Helena Bonham Carter aligha az a tipikus, babaarcú szépségű színésznő, aki mondjuk Margot Robbie mellett a második gondolat lehetett volna a Barbie című film címszerepére. Általában úgy gondolunk rá, mint egy olyan művészre, akinek karakteres arcában van valami nagyon érdekes, és aki kicsit sem bánja, ha az adott filmben, amiben játszik, ő a legcsúnyább. Simán elvállal olyan szerepeket, amelyekben öregebbnek tűnik, rohadnak a fogai, egy madár is megélne a hajában, a felismerhetetlenségig el van maszkírozva, vagy még képernyőn keresztül is érződik rajta, hogy büdös. Sőt, valójában ezek a szerepei tették őt igazán híressé, és saját elmondása szerint is ezekben mozog a legkomfortosabban.
Pedig Helena Bohnam Carter valójában gyönyörű nő, aki a természetes szépségével is képes sikerre vinni egy filmet, és bár a legtöbb ilyet kifejezetten fiatalon, karrierje kezdetén forgatta, olykor még mostanában is bevállal hasonlókat. Élete első filmjében, az 1983-as Pattern of Roses-ban még csak 20 éves volt, a másodikban (Szoba kilátással) pedig 22, ekkor még nyilván senkinek sem jutott eszébe, hogy a színésznő haját összekócolják, és protézist tegyenek a szájába. Utóbbi film egyébként egy kosztümös dráma, amelyben a főszereplőnek (akit Bonham Carter játszik) kínzó szerelemmel kell megküzdenie, közben pedig tündöklően szép.
Helena Bohnam Carter egyébként sosem tanulta a szakmát, betegeskedő szülei mellől akart kitörni, és ugyan velük élt 30 éves koráig, már egész fiatalon, 18 évesen azon dolgozott, hogy találjon maga mellé egy ügynököt, aki segít őt elindítani a pályán. Pedig voltak kétségei: „Emlékszem, iszonyú komplexusaim voltak. Azt hittem, sosem fogok kelleni Hollywoodnak a kövér lábaim miatt.” – nyilatkozta egy interjúban. Aztán láss csodát, ez senkit nem érdekelt soha (meg hát nem is kövérek a lábai, na).
A 80-as évekből még érdemes kiemelni a La Maschera és a Lady Jane című filmeket, amelyekben elesett, gyámoltalan lány szerepét játszotta, amihez a külseje is illeszkedett. A Lady Jane még a mostani vaskosszemöldök-divat előtt készült, szóval lehet, hogy az akkori szemnek még szokatlan volt a színésznő szeme fölötti szőr, de azt semmiképp sem lehet állítani, hogy ne állt volna jól neki. Dehát Bohnam Carter sosem volt az a típus, aki makulátlan akart lenni, sőt, a mai napig vallja, hogy az a legjobb a színészetben, hogy más lehetsz, mint aki vagy. „Öltözködni akarok. Nem akarok úgy kinézni, mint amúgy. Azt akarom érezni, hogy megszököm saját magam elől” – nyilatkozta egy interjúban. “Olyan ez, mint egy terápia, amiért nem én fizetek, hanem nekem fizetnek, és ez elképesztő”.
A 90-es években A merénylet árnyékában, a Szellem a házban és a Galamb szárnyai című filmekben ugyan még nem menekülhetett igazán saját maga elől, szép volt úgy, ahogy volt, de jött az áttörés, amikor végre kitörhetett a „butácska, fűzős lányok” szerepéből, ez pedig a Harcosok klubja volt (amire helyette eredetileg Reese Witherspoont kérték fel, hogy tessék?!). „Óriási megkönnyebbülés volt végre olyan karaktereket játszani, akik sokkal könnyedebbek és felszabadultabbak, mint azok, akiket előtte játszottam” – mondta. Innentől fogva pedig nem volt megállás, a színésznő hozta a kemény, vállalhatatlan külsejű, sokszor kegyetlen karaktereket, amelyekben végképp megtalálta önmagát.
Amit a való életben is szeret megmutatni, extravagáns ruháival és saját bevallása szerint szándékosan elkent sminkjeivel (azt mondja, ettől természetesebbnek hat a külseje). „Nem vagyok egy klasszikus szépség, de soha nem is akartam az lenni” – nyilatkozta egyszer. Annak idején saját divatmárkája is volt, amivel aztán nem sokat törődött, így elhalt a projekt. Ami viszont biztos, hogy Helena Bohnam Carter sosem lesz az a színésznő (mint sok kolléganője), aki bármit is változtatna magán. A Guardiannek adott egyszer egy interjút, akkor azt mondta, sosem voltak fehérek a fogai, de ez nem izgatta egy percig sem, sőt, örül, hogy senki sem akarta rákényszeríteni holmi rémes fogfehérítésre, sem arra, hogy mondjuk műttesse meg az orrát. Sok kolléganőjével ellentétben stylistja sincs, mert utálja, ha megmondják, mit vegyen fel. „Nem félek öregedni. Szerintem a nők a korral egyre csak szebbek lesznek” – mondja az 58 éves színésznő, és ezt el is fogadjuk.
A színésznőt nálunk legközelebb kedden este 8 órától láthatja a FILM4-en Steven Mackintosh, Sir Ben Kingsley és Imogen Stubbs mellett a Vízkereszt című Shakespeare-átdolgozásban.
