Disclaimer: szégyentelenül elfogult vagyok a C-csoport egyik játékosával szemben, ráadásul rajongásom mértékét és elvakultságát látva simán kijelenthető, hogy kábé annyit értek a labdarúgáshoz, mint a harangöntéshez. Nem vitatom, szóval ennek tudatában tessék csak továbbolvasni.
Számomra a labdarúgás nem milliárdos üzlet, gladiátorharc vagy trófeavadászat, hanem elsősorban játék. Azokat a játékosokat kedvelem igazán, akik ezt soha nem felejtik el, és az ún. késhegyre menő küzdelem hevében, egy ikszes meccs utolsó percében három méterről izomból telibe lőtt felső lécről visszapattanó labdát pont olyan vigyorral az arcukon tudják megcsodálni, mint aki rettenetesen élvezi azt, amit csinál.
Ezért (is) imádom a még csak 24 éves Darwin Nunezt, a Celeste és a Liverpool csatárát, akinél több nagy helyzetet senki nem hagyott ki a 2023/24-es idényben a Premier League-ben. Darwin, azaz Káosz kapitány az egyik legizgalmasabb, legkiszámíthatatlanabb futballista, akit a vörösök mezében 1982 óta megcsodálhattam, pedig ugye volt nekünk egy balotellis időszakunk is, felgyújtott fürdőszobával és hasonló bohóságokkal. A válogatottban tavaly óta az a Marcelo Bielsa vette kezelésbe, aki pont az olyan játékosokkal tud kivételesen jó kapcsolatot kialakítani, akikkel első blikkre nem stimmel valami, és tessék: Nunez az utolsó hat válogatott meccsén öt gólt szerzett.
Soha nem kurvaanyáztam azért, mert kihagyott egy ordító helyzetet, amikor a lelátóra bombázott ajtó-ablak lehetőségek után nevetve csóválta a fejét, mert minden pórusából sugárzott a játék szeretete. A kölyköt csodagyereknek könyvelték el a Penarolnál, legalábbis az ifiben mutatott játéka alapján, aztán 14 meccsen csak négyszer talált be, bár 19 éves korára a térdét már kétszer is meg kellett műteni. A spanyol másodosztály és az Almeira következett, ahonnan a Benfica egy idény után el is vitte, és nem is bánták meg – bajnokok lettek vele, Darwin pedig 57 meccsen 32 gólig jutott.
Jürgen Klopp akkor figyelt fel rá, amikor a Liverpoolnak három gólt is rúgott a 2021/22-es BL-negyeddöntőben, és az idény végén kivásárolták a szerződésből. Ekkor már a harmadik térdműtétjén is túl volt, de az orvosi stáb meggyőzte a Pool vezetőségét, hogy nem lesznek komoly problémák vele a jövőben (két idény alatt 73 napot hagyott ki). Jó, ránézésre is meg lehet állapítani, hogy nem egy nyikhaj puhapöcs: 187 centi magas, 80 kiló körül lehet, nyúlánk, remekül lő jobbal és gyorsabb, mint a Hortobágy pumája, Dombi Tibi.
A rajongók megőrülnek érte, soha nem lehet tudni, mit fog kezdeni a labdával, bemutat egy pimasz cselt, megindul, mint a hetes gyors, vagy átíveli a túlsó oldalon felfutó csapattárs lábára. Sokkal szórakoztatóbb, mint a vele egyszerre a PL-be érkezett Haaland, aki szórja a gólokat, de unalmas, gépies, semmilyen a játéka, és – most tessék az első bekezdésre visszapillantani – soha nem cserélném el Darwinért.
Az első liverpooli évada a beilleszkedésről és az angol nyelvvel való viaskodásról szólt, amin nemigen segíthetett a helyi scouser nyelvjárás, az egyik legnehezebben érthető angliai tájnyelv. Nehezen szokta meg, hogy csatárként vissza kell mennie a saját térfelére, presszingelnie kell, a labdát felhozó bekket nem nézegetni, hanem vegzálni köteles, de a második szezonra úgy beletanult, hogy akadt olyan meccse, amin Firmino-i magasságokba emelkedett a védőmunkája.
Klopp alatt teljesebb, kiforrottabb támadó lett belőle, az első idényben 4 gólpassza volt, a másodikban 13, helyzeteket teremtett a csapattársainak, védőmunkájáról egy adat: 22/23-ban 3 sárga lapot kapott, 23/24-ben 10-et. (Jó, ez nem nagy érdem.) Sajnos a sok kihagyott helyzet és a csapat általánosan pocsék formája agyára ment pár embernek, és nekiestek online, amit nagyon nehezen viselt. A mosoly odalett, maradt a fogcsikorgatás, a kínlódás, és mind tudjuk, mi a nagy akarás vége.
A válogatottban ismét a régi, magabiztos, élvezi a játékot, szórja a gólokat és gólpasszokat, és tényleg élmény nézni a játékát. És visszatért a mosoly is.
Első meccse: Uruguay–Panama, június 24. hétfő, 3.00, NET4+
