„Szörnyen dadogtam, körülbelül három percig tartott, mire végig tudtam mondani egy mondatot. De aztán a középiskolában színházi darabokban játszottam, és ahogy a szavakat memorizáltam, nem dadogtam, ami egyszerűen csodálatos élmény volt. Tulajdonképpen itt kezdődött, hogy a dadogásom szép fokozatosan megszűnt. Azt hittem, hogy fogyatékos vagyok. Egyáltalán nem tudtam beszélni. Most is előfordul, hogy néhány ember társaságában dadogni kezdek.”
A sors kegyetlen fintora, hogy Bruce Willis, akitől a fenti idézet származik, amikor a gyerekkoráról beszélt a GQ magazinnak 2013-ban, még nem sejtette, hogy pár évvel később ismét hasonló nehézségekkel lesz kénytelen szembenézni, csak sokkal nagyobban. A most 68 éves színésznél 2022-ben afáziát állapítottak meg, majd egy évvel később már frontotemporális demenciával diagnosztizálták. Ez egy nagyon ritka kórkép, amely az agy homloklebenyét és/vagy a halántéklebenyt érinti, jellemzője a beteg intellektuális képességeinek romlása, személyiségének megváltozása, továbbá hangulatzavarokat és a nyelvi képességek elvesztését okozhatja.
Willis emiatt visszavonult a színészettől, és noha 2023-ban még kapott néhány kisebb szerepet, manapság már nem dolgozik, és a családja gondoskodik róla, akik időről-időre beszámolnak a színész aktuális állapotáról. Várhatóan (és ebbe elég lehangoló belegondolni) az elkövetkezendő években nagyjából csak a betegségével kapcsolatos cikkek jelennek majd meg, ezért most egy kicsit szeretnénk úgy tenni, mintha ezt nem tudnánk, és inkább összegyűjtöttünk pár olyan érdekességet róla, amelyeket talán még ön sem tudott, pedig elég érdekesek ahhoz, hogy egy időre másképp tekintsünk a színészre ahelyett, hogy ezzel a rémes betegséggel azonosítanánk.
Nem is Amerikában született
Bruce Willis egy németországi kisvárosban, Idar-Obersteinben született, ahol katona édesapja (David) állomásozott. Két éves volt, amikor vele és német édesanyjával, Marlene-nel az Egyesült Államokba költöztek, két öccse és a húga már ott születtek meg. Ja, és ennek fényében már nem meglepő, de a “Bruce” mellett van egy német neve is: Walter.
Biztonsági őrből színész
Egyesek beleszületnek vagy egész fiatalon kezdik a szakmát, Bruce Willisnek azonban le kellett írnia pár vargabetűt, mielőtt befutott volna Hollywoodban. Közvetlenül a középiskola elvégzése után biztonsági őrként dolgozott egy erőműben, és gyári munkásokat szállított munkába, majd haza. Kevésbé ismert tény, hogy magánnyomozóként is dolgozott, ami elég jó tapasztalat volt a jövőre nézve, a Simlis és a szendében és az Utolsó cserkészben fel is használta a tapasztalatait. Néhány évvel később felvették a Montclair Állami Főiskolára, de otthagyta, hogy New Yorkba költözzön, és beindítsa színészi karrierjét: kezdetben off-Broadway darabokban és tévéreklámokban szerepelt, de csaposként is dolgozott a New York-i Chelsea Centralban. John Goodman, aki ismerte már abban az időben is, 2017-ben azt mondta a New York Postnak, hogy Willis volt a legjobb csapos a városban, és hogy a tehetsége főként abban rejlett, hogy egész este képes volt szórakoztatni a vendégeket, és fenntartani a jó hangulatot.
Halláskárosodást szenvedett
A Die Hard – Drágán add az életed forgatása alatt egy szerencsétlen baleset során részleges, de maradandó halláskárosodást szenvedett, ezért saját bevallása szerint azóta is rendszeresen vissza kell kérdeznie, ha beszélnek hozzá. Arról nem tudni, ez mennyire befolyásolta őt valaha is a zenében (merthogy Willis nem csak színész, de baromi jól énekel és szájharmonikázik, tagja volt a Loose Goose R&B bandának, és szólólemezei is jelentek meg), bár kétségtelen, hogy hasonló problémákkal küzdött Beethoven is, mégsem panaszkodott soha.
Egy fogadás miatt szerepelt a Jóbarátokban
1990-ben Bruce Willis és Matthew Perry fogadást kötöttek, hogy közös filmjük, a Bérgyilkos a szomszédom mennyire lesz sikeres. Perry úgy gondolta, hogy az lesz, Willis viszont biztos volt a bukásban. Végül Perrynek lett igaza, így Willisnek be kellett tartania, amiben megállapodtak, és elvállalt egy rövid szerepet a Jóbarátokban. A pénzt, amit a sorozatban keresett, jótékony célra ajánlotta fel.
Miatta kezdtek el csillagászati összegeket keresni Hollywoodban
Amíg a Simlis és a szendén dolgozott, közben olyan szerepeket is elvállalt, mint az 1987-es Nem látni és megszeretni Kim Basingerrel, és persze a Die Hard egy évvel később. Mindenki tudja, utóbbi mekkora sikert aratott, de azt már kevesebben, hogy Willis pofátlanul nagy összeget (5 millió dollárt) kért érte, és meg is kapta. Összehasonlításképp: akkoriban olyan színészek, mint Tom Cruise vagy Michael J. Fox körülbelül 3 millió dollárt kaptak egy filmért (szegény párák). Amikor híre ment a szakmában, hogy Willisnek mennyit fizettek, kollágái is követni kezdték a példáját, így a színészi fizetések jelentősen emelkedni kezdtek Hollywoodban.
„Az akkor hatalmas összeg volt” – mondta a színész az Entertainment Weekly-nek 2007-ben. „És én tévészínész voltam. A szerződés aláírása után minden hollywoodi színész fizetése 5 millió dollárra nőtt”.
A Hudson Hawk-ot egy dal ihlette
A Hudson Hawk című film alapötlete egy Robert Kraft nevű zenész és filmzeneszerző 1981-es dalán alapult, és Willis és Kraft közötti barátságból és együttműködésből született. A Hudson Hawk című számból végül egy egész film született, amelyben Willis játszotta a főszerepet: egy zenekedvelő tolvajt, aki a Vatikánt akarja kirabolni. A dal maga a film történetének és karaktereinek alapjául szolgált, és Willis és Kraft évekig dolgoztak rajta, mielőtt végül a film forgatókönyvírói, Stephen De Souza és Daniel Waters kezébe került.
Volt saját rajzfilmsorozata és számítógépes játéka is
1996-ban Bruce Willis egy Bruno the Kid című rajzfilmsorozatban szinkronizálta a címszereplőt (a sorozat egy 11 éves kémről szól, aki meggyőzi a felnőtteket arról, hogy valójában maga is felnőtt). A Bruno név azért is érdekes, mert nemcsak a sorozat főszereplőjét hívják így, de ez volt Willis gyerekkori beceneve és zenei alteregója is. 1987-ben a színész kiadott egy albumot The Return of Bruno címmel, majd egy kábeltévés különkiadást is. Az animációs sorozat mindössze egyetlen évadot élt meg.
Miután szerepelt az Armageddon című filmben, Bruce Willis szerepet kapott a Sony PlayStation-re gyártott Apocalypse című videojátékban. Bár eredetileg csak mellékszereplőnek szánták, végül a főszerepet kapta meg, és még az arcát is a karakterhez modellezték. Ő adta a karakter hangját, és írt hozzá egy rakás szellemes párbeszédet is, ezzel pedig az egyik első híresség lett, akinek saját videojátéka készült, amelynek nem volt semmi köze egy már meglévő filmhez.
Csak ezért készült el a Hatodik érzék
1997-ben Bruce Willis elkezdett forgatni egy Broadway Brawler című romantikus vígjátékot, ahol egy egykoron sikeres jégkorongozót alakított, aki megtalálja a szerelmet. Azonban mindössze 20 nappal a forgatás kezdete után Willis (aki a producer is volt egyben) kreatív ellentétekre hivatkozva kirúgta a rendezőt, az operatőrt és még egy csomó más embert. Ez a lépés a stúdió számára a produkció leállításához vezetett. A Disney mint anyavállalat felajánlotta, hogy átvállalja a költségeket, de csak azzal a feltétellel, ha Willis szerepel három Disney-filmben: az Armageddonban, a Hatodik érzékben és a Kölyökben. Azt hiszem, elég jól járt ezzel.
A színészt legközelebb a FILM4-en láthatja nálunk ma este 8 órától, az Igazság nyomában című filmben.