Még sosem próbáltam, de úgy gondolom, gyerekszínészből sikeres felnőtt színésszé válni elég megterhelő feladat lehet. Nem véletlen, hogy sok példát találunk a végletekre: akik gyerekként sikeresek voltak, aztán valahogy eltűntek a süllyesztőben (Macaulay Culkin például), vagy akik gyerekként kezdték, és a mai napig is a legnagyobb sztárok között tartják őket számon (lásd Leonardo Dicapriót, Natalie Portmant vagy Freddie Higmore-t). De mi van azokkal, akik valahogy a két világ között rekedtek? Akik egészen kicsi gyerekként szereztek hírnevet maguknak, és abban a reményben, hogy így is maradnak, folytatták a szakmát, csakhogy ez valahogy mégsem tűnt fel senkinek?
Érdemes lenne ezeket a fiatalokat Legyek ura-módra kitenni egy szigeten, felkérni Terry Gilliamet vagy M. Night Shyamalant, hogy forgasson róluk filmet, majd rácsodálkozni a végeredményre. Mennyire szürreális élmény lenne látni egy csomó arcot, akik elképesztően ismerősek, mégsem tudunk rájönni, hogy honnan? Bele lehetne őrülni. Szóval, mielőtt ez megtörténne, kutattunk egy kicsit, hogy bemutathassuk azokat a színészeket, akiknek a gyerekverzióját már amúgy is jól ismeri, a felnőttet viszont aligha.
Tabitha Lupien
A ’90-es évek családi vígjátékainak állandó szereplője volt a most 36 éves, kanadai születésű Tabitha Lupien. A Nicsak, ki beszél most! című filmben John Travolta és Kirstie Alley kislányát alakította, majd játszott a Télapuban, a Kölcsöngyerek visszajárban, a Segíts, mumus!-ban, az Aki bújt, aki nemben, de kapott szerepet thrillerben (A rettegés szövetsége) és fantasy-drámában is (Vadászat Lisára).
A 90’-es éveket gyakorlatilag végigdolgozta a szakmában, majd a 2000-es években egyre kevesebb filmben kapott szerepet. Nem egyértelmű, hogy azért, mert már nem volt olyan érdekes a filmesek számára, vagy maga határozott így, mindenesetre az élete a filmezéstől a tánc felé kanyarodott inkább, és jó pár éve már a szülei tulajdonában álló Canadian Dance Company-nél dolgozik táncosként három testvérével együtt. Ennek ellenére nem fordított hátat teljesen Hollywoodnak, a 2007-es Hajlakk című film [ebben is John Travoltával játszott! – szerk.] óta sorozatokban és rövidfilmekben tűnik fel olykor, legutóbb 2022-ben, A szolgálólány meséjében lehetett látni Acolyte szerepében.
Jonathan Lipnicki
Jonathan Lipnickit 28 évvel ezelőtt, a Jerry Maguire – A nagy hátraarc című filmben láthatta először a világ Renée Zellweger ultracuki kisfiaként. Ezután játszott a Single Guy, a Jeff Foxworthy Show és a Dawson és a haverok című sorozatokban, az arcát mégis inkább a Stuart Little, kisegér és annak 2002-es folytatása miatt jegyezte meg a világ. Meg fog lepődni, de a színész azóta is játszik, összesen 61 filmben szerepelt eddig (a sorozatokat is beleszámítva), pedig még csak 33 éves.
A média azonban kizárólag azon elfoglaltságait tartja említésre méltónak vele kapcsolatban, hogyaszondja versenyszerűen jiujitsu-zik, szereti a pankrációt, és az izmait mutogatni az Instán. Szerepeiről már kevesebb szó esik (nagyjából nulla), ennek oka alighanem abban keresendő, hogy a filmjei közül igazán egyik sem tekinthető kiemelkedő alkotásnak, a legtöbb, amelyben játszott 2 és 5,7 pont közötti értékelést kapott az IMDB-n. Ami viszont talán, de csak nagyon talán felélesztheti Lipnicki karrierjében a tüzet, az a 2024-es Man Goes on Rant című független film, amely 9,3 pontot kapott (bár kicsit árnyalja a képet, hogy ez a szám mindössze 61 szavazat alapján jött ki).
Tina Majorino
1994 sűrű év volt Tina Manjorino életében: a Ha a férfi igazán szeret című romantikus filmben kezdte a karrierjét, majd játszott a Corina, Corinában és az André, a fókában is. Egy évvel később megmentette őt Kevin Costner a Waterworld – Vízivilág című rémségben, majd néhány független film és sorozat után eljátszotta Alice-t az Alice Csodaországban című tévéfilmben.
Némi pihenés következett, majd szerepet kapott a világ egyik legjobb filmjében, a Nevetséges Napóleonban, ami után ha egész életében nem forgatott volna semmit, már csak ezért is érdemes lenne róla beszélni. A filmek után inkább a sorozatok felé húzott (játszott a Veronica Marsban, a harmadik évadtól ráadásul a főszereplők közé emelkedett, szerepelt a Grace klinikában, a Legends-ben és a Doktor Murphyben is), és úgy fest, azóta is inkább ezekben találja meg önmagát.
Miko Hughes
Amikor valamelyik tévécsatorna leadja az Ovizsaru című filmet, majdnem mindig a fenti jelenettel harangozzák be. Szóval, ha másról nem is, erről biztosan emlékszik Miko Hughes-ra, ő volt a filmben a sok égedelem óvodás közül az egyik. De ezen kívül egy rakás más filmben is játszott és játszik a mai napig is, amiről lehet, hogy ön azért sem tud, mert 4 éves korában még nem növesztett szakállat, és kicsit alacsonyabb is volt, mint most. Karrierje 3 évesen, a Kedvencek temetőjével indult be (22 hónaposan már játszott egy közérdekű közleményben), majd szerepet kapott a Jack, a mackóban Danny DeVito mellett, aztán az Apollo 13-ban, hadakozott Freddy Kruegerrel Az új rémálom – Freddy feltámad című horrorban, és ő volt a főszereplő kisfiú a Kód neve: Merkúr című filmben Bruce Willis mellett.
1990 és 1995 között visszatérő szerepe volt a Bír-lak című sorozatban (tudja, amelyben Mary-Kate és Ashley Olsen feltűnt), és még egy csomó másikban is, mint a Melrose Place, a Dadus, a Beverly Hills 90210 vagy a Baywatch. A 2000-es években feltűnt a Roswell című tudományos-fantasztikus sorozatban, majd néhány zs-kategóriás film után ő lett a rádió-dj a Trópusi vihar című filmben. Oké, nem egy Oscar-jelölt szerep, de valakinek ezt is el kellett játszania. Azóta csak hellyel-közzel mutatkozik a képernyőn, az utolsó alakítása egy Netflixes rövidfilm volt Dylan’s New Nightmare címmel, amelyben ugyanazt a karaktert (Dylan) hozza, akit a Freddy-filmben gyerekként. [Nem rokona Mikó Istvánnak – szerk.]
Anna Chlumsky
Ha látta, biztosan emlékszik a világ legszívszorítóbb családi filmjére, a My Girl-re. Anna Chlumsky egy olyan kislányt játszik benne, aki egy tragikus véletlen folytán elveszíti a legjobb barátját, ráadásul magát hibáztatja érte. Elég sokszor láttam és sírtam végig ezt a filmet ahhoz, hogy a színésznő arcát egy életre megjegyezzem, ezért is lepett meg, amikor nemrég felnőttként láttam viszont valamiben.
Mert ugyan Chlumsky sem hagyott fel a színészettel, a My Girl-filmek után (kettő is volt belőle) semmiben sem láttam. Pedig, mint kiderült, a mai napig forgat, mostanában egyre gyakrabban. Noha általában csak egy-egy rész erejéig tűnik fel sorozatokban, és a többi filmje sem az a tipikus kasszasiker, megemlítendő, hogy négy részben játszott a Hannibal című sorozatban, A turné végénben Jason Segel és Jesse Eisenberg mellett kapott fontos szerepet, és játszott Az alelnök című sorozat minden részében, mint a nem túl szimpatikus Amy Brookheimer.
Noah Hathaway
Noah Hathaway hatévesen tűnt fel a Battlestar Galacticában Boxey szerepében, amiért először jelölték Young Artist-díjra. Másodszor pedig azután, hogy eljátszotta Atreyu szerepét az azonos című regény alapján készült Végtelen történetben. Ebben egy fiatal indiánt játszott, aki arra teszi fel az életét, hogy megmentse Fantáziavilágot a fenyegetően közeledő Semmitől. Ezzel a szereppel igen sok rajongót szerzett magának, valamiért az európai lányok pusztultak utána legjobban.
Később szerepelt a Trollban mint Harry Potter Jr. és a Casebusters című tévéfilmben Jamie-ként. Aztán egy kis szünet állt be a karrierjében, ami később sem tudott kellőképp felemelkedni, bár próbálkozásai azért akadtak. 1994-ben, már felnőttként láthatták a nézők a To Die, to Sleep című filmben, utána pedig 17 évig semmiben. 2011-ben tért vissza a vászonra a Sushi lány című krimiben, amelyben egy börtönből frissen szabadult férfit alakít, akivel egy régi barátjának meglepő tervei vannak. Ez egy időre dobott kicsit a filmes karrierjén, de mindig döcögős maradt, két film között erőfordult, hogy hét évet is várnia kellett. Idén még nem játszott semmiben, de ki tudja, lehet, hogy pár évtized múlva újra láthatjuk őt valamiben.
