Szegény Julie Andrewsról mindenkinek a Muzsika hangja ugrik be, pedig a Julia Elizabeth Wells néven 1935-ben született nő ennél sokkal többet tett le az asztalra.
Hogy mit? Máris mondom. Édesapja, Ted Wells tanító volt, édesanyja, Barbara zongoraművészként színpadra vágyott, de a zongoratanításig jutott. Eleinte. Aztán Ted és Barbara Wells a második világháború kezdetén elváltak, és Barbara hozzáment Ted Andrewshoz, egy énekeshez. Ted és Barbara Andrews együtt ámr a zenélésből éltek, Angliában turnéztak, a katonák szórakoztatására. Nevelőapja adta a kislánynak az első énekórákat, és azonnal lenyűgözte a hangja, az értelme és hogy mennyire szeret énekelni. Szóval innen indult a kis Julie zenei karrierje. Nyolc évesen már egy profi énekesnőtől tanult, és 10 évesen már színpadra is állt. Hiába, az üzlet az üzlet, mindenkinek hozzá kell tennie a magáét.
11 évesen, 1946-ban debütált a rádióban: Ted Andrews-szal énekelt duettet a BBC egyik varietéműsorában. Első szólóelőadását a londoni Stage Door Canteenben adta, ahol a királyi család két tagja, Erzsébet királynő édesanyja és húga, Margit hercegnő is megnézte. A fellépés számos új szerepet hozott, rendszeresen énekelt a londoni Hippodrome-ban revükben. Julie Andrews lett a legfiatalabb előadó, aki valaha is fellépett koronás előkelőség előtt: VI. György királynak énekelt egy áriát a londoni Palladiumban.
Na erre már az amerikai filmstúdió, a Metro-Goldwyn-Mayer is felfigyelt – tudják az oroszlános – próbafelvételt készített a fiatal énekesnőről. Sajnos a szerződés elmaradt, mert a stúdió szerint fotózhatatlan volt. A briteket viszont mindez nem zavarta, így televíziós varietéműsorokban kapott szerepet. Éppen ezek egyikében lépett fel, amikor megismerkedett egy Tony Walton nevű feltörekvő művésszel, aminek később nagy jelentősége lesz. De ne ugorjunk ennyit előre, még ott tartunk, hogy két amerikai producer meglátta egy műsorban, és úgy döntött, hogy Andrewsnak van helye az államokban. A színésznő viszont félt egy kicsit, hisz még csak 18 éves volt, és még soha nem utazott ilyen messzire a családjától. Végül beleegyezett egy egyéves szerződésbe, és felszállt a repülőgépre, hogy elinduljon abba az országba, ahol élete nagy részét tölteni fogja, bár ő ezt még akkor nem tudta.
A The Boy Friend című darab, melynek főszerepét megkapta, hatalmas sikert aratott a Broadwayn, a tizenéves Julie Andrews pedig szenzáció volt. Felkérték, hogy jelentkezzen Alan Jay Lerner és Frederick Loewe szövegíró és zeneszerző csapatához, akik éppen a My Fair Lady eredeti produkciójára, George Bernard Shaw Pygmalion című darabjának musicalváltozatára készültek. Abban sokan kételkedtek, hogy a darab működhet-e musicalként, de hol lenne a világ, ha nem kísérleteznénk?
Eliza Doolittle szerepét a Pygmalionban már sokan eljátszották, és Andrews is megkapta a lehetőséget – alig 20 évesen. A másik főszereplő, Rex Harrison, aki tapasztalt róka volt viszont még soha nem énekelt színpadon. A próbák nehezen mentek. Az egyik fél még nem énekelt, a másik pedig nem mozgott otthonosan a színpadon.
Amikor nálunk lőttek a tankok és bevonultak az oroszok, Amerikában bemutatták a My Fair Lady-t, amely elképesztő sikert aratott. Az eredeti szereposztású felvétel bestseller lett, a Columbia Records történetének egyik legsikeresebb kiadványa.
Miután két évig játszotta Elizát a Broadway-n, Julie Andrews végre visszatért Angliába, hogy a londoni West Enden is eljátssza a My Fair Lady főszerepét. Londonban újra összebarátkozott gyermekkori barátjával, Tony Waltonnal, aki akkoriban kezdte meg saját színházi karrierjét díszlet- és jelmeztervezőként. Andrews és Walton 1959-ben házasodtak össze.
A Walt Disney megkereste Andrewst, hogy játsszon a Mary Poppins című gyermekkönyvből készült filmmusicalben. Akkoriban várta első gyermekét, de Disney hajlandó volt várni a forgatás megkezdésével a gyermek születéséig. Emma megszületett, Andrews pedig meg akarta szerezni a My Fair Lady filmváltozatának főszerepét, ám meglepő módon a Warner Brothers egy már befutott filmsztárt, Audrey Hepburnt választotta a szerepre. Hepburn nem volt képzett énekesnő, és énekhangját Marni Nixon énekesnő szinkronizálta. Hogy miért nem Andrews, arról nincsenek hírek.
Eközben Julie Andrews nekilátott a Walt Disney számára készített filmjének. A Mary Poppins hatalmas siker lett. 1964-ben el is nyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat legelső filmes szerepléséért.
Andrews leglátványosabb sikerét A muzsika hangja főszerepével aratta, amely szintén egy Broadway-musical adaptációja volt, és az addig készült legsikeresebb mozifilm. Andrews-t ismét Oscar-díjra jelölték, végül maga a film kapta meg a legjobbnak járó elismerést. Salzburgba, a film helyszíneire a mai napig kiváncsiak a turisták, bár sokan nem is látták a filmet. Mindenesetre az osztrákok ügyesen promótálják a mai napig.
A sikerek után Andrews szerepelt 1966 legsikeresebb filmjében, a Hawaiiban, valamint Alfred Hitchcock Szakadt függöny című thrillerében Paul Newmannel. 1967-ben a Tony Waltonnal kötött házassága véget ért, bár így is közeli barátok maradtak.
Persze egy diadalmenet sem tarthat örökké: a Gertrude Lawrence brit énekesnő életét bemutató film csúnyán megbukott, ahogy következő munkája is – a közönség elfordult a zenés filmektől. Következő főszerepe az első világháborús kémtörténetben, a Lili drágám!-ban várta. Szakmailag talán bukás volt a film, de megismerkedett Blake Edwards rendezővel, akivel annyira egymásra találtak, hogy 1969-ben össze is házasodtak, és két gyermeket fogadtak örökbe az évek alatt.
Ez volt az az időszak, amikor a színésznő gyermekkönyveket kezdett írni, és ez annyira sikeresnek bizonyult, hogy lányával, a pedagógus Emma Walton Hamiltonnal közösen dolgozott a Dumpy the Dump Truck és számos folytatásán, amely a legkisebbekhez szólt. Több könyvét volt férje, Tony Walton illusztrálta.
Annak ellenére, hogy Hollywood lassan kipörgette a musicalfilmeket – és csak jóval később tértek vissza -, Andrews megmaradt színésznőnek, és drámai szerepeket is elvállalt. Később, az 1990-es években a nemzetközi jótékonysági szervezetek felé fordult. Ahogy azt több pályatársnőjénél láthattuk, nagykövet lett; 1992 óta az ENSZ Női Fejlesztési Alapjának (UNIFEM) jószolgálati nagykövete, amely az elszegényedett országokban élő nőket és közösségeiket segíti. Egy másik kedvenc jótékonysági szervezete az Operation USA, egy kaliforniai székhelyű nemzetközi segélyszervezet.
1993-ban Andrews visszatért a New York-i színházba, amikor Stephen Sondheim Putting It Together című revüjének kis társulatában szerepelt. Egyértelmű volt, hogy a színházi közönség többet akart Julie Andrewsból, és 1995-ben a Victor/Victoria színpadi változatát vitte a Broadwayre. A kritikusok és a közönség körében hatalmas sikert aratott előadásban Andrews két évig szerepelt. Miután hangszálproblémái alakultak ki, a New York-i Mount Sinai Hospitalben megműtötték, de a beavatkozás helyrehozhatatlan károkat okozott és gyakorlatilag véget vetett az énekesi karrierjének: négy oktávos szopránja felsőbb tartománya és tiszta énekhangja eltűnt, saját elmondása szerint egy gyenge alt lett belőle és még a beszédhangja is reszelőssé vált. A szakértői vélemény arra a következtetésre jutott, hogy a műtétet rossszul végezték el, és Andrews kártérítést kapott, amely a hírek szerint elérte a 30 millió dollárt – a pontos összeget nem hozták nyilvánosságra. Egy Massachusetts állambéli kórházban négy rekonstrukciós műtétet végeztek rajta, így beszédhangját visszanyerte, de dalolni így sem tud.
A filmes világ azért így is a keblére ölelte: egy újabb generáció ismerhette meg a Neveletlen hercegnő első és második részében (készül a harmadik!), illetve beszédhangját a legkisebbek is megszerethették olyan animációs filmekben, mint például a Shrek (abból meg az ötödik készül).
Férje elvesztése után, akivel 41 évig voltak házasok is képes volt megújulni. Heti podcast-sorozatot indított Julie’s Library (Julie könyvtára ) címmel, amelyben Andrews és lánya kedvenc gyerekkönyveiket olvassák fel hangosan, zenével, hangeffektekkel és különleges vendégekkel.
