„A pániknak számos jele van – légszomj, megemelkedett vérnyomás, végtagmerevedés. Ha az emberi test működése külső behatásokra megváltozik, akkor miért ne fordíthatnánk ezt az előnyünkre?” – Ugyan illene, de ha mégsem ugrik be azonnal, segítünk: a Murdoch nyomozó rejtélyei című közkedvelt sorozat 10. évadának 8. részében, a címszereplő szájából hangzanak el a fentiek, így mutatja be rendőrtársainak a legújabb találmányát, egy korabeli hazugságvizsgálót.
De hát Murdoch nyomozónak jó szokása ez, ebből állnak a mindennapjai: rejtélyek után nyomoz, és afféle viktoriánus Gógyi felügyelőként felhasználja korának vívmányait, a nyomozás sikerét elősegítendő. Ha azonban a jól ismert módszerek és eszközök mégsem bizonyulnak elegendőnek, akkor gyorsan feltalál valamit, ami már igen. Ebben egyébként kollégái támogatását is élvezi: felettese, Thomas Brackenreid olykor ugyan kétkedve fogadja Murdoch újító ötleteit, végül mindig elismeri őt, zöldfülű kollégája, George Crabtree pedig örökös, vérbeli rajongója a nyomozónak (és minden találmányának persze). És hát végülis ki ne rajongana egy éjjellátó szemüvegért vagy egy fegyveres kondenzátorért (mindjárt elmagyarázzuk, ne aggódjon), pláne az 1800-as években, a technika robbanásszerű fejlődése közepette?
Ott van például a korabeli GPS, nevezzük finoman nyomkövetőnek, amelyet Murdoch a gazfickók kézre kerítésére fejlesztett ki. Gyanús, hogy főként azokat lehet megtalálni vele, akik nem látnak, ugyanis a készülék kicsit sem nevezhető diszkrétnek: hatalmas, nehéz, háton kell hordani, és olykor szikrázik egy látványosat. Lábizom is kell hozzá, mivel csak mozgás közben működik: ekkor elektromos áramot generál, amely feszültséggé alakul, a feszültség rádiójeleket bocsát ki magából, ezeket érzékelik a vevőegységek, így követhetővé válik a célpont. Egyetlen hátránya (bár az elég jelentős), hogy három rendőr kell a működtetéséhez, ami eléggé megnehezíti a közös munkát, főleg, ha az egyiknek mosdóba kell mennie.
Kicsit kényelmesebb, és minden szempontot figyelembe véve az egyik leghasznosabb tárgy a hazugságvizsgáló (pozitív életszemléletűeknek: igazságvizsgáló), amelynek elkészítését nyilvánvaló igények előzték meg. Az eredeti poligráfot ugyan csak 1921-ben találták fel, William Murdoch ebben is megelőzte korát. A gépet, amelyet alkotott, a történet szerint a vizsgálandó személy mellkasára csatlakoztatták, ez mérte a pulzust és a légzések számát, amíg az illető a rendőrök kérdéseire válaszolt. Ha valaki hazudik, bizonyos életfunkciói megváltoznak, ezt hivatott jelezni a folyadék, amely a készülékre erősített csövekben ekkor mozgásnak indult, vagyis felszállt.
Rendkívül hasznos találmány, annál meglepőbb, hogy mégsem használták sokszor a sorozatban. Hogy miért, arra az alábbi videóban ad választ a nyomozót alakító Yannick Bisson és Craig Grant kellékfelelős: egyszerűen csak azért, mert ha minden gondot levett volna a vállukról ez az izé, és a rejtélyeket két perc alatt megoldották volna vele, akkor teljes unalomba fulladt volna az egész sorozat, és nem nézte volna a kutya sem. Jogos. (A szerkezetet egyébként Murdoch nyomozó autonóm válaszjelzőnek, George Crabtree igazságmérőnek, Brackenreid pedig feleségnek nevezte.)
Mielőtt továbbmennénk, halkan hadd jegyezzük meg, hogy hiába tűnik Murdoch legtöbb találmánya viccesnek vagy szokatlannak, valójában az összes valós innováción alapul. Mint az úgynevezett grafizátor, ami szonárszerű eszközként hangimpulzusokat regisztrál, és nagy tárgyak távolságát méri víz alatt (így találnak rá egy hajóroncsra a sorozatban), vagy a fémreszelékekkel megtömött cső (=hangtompító), amelyet a géppuska (és egérfogó) feltalálója, Hiram Maxim munkái ihlettek. De nem érdemes megfeledkezni az utcai térfigyelő kameráról sem, amely manapság az életünk részét képezi, a sorozatban azonban komoly tervezés-alkotás előzte meg, hogy használatba vegyenek egy ilyet. Működése persze inkább a fotózás technológiáján alapult, a nyomozó egy óraszerkezetet használt hozzá, amely néhány másodpercenként készített egy felvételt a célba vett helyszínről. A filmszalagot később kivetítették, és lám, el is készült a viktoriánus-kori filmfelvétel. Fantasztikus.
Ritkán szolgáltat beszédtémát a fegyveres kondenzátor kifejezés, pedig nagyon érdekes eszköz (lényegében a viktoriánus kor sokkolója), amely elektromos áramot használt a célpont megbénítására. Noha a cél közös, a mai sokkolóktól eltérően Murdoch találmánya kifejezetten látványos, és ha a fiam lennék, azonnal igényt tartanék rá. Ahogy az éjjellátó szemüvegre is, amely majdnem olyan hasznos, mint amilyen hülyén néz ki. Az eszköz parabolatükrökkel működik, amelyek visszaverik a bejövő fénysugarakat, segítve ezzel a látást a sötétben. (Azt pedig ne firtassuk, miért nem világítottak inkább lámpással).
De nemcsak arra kellettek az eszközök, hogy megtalálják vagy leszámoljanak az ellenséggel, a saját testi épségük megőrzése is cél volt, erre alkotta meg Murdoch a golyóálló mellényt, amely az eredeti, 13. századi mongol verzió alapján selyemből készült el (fémlemezzel felturbózva). Plusz érdekesség, hogy a legtöbb találmány ugyan nehéznek és fémszerűnek tűnik, a forgatáshoz kétféle módon készül el, világít rá a kellékes Craig Grant, a találmányok valódi megalkotója: vagy 3D-nyomtatóval vagy CNC-gépezettel, amely számítógépvezérléssel (tehát nem emberi kézzel) alakít ki fém-, fa, műanyag és egyéb anyagokból készült munkadarabokat. Ez igen zajos, és sok porral jár, de lássuk be, roppantmód megéri.
Ne feledje követni a sorozatot minden nap a MAX4-en!
