Semmiképp sem szeretnénk előre lelőni a poént, hogy miféle izgalmakkal számolhat, ha megtekinti az Álomhajó következő epizódját (Story 4, szerda, 10:55), de hogy Pax Parger kapitánynak ezúttal meseszerű, lappföldi környezetben kell majd beleavatkoznia a legénység és az utasok életébe, az teljesen bizonyos. Ha szeretne hangolódni az utazásra ön is, tartson velünk, és ismerje meg Lappföldet, A Mikulás és a számik hazáját még dr. Horst Schröder és Anke Anselm előtt.
Amilyen nagy, olyan kevesen lakják
Lappföld Finnország északi részén fekszik, az Északi-sarkkörtől Norvégia és Svédország határáig terjed. Méretét tekintve 100.366 négyzetkilométert tesz ki, ami Finnország teljes területének körülbelül egyharmada. A méretéhez képest azonban a régiót kifejezetten kevesen, nagyjából 178 ezren lakják, vagyis ha egy jóízű, havas séta során eltévedünk, egy négyzetkilométeren belül csak 1,8 embertől kérhetünk segítséget. Ez igazából csak akkor jelenthet nehézséget vizuálisan, ha közülük csak az egyikük jön szembe.
Tényleg vannak beszélő állatok?
Aki hozzám hasonló módon a legtöbb információját Lappföldről a Nils Holgerrson csodálatos utazása a vadludakkal című rajzfilmsorozatból szerezte gyerekként, joggal gondolhatja, hogy a régiót beszélő vadludak, boszorkányok és manók lakják, de sajnos el kell keserítenünk, mert ugyan rengeteg különleges állat él ezen a vidéken (sarki róka, sarki nyúl, sarki rénszarvas, északi madarak és ízletes halak), közülük egyikkel sem lehet leülni egy csésze teára. Pedig érezhetnénk a késztetést, tekintve, hogy Lappföldön több a rénszarvas, mint emberi lény (nagyjából 200 ezren vannak), így ha már mindenkit ismerünk a környéken, akár elkezdhetünk barátkozni velük is. A rénszarvasok egyébként a táj és a kultúra szerves részét képezik, már évszázadok óta barangolnak a hegyeken és erdőkben, az őslakos számik nem is tudnának mit kezdeni magukkal nélkülük.
Számik
De kik ezek a számik? Ők Finnország, sőt Európa egyetlen őslakosai, legalább 5000 éve lakják az Északi-sarkkör vidékét, főként rénszarvastenyésztéssel foglalkoznak, sokan még a mai napig is nomád életmódot folytatnak. A finn törzsek északra kényszerítették őket, amikor a Baltikum felől dél felé vándoroltak, így aztán Norvégia északi részén érték el a tengerpartot, majd kelet és nyugat felé szóródtak szét. Napjainkban négy országban (Svédország, Norvégia, Finnország és Oroszország) élnek. A számukat azonban nem lehet pontosan meghatározni (kb. 80 ezerre becsülik összesen), mivel nem csak a nyelv, hanem az identitás is alapja lehet annak, hogy ki érzi magát vérbeli száminak. Törvényeik szerint ugyanis azok is száminak minősülnek, akiknek legalább egy nagyszülője beszélte a nyelvüket. Ez alapján mondjuk nagyjából bárki lehet számi, ha akar, ugyanis a nyelvjárásuk rendkívül tagolt, tíz különböző lapp nyelv létezik jelenleg is. És hát emiatt sokan nem is értik meg egymást, annak ellenére, hogy ugyanahhoz az őslakos közösséghez tartoznak. A finnországi számik egyébként három fő nyelvjárásban beszélnek, az északi (más néven norvég – ezt beszélik a legtöbben) lappot, a koltta-lappot és az inari-lappot.
A számik jellemzője, hogy az úgynevezett joikkal fejeznek ki szinte bármit, ami az életük részét képezi: ezek a ritmikus énekek gyakran nem tartalmaznak szöveget (vagy csak értelmetlen szótagokat), mégis számos funkciót betöltenek, vagyis megjeleníthetik velük a mindennapjaikat, az érzéseiket, de gyereknevelés és rénszarvasok terelése közben is kiválóan alkalmazhatók. A joikák rögtönzésre épülnek, így nagyon nehéz lejegyezni őket, ráadásul avatatlan fül számára igen nehezen befogadhatók. Manapság modernebb, hangszeres változatai is vannak ezeknek a dalocskáknak, így most már más nemzetek is képesek meghallgatni őket anélkül, hogy kínok között vergődnének.
Nemzeti viseletük, a gátki, több, mint egy karácsonyi pulóver: színük és mintájuk alapján meg lehet állapítani, honnan származik a viselője, hány rénszarvasa van, és hogy házas-e vagy sem. Gazdag kulturális örökségük azonban nem csak a ruházkodásukban figyelhető meg, hanem ugyanezt tükrözi szoros kapcsolatuk azzal a földdel, ahol élnek. Hagyományos életmódjuk nagymértékben támaszkodik a rénszarvastartásra, kultúrájuk kulcsfontosságú része már évszázadok óta. Sok számi még ma is csordáival együtt mozogva keres friss legelőket a folyók és tavak közelében. A rénszarvastartás egyébként annyira fontos része a kultúrájuknak, hogy még egy speciális egyetem is létezik, ahol a hallgatók megtanulhatják, hogyan gondoskodjanak a legjobban állataikról.
Ha havazik, akkor nagyon
Lappföld egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy minden fehér, amire az egyetlen logikus magyarázat, hogy alapvetően novembertől egészen májusig, vagyis az év 365 napjából kétszázban (de olykor többen is) folyamatosan esik a hó.
Itt él a Mikulás
Lappföld egyik mindenki által ismert különlegessége, hogy itt él a Mikulás, vagy legalábbis egy férfi, aki vörös ruhában, fehér szakállal ül egy trónban, és örömmel várja, hogy idegen emberek az ölébe üljenek, és fotózkodjanak vele. Lakhelye a főváros Rovaniemitől alig néhány kilométerre Joulupukin Pajakylä-ban, azaz Mikulásfalván található.
Itt a legtisztább a levegő a világon
Ne csodálkozzon, ha Lappföldre érkezve váratlanul elájul, a régió elszigeteltsége és kevés lakója miatt ugyanis itt a legtisztább a levegő a világon.
Láthatja az Északi fényt, ha jókor van jó helyen
Az északi fény (aurora borealis) egy természeti jelenség, amelyet leginkább Lappföldön és Észak-Finnországban figyelhetünk meg, kivált hideg, tiszta időben (tehát nagyjából bármikor). Az égboltra vetülő színes fényjelenség a Föld mágnseses mezejével van összefüggésben, és amellett, hogy fantasztikus látvány, képzelje, még hangot is áraszt magából. Finnül revontulinak nevezik, ami rókafényt jelent: egy régi hiedelem szerint az északi fény valójában akkor jön létre, amikor egy róka a havas földön járva lompos farkával az égbolt felé dobálja a hógöröngyöket.
Lappföldnek 8 évszaka van
Lappföldön a különleges földrajzi és éghajlati viszonyok miatt a hagyományos négy évszak helyett nyolc évszakot különböztetnek meg, a telet, a télutót, a tavaszt, a nyarat, a nyárutót, az őszt, az őszutót és a poláris éjszakát (ez december elejétől január közepéig tart, ekkor a Nap egyáltalán nem kel fel az égbolton, és teljes sötétség uralkodik. Ilyenkor tapasztalható egyébként a leggyakrabban az északi fény). Ezek az évszakok tükrözik a számi kultúra és a természet szoros kapcsolatát, valamint az éghajlati és környezeti változásokra adott válaszaikat. Az évszakok pontos meghatározása lehetővé teszi a számi emberek számára, hogy jobban igazodjanak a természet ritmusához, az állatok és a saját szükségleteihez.
Lappföld, a teljes sötétség és az állandó világosság földje
Lappföldet gyakran nevezik az „az éjféli nap országának”, ami azt jelenti, hogy nyáron a nap nem nyugszik le, tehát rendesen be kell sötétítenie annak, aki aludni szeretne. Ez a jelenség viszont csak az év egyik felére igaz, télen (vagy télutón) ugyanis pontosan ennyi ideig tart az állandó sötétség. Az, hogy ez az időszak milyen hosszú, attól függ, hogy mennyire van északon az adott hely, vagyis a sarkkörtől való távolság határozza meg, hogy ezek az időszakok néhány napig vagy több hónapig tartanak-e. Emiatt a finn naptárakban minden településnél külön fel van tüntetve, mikor kel és mikor nyugszik a nap, ezek az időpontok ugyanis helyenként eltérőek. A délebbre fekvő Helsinkiben például nyáron négy-öt órás éjszakák vannak, amikor csak rövid ideig van sötét, ezzel szemben Lappföld déli részein már csak egy-két órás a sötétség, északabbra pedig egyáltalán nincs napfénymentes időszak. Télen a helyzet megfordul: amikor Helsinkiben háromórás nappalok vannak, Lappföldön teljes sötétség uralkodik.