Zuglóban született, több mint ötven éve költözött az Egyesült Államokba, rajong a Beatlesért, Muhammad Aliért, a motorokért, a mutatós nőkért, ám szívében máig a Ferencváros áll az első helyen. Ő Berkes Tamás, aki Arizona fővárosában, Phoenixben él, lakása zsúfolva van Fradi-ereklyékkel. A kilencórás időeltolódás dacára a csapat minden meccsét élőben nézi barátai és az internet segítségével, és a 72 éves világjáró megkönnyezte, amikor 18 év után a Groupama Arénában újra élőben látott Ferencváros-mérkőzést.
Legutóbb 2006 augusztusában, az FTC igazságtalan kizárása után, a Jászapáti elleni első NB II-es bajnokin volt az Üllői úton, most májusban viszont a DVSC, majd az Újpest elleni mérkőzéseken már a Groupama Arénában is a lelátóról szurkolt imádott csapatának Berkes Tamás, aki 1972-ben hagyta el az országot. Április végén landolt az arizonai fradista gépe a Liszt Ferenc repülőtéren, két nap múlva pedig – az átállás nehézségei ellenére – már a Fradi öregfiúkkal együtt ünnepelt Taksonyban egy sikeres és önfeledt gálameccsen. Magával ragadta az élmény, hogy Mucha Józseffel, Szűcs Mihállyal, Keller Józseffel, Telek Andrással, Fischer Pállal, Koch Roberttel, Józsi Györggyel egy asztalnál ülve elevenítheti fel a régi történeteket. Éppenséggel azt is, amikor fiatalon barátjával, Gatyával, a legendás Fradi-balszélsővel, Katona Sándorral járta az éjszakát, no meg az FTC minden meccsén ott szurkolt a lelátón. Tamás évtizedek óta rajong a Beatlesért, Muhammad Aliért, a motorokért, a szép nőkért, ám az igazi szerelem mindenkor a Fradi volt és az is marad. Phoenixben a kilencórás időeltolódás sem probléma, akár hajnalban is felkel és a Ferencváros összes mérkőzését élőben megnézi, amelyben magyarországi barátai is segítségre vannak, akik idehaza befordítják a televízió képernyőjét, így Tamás az interneten látja a bajnokikat és a kupafellépéseket.
A hazatérésről, a DVSC elleni bajnokiról párás szemmel és boldogan csak ennyit mondott: „Számomra a Fradi éltető erő, az identitásom meghatározó része, a lelkem közepe, Arizonában hónapok óta vágtam a centit, alig vártam, hogy végre élőben láthassam kedvenc csapatomat. A stadion, a körülmények, a szurkolótábor, a fiúk játéka minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Köszönöm a sorsnak, hogy ehhez a klubhoz tartozhatok, fradistaként még meghalni is könnyebb lesz a távoli Phoenixben.”
Persze, nemcsak Fradi-meccsekre ment el Berkes Tamás, hanem például Tihanyba is, ahol nagyszüleinél a gyerekkori nyarakat töltötte és a nagypapával ment ki az első mérkőzésre még a fatribünös stadionba, ahol egy pillanat alatt magába szippantotta a varázslatos légkör. Akit csak lehetett, meglátogatott az idehaza töltött öt hét alatt, s arról is mesélt, hogyan került a messzi Phoenixbe. „Nagyszerű barátom, Bandó, becsületes nevén, Papp Endre, aki a zenész Bródy János féltestvére volt, csábított ki. Emlékszem, New Yorkban bolyongtam egy esős, szürke délutánon, amikor Bandó a negyvenfokos Phoenixből hívott, és a beszélgetés tizedik percében jelezte, most megiszik egy hideg sört, beugrik néhány percre a medencébe és visszahív. Mondtam neki, ne hívj, mert elég a didergésből, indulok én is oda, eladtam az autómat, két hét múlva meg bekopogtam nála. Ebben az időben ismertem meg az amerikai feleségemet, akitől három gyerekem született, az ikrek, Stephanie Ilona és Christopher William negyvenévesek, a legkisebb, Nicholas László harminchat. A lányom Texasban él, a két fiú itt, Phoenixben.”
Természetesen van, aki a családból továbbviszi a Fradi iránti rajongást: „Talán a legfiatalabb, Nicholas László, ő zenész, mint szegény bátyám volt, továbbá gitárkészítő és tanári diplomával rendelkezik. Egyébként idővel elváltam, a jelenlegi feleségem magyar. A gyerekeim és az amerikai barátaim pontosan tudják, mennyire fontos számomra a Ferencváros, amely egy igazi nagy család, akit egyszer megérintett a fradizmus, az örökké a klub szenvedélyes híve marad. Engem az amerikai sportok hidegen hagynak, én minden héten a Fradi meccsét várom. Jóllehet lassan ötvenkét éve élek az USA-ban, nekem Magyarország az otthonom, a szülőhazám, magyar az anyanyelvem, amit klubként a Fradi testesít meg. Fradistának lenni annak idején politikai állásfoglalás, a demokrácia melletti kiállás része volt, és manapság is az összetartozás gyönyörű példája, nincs még egy klub Magyarországon, amely ilyen széles körben tudja egybeterelni és összefogni az embereket.”
Persze, azért nemcsak örömben, hanem bosszúságban is kijutott Tamásnak, például a kupadöntőn a Pakstól elszenvedett vereség, majd Dejan Sztankovics furcsa, egyben barátságtalan távozása szomorúságot okozott. „Bántó cselekedet volt ez Sztankovicstól a klub és a szurkolók felé is, azt hiszem, a szerb edző ezzel erkölcsileg beárazta magát a nemzetközi futballban. A Fradi viszont marad, ami eddig is volt, az összefogás és az összetartozás csapata, a szívem csücske. Boldog vagyok, hogy a stadionban a legjobb barátaim társaságában személyesen élhettem át az Újpest elleni győzelmet az éremátadást, a fiesztát. Csodás heteket, napokat éltem meg idehaza, ezekre a pillanatokra vágytam évek óta, nem csoda, hogy könnyek csordultak ki a szememből. Mindig ezt hozza ki belőlem a Fradi, no meg a hazám, Magyarország. Tele van a szívem szeretettel, egészen más így felülni a Phoenix felé tartón repülőgépre. Remélem, az életemben egyszer még haza tudok jönni, mert a magyar embernél barátságosabb, jobb lélek kevés van a világban, örülök, hogy magyarnak születtem.”
Berkes Tamás sok barátját látogatta meg Magyarországon, több helyen is járt vidéken, ami nagyon tetszett neki, legnagyobb hatással mégis a kivilágított főváros és a Fradi pálya volt rá, nem véletlen, hogy meg is csókolta a Groupama Aréna gyepét. Azt meg talán mondani sem kell, a Liszt Ferenc repülőtéren Ferencváros mezben szállt le a gépről és abban is utazik vissza.
