Az embereknek esszenciális és pszichológiailag megalapozott igénye van arra, hogy az életüknek értelmet és célt találjanak, a jövő bizonytalansága miatt azonban ez sokszor igen nehéz feladatnak bizonyul. Akik hajlamosak rá, szoronganak és félnek, ha úgy érzik, nem ők irányítanak, és nehéz elfogadniuk, hogy rajtuk kívül álló eseményeknek is szerepe lehet az életük alakulásában.
A jövendőmondás pontosan ezt az életünk irányítása iránti, elemi igényt próbálja kiaknázni (vagy kihasználni) azzal, hogy egy olyan értelmezést kínál, amely meg magyarázatot ad a múltbéli eseményekre és a jelenlegi kihívásokra, miközben egyfajta spirituális köntösbe bújva segít értelmezni a körülöttünk lévő világot. Noha a tudomány nem támasztja alá a jóslás valódiságát, az általa nyújtott pszichológiai előnyök miatt mindig lesz, aki ehhez a gyakorlathoz fordul. De a bizonytalanság elkerülése mellett mégis: milyen egyéb előnyökre számíthat, aki egy jós tanácsát kéri?
Érzelmi támogatás
Egy pozitív jóslat bátorítóan hathat és reményt adhat egy nehéz élethelyzetben, amellyel egyedül nehéz lenne megbirkózni, továbbá azt sugallhatja, hogy nincs minden veszve, és a dolgok jóra fordulhatnak. Az érzelmi támogatás és megnyugvás, amelyet a jövendőmondás nyújt, sokat lendíthet az ember lelkiállapotán. Ördögi kör, de éppen ezek az érzések azok, amelyek tovább erősíthetik a hitünket a jóslatok valóságtartalmában.
A személyre szabottság illúziója
Ki nem szereti, ha szuperlatívuszokban beszélnek róla, vagy ha úgy érezheti, valamiben (vagy mindenben) jobb másoknál? Az ügyes jövendőmondók szinte mesterei annak, hogy elég homályos és általános kijelentéseket tegyenek, amelyek valahogy mégis rezonálnak az emberrel személyes szinten is. Ha pedig ezt túlzó dicséretekkel társul, szinte garantálható a siker: az alany pontosan azt hallja, amit szeretne, majd túlzott magabiztossággal távozik. Ez az illúzió egyébként egy abszolút valós, Barnum- vagy Forer-effektusnak nevezett pszichológiai jelenségen alapul.
A Barnum-effektus szerint hajlamosak vagyunk a végtelenül általános kijelentéseket is pontos önleírásként értelmezni: amikor ilyet hallunk, és örömtáncot lejtünk („igen, ez ANNYIRA ÉN vagyok”), általában észre sem vesszük, hogy a munkahelyi karbantartó Lali bácsi is pontosan ugyanezt teszi éppen, ugyanezért. Ez a személyre szabott illúzió aztán beépül az egónkba és az önképünkbe, azt a hitet keltve bennünk, hogy a jós mélyen megért és ismer bennünket. (Ahogy amúgy a Lali bácsit is).
Megerősítési torzítás
Alapvetően minden ember hajlamos a megerősítési torzításra, vagyis azokra az információkra koncentrálni, amelyek megerősítik vagy igazolják saját előfeltevéseiket – függetlenül attól, hogy az információ igaz-e. Tehát, amikor egy kapott jóslat beteljesül, az megerősíti a jövendőmondóba vetett hitüket, ha nem, akkor elfelejtik az egészet, vagy más tényezőknek tulajdonítják a kudarcot.
Kapcsolódás valami ismeretlen, spirituális erőhöz
Sokan úgy gondolják, hogy a jóslás egyfajta eszköz arra, hogy kapcsolódjanak valamihez, ami túlmutat a racionalitáson vagy akár saját magukon. Ez lehet a vallás, spirituális hiedelem, vagy csak a hit, hogy vannak a világban titokzatos, rejtélyes dolgok, amelyekre nincs észszerű magyarázat. A jövendőmondás segíthet az embereknek abban, hogy érezzék a kapcsolatot a valóságon túli dolgokkal, hátha ez majd értelmet ad az életüknek.
Szociális és kulturális hatások
A jóslásban való hit igen gyakran kulturális és családi hagyományokban gyökerezik. Ha valaki olyan környezetben szocializálódik, ahol még a nagymama kutyája is jóshoz jár és a gyereket is a Hihetetlen magazin napi horoszkópja alapján íratják be az iskolába, természetes, ha ő is fogékony lesz ezekre a gyakorlatokra.
Hogy mi motiválja Angelina Jolie karakterét arra, hogy higgyen egy ijesztő jóslatban, megtudhatja ma 23:30-kor az Élet, vagy valami hasonló című vígjátékból, amelyet a FILM4-en tekinthet meg. A színésznő egy Lanie nevű újságírót alakít benne, aki szakmai életében új feladat előtt áll. Egy nap riportot készít egy magát prófétának nevező hajléktalannal, aki azt jósolja neki, hogy a vágyott munkáját nem kapja meg, ráadásul egy hét múlva meg is hal. Lanie kellőképpen frászt kap ettől, majd úgy dönt, kezébe veszi a sorsa alakulását, és semmit sem bíz a véletlenre.
