Amikor Al Pacino kerül szóba, természetesen első körben A keresztapa-trilógiát szokás felhozni csúcsteljesítményként, másodikban talán A sebhelyesarcút. Jellemző módon persze gengszterfilmekben jó igazán, hiszen még a 2019-es Az írben is egészen csodás volt, amit láthattunk tőle Jimmy Hoffaként, és persze emellett ott van klasszikusként a gengszterségen kívüli vonalról a Minden héten háború. Viszont ami a még ma is foglalkoztatott 84 éves színész környékéről meglepően kevés említést kap, az az 1995-ös Szemtől szemben. Nem azért, mert ne lett volna a maga korában nagyon sikeres, és persze illik nagyon szeretni azt a filmet, de Al Pacinónak egyszerűen annyi klasszikus szerepe van, hogy a Szemtől szemben valahogy eltűnik köztük. Talán azért is, mert ez a film a színész megújulását is hozta: az eleganciára és fennköltségre épülő hagyományos gengszterfilmek után Michael Mann filmje már abszolút a semmiféle erkölcsöt nem hazudó alvilág hétköznapjait mutatja be.
Ne felejtsük el, hogy ez volt az első film, amiben a gengszterromantika másik legendája, Robert De Niro kapta meg a társszerepet, bár a filmtörténelem egyik legviccesebb húzásaként végül is úgy alakult, hogy a világ feleslegesen várt arra, hogy a két legnagyobb gengszter összeálljon: összesen egy közös jelenetük van, bár az tényleg legendás lett.
A Szemtől szemben amellett, hogy a főszereplők kiválasztása minimum hibátlan, amolyan 1990-es évek allstar-válogatottja is lett: itt van még Val Kilmer, Tom Sizemore, Ashley Judd és a karrierje elején járó Natalie Portman is többek közt. És mindenki brillírozik, különösen Al Pacino, akinek állandó vibrálása, érdes hangja, folyamatos agresszív stílusa miatt egyszerűen nem lehet megnyugodni a filmen.
A klasszikus rabló-pandúr vonalon is elmesélhető film viszont tovább mert menni a krimiknél elvárt tempónál: nemcsak izgalmak vannak benne, hanem közben bemutatja egy ilyen típusú bűnüldözés hatását az ember magánéletére, és a rossz fiúknak is megismerhetjük a maguk nyomorát. Valójában legalább annyira szól egy élet teljes beomlásáról, mint amennyire a bűnüldözésről.
Érdekesség, hogy Robert De Niro valódi színészi képességeit az elmúlt években sokan hajlamosak voltak megkérdőjelezni, ami olyan szempontból jogos is, hogy karakterszínész, viszont aki a sokoldalúságot hiányolja, annak érdemes akár csak őt is nézni a filmben: az alapvetően bizalomgerjesztő arcú férfi olyan profin hozza a számító és nagyon rideg bűnöző figuráját, amit látva egyszerűen lehetetlen nem elkezdeni utálni.
Ezek után nincs is más dolga senkinek, mint megnézni a filmet hétfőn 20:00-tól a TV4-en.
