás a tömeges videózások miatt. A Nottingham közleményt adott ki, mely szerint három egyértelmű 11-esük maradt el annak köszönhetően, hogy a VAR nagyvonalúan továbblépett az esetek után, pedig a felvételek egyértelműek voltak.
Ennek ellenére nehéz elképzelni, hogy a folyamat visszafordítható, vagyis, ha már széles körben bevezették a videobíró intézményét – ráadásul hatalmas pénzekért, hiszen ezzel bizonyos cégek kifejezetten jól járnak –, egyszer csak eltörlik ezeket az intézkedéseket.
Valami olyasmi kellene, amit annak idején a szovjetek peresztrojkaként, vagyis nagy átalakításként, kiigazításként fogalmaztak meg a rendszer javítása céljából. Emlékezetes, hogy a FIFA anno azt ígérte, egy-egy les szituáció meghatározása legfeljebb hat másodpercet vesz majd igénybe. Ehhez képest sokszor hosszú perceket kell várni arra, hogy megszülessen az ítélet. Ilyenkor jön a füttykoncert a nézők részéről, az idegeskedés, a pillanat örömének vagy bánatának meg nem élése és a maratoni ráadások a meccsek végén.
Amennyiben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség nem veszi komolyan az ezen a téren szükséges reformokat, változtatásokat, a szurkolói elégedetlenség egészen biztosan nőni fog a jövőben. És akkor mások is követhetik a svédeket.
