Olyan 8 éves korom környékén láttam először A herceg menyasszonya című filmet. Imádtam, varázslatosnak tartottam, sokáig az emlékeimben is inkább úgy élt, mintha nem is néztem, hanem könyvben olvastam volna. Talán nem véletlen, a történet eredetileg könyvnek indult, viszont kifejezetten azzal a céllal, hogy egyszer film legyen belőle. De aztán majdnem nem lett.
William Goldman 1973-ban megírt regényéből ugyanis, mintha valami átok ült volna rajta, az istennek sem akart elkészülni a film. Az első probléma az volt, hogy a stúdió vezetőjét, aki először bólintott rá a filmre, pár nappal később kirúgták a cégtől. Aztán egy másikat is, ugyanúgy pár nappal azután, hogy megegyezett Goldmannel. A sorscsapások viszont nem értek véget: Goldman már egy új gyártócéggel tárgyalt éppen, amikor a vállalat hirtelen fogta magát, és csődbe ment.
Nem világos, hogy ez vagy egy másik stúdió volt, mindenesetre amelyik végül a film megfilmesítésének jogait birtokolta, azt követően, hogy kilépett a projektből, eladta az összes jogot más stúdióknak és producereknek. Hogy miért tették ezt, nem világos pontosan, mindenesetre feltételezhetően a stúdió anyagi nehézségei, a film piaci kilátásaival kapcsolatos aggodalmak, vagy egyéb jogi problémák lehettek a háttérben.
Goldman azonban elég elkötelezett volt a könyv hű adaptációja iránt, úgyhogy az összes jogot visszavásárolta, nehogy olyan stúdió filmesítse meg a művét, amely szerinte nem elég méltó a feladatra. Közben egyébként a rendező személye körül is adódtak problémák: Norman Jewinson épphogy komolyan szóba került a film rendezésére, megbetegedett, így mégsem vállalta a feladatot. Ahogy valamiért Robert Redford, Richard Lestern, sőt, a francia újhullámos mesterműveiről híres François Truffaut sem, pedig egy röpke pillanatig úgy tűnt, mégis.
Goldman ennyi kínlódás után végül úgy döntött, hogy egy időre parkolópályára állítja az egész projektet. Több mint 15 év telt el a könyv publikálása óta és majdnem 12 a megfilmesítési törekvések kezdetétől, szóval már nem sok jóra számított. Aztán történt egy csoda, az írót megtalálta Rob Reiner rendező, akinek a munkái kompatibilisek voltak Goldman elképzeléseivel: az író filmet akart forgatni a könyvéből, Reiner pedig meg akart újulni, és épp egy modern tündérmesében gondolkodott. Szóval adta magát a közös munka, az átok azonban vigyorogva, gusztustalanul és váratlanul ismét feltűnt a színen, de akkor már konkrétan a forgatást akarta tönkretenni.
Ugyanis rendkívül kevés pénz jutott rá, ami miatt jó pár tervezett jelenetet ki kellett hagyniuk a filmből, és elég kevés épített díszlettel tudtak csak dolgozni. Kénytelenek voltak ezért a sokkal macerásabb utat választani: bejárni Anglia összes hegyét-völgyét, mocsarát, hogy megtalálják a tökéletes helyszíneket, ahol meg a kiszámíthatatlan időjárással kellett megküzdeniük.
A castinggal viszont nem volt különösebb probléma, a két főszereplő (Robin Wrightc, Cary Elwes) személye egyértelmű volt az alkotók számára. Az óriás, Fezzik szerepére viszont felmerült Arnold Schwarzenegger, Kareem Abdul-Jabbar és Liam Neeson neve is, a szerepet végül André René Roussimoff (művésznevén André, az Óriás) kapta, aki annak ellenére, hogy 2 méter 13 centis magasságával és mesefigurához illő fizimiskájával kiváló volt a szerepre, némiképp megnehezítette a munkát. Egykori pankrátorként ugyanis már olyan rémes állapotban volt minden porcikája, hogy szinte semmit nem tudott felemelni, így minden jelenet után, amelyben erősnek kellett mutatkoznia, hátmasszőr hozta rendbe őt. (Spoiler: az egyik jelenetben el kell kapnia a kastélyból kiugró hercegnőt, mivel azonban André biztosan nem tudta volna megtartani őt, ezért Robin Wrightnak drótokon kellett lógnia közben.)
De az sem könnyítette meg a forgatást, hogy noha Cary Elwes és Mandy Patinkin a történet szerint utánozhatatlanul fantasztikus vívók, a két színésznek köze nem volt a kardvíváshoz. Úgy nyilatkoztak annak idején, hogy kénytelenek voltak napi 24 órában gyakorolni hónapokon keresztül, különben teljesen hiteltelenné vált volna a karakterük. És a film is, ami ennyi kínlódás után ezt igazán nem érdemelte volna meg.
A számos nehézség ellenére a film végül elkészült, és egyáltalán nem lett olyan izzadtságszagú, mint ahogy az az elkészülésének körülményei alapján várható lett volna. Sőt, az átok valahogy felszabadult, a filmet szerették a kritikusok, és az árát is visszahozta végül. Nálunk pedig május 28-án, kedden látható a FILM4-en, 20 órától.
