Mindössze 36 éves volt, amikor abbahagyta a színészkedést. 1941-ben járunk, Garbo túl van 28. filmjén, és épp visszavonulást tervez. (Összehasonlításképpen: Bette Davis közel kilencven, Meryl Streep pedig közel hetven filmet forgatott.) Garbo már karrierje befejezése előtt is rejtélyes hírnévre tett szert – Hollywood királynőként ünnepelte.
De mielőtt Garbo lett volna, Greta Gustafsson névre hallgatott, aki 1905-ben született Stockholmban, munkáscsaládban, három gyermek közül a legfiatalabbként (testvérei, Alva és Sven szintén színészként dolgoztak). Édesapjuk meghalt, amikor ő 14 éves volt. A PUB áruházban kezdett el dolgozni eladóként és modellként, illetve, a pályatársnőinél megszokott módon, reklámokban is szerepet kapott. 1922 és 1924 között a stockholmi Királyi Drámai Színház színésziskolájában tanult.
Tanulmányai alatt Mauritz Stiller rendező Selma Lagerlöf Gösta Berling legendája című regényének filmváltozatát készítette el az SF Studios számára. Gustaf Molander, a színművészeti iskola vezetője két diákját ajánlotta Stiller figyelmébe: Mona Mårtenssont és Greta Gustafssont. Mindketten megkapták a szerepeket, Ebba Dohnát és Elisabeth Dohnát játszhatták. Kettejük közül Mårtenssont tartották szebbnek, de Stiller meglátott valamit Gustafssonban, amit már régóta keresett: egy csiszolatlan gyémántot, aki olyan sztárrá válhat, amilyet a világ még nem látott.
Stiller volt a legfontosabb rendező Svédországban az 1920-as évek elején, aki korábban megpróbált nemzetközi sztárt csinálni két másik svéd színésznőből, de sikertelenül. Greta Gustafsson személyében viszont megtalálta a keresett alapanyagotnyagot. 1923 végén a színésznő törvényesen megváltoztatta a nevét Greta Garbóra, amikor a Garbo-mítosz első szikrái megjelentek. Azonban nem csak a nevét kellett megváltoztatni. Stiller utasítására lefogyott, azt is ő döntötte el, hogy milyen ruhákat viseljen, és kivel találkozhat. Ő vezette be Garbót a stockholmi éjszakai életbe, ahol megfelelő emberekkel ismertette össze.
A Gösta Berling legendája két részben jelent meg. Az első rész kritikái alig említették Garbót, de amikor a második rész megjelent, sztárként kezdték ünnepelni. Hollywood hamarosan felfigyelt rá. Stiller és Garbo is szerződést kapott a vezető amerikai stúdiótól, az MGM-től. Hollywoodban Stiller karrierje annyira megakadt, hogy 1927-ben hazatért Svédországba, és rá egy évvel meg is halt. Garbo karrierje ezzel szemben virágzott, és az MGM vezető sztárja lett mind a néma-, mind a hangosfilmes korszakban.
1932-es híres mondását – utólag a történtek tükrében nagyon sokat idézték. „Egyedül akarok lenni” – mondta a Grand Hotel című filmben. Ez jól passzolt a Hollywood csillogását és felhajtását kerülő sztár imázsához. Pont ezért nagyon nehéz tudni és érteni, hogy mennyire volt magányos Garbo, a Svédországból Amerikába szakadt színésznő. Szerencsére megmaradt az utókornak 65 levél, amit 1932 és 1973 között, tehát egy negyven évig tartó időszak alatt írt. A levelezőtársa pedig Salka Viertel osztrák író és színésznő volt.
Az egyikben, amelyet 1937-ben, egy svédországi út során írt Viertelnek, Garbo azt állítja: „Nem megyek sehova, nem találkozom senkivel.” Hozzáteszi, hogy ugyanezt tette, amikor Hollywoodban volt, és könyörög régi barátjához, hogy mentse meg. „Nehéz és szomorú egyedül lenni, de néha még nehezebb valakivel együtt lenni… Amikor itt vagyunk a Földön, sokkal kedvesebb lenne, ha erre az időre örökké erősek és fiatalok lennénk. Kíváncsi vagyok, hogy Istennek miért tetszett ez így … valahol ezen a világon van néhány lény, akiknek nem úgy zajlik az élete, mint nekünk, ebben biztos vagyok. És ha abbahagynám a filmkészítést, elmehetnék, és megnézhetném, hogy megtudhatnék-e valamit erről.” (A leveleket aukció keretében adták el.)
Hogy mennyire utálta a rivaldafényt, jól mutatja, hogy mindössze 12 dokumentált Garbo-interjú van. 1938-ban adott egyet, azután, hogy Amalfiban töltött időt Leopold Stokowski angol karmesterrel és zeneszerzóvel. A sajtó tudni szerette volna, hogy milyen jellegű a kapcsolatuk. Ebben azt nyilatkozta: „Nincs sok barátom. Nem sokat láttam a világból. A barátom, Stokowski úr, aki nagyon sokat jelentett nekem, felajánlotta, hogy körbevisz, és megmutat nekem néhány szép dolgot. Optimista módon elfogadtam. Elég naiv voltam ahhoz, hogy azt higgyem, utazhatok anélkül, hogy rám találnának? Miért nem tudjuk elkerülni, hogy kövessenek minket? Kegyetlenség olyan embereket zaklatni, akik békét szeretnének. CSAK AZT AKAROM, HOGY EGYEDÜL MARADJAK.”
A magányosnak tűnő, nagyon zárkózott színésznő magánéletéről számos pletyka keringett .John Gilbert színésszel biztosan volt kapcsolata, akivel együtt játszott néhány filmben, köztük Az asszony és az ördög és a és a Krisztina királynő című filmekben. A hírek szerint a pár eljegyezte egymást, és állítólag esküvőt is terveztek, azonban a menyasszony nem jelent meg a szertartáson.
Egyes források szerint Garbo kapcsolatban állt Mercedes de Acosta forgatókönyvíróval és drámaíróval, akit Garbo Susan Lenox: Her Fall and Rise című film forgatása közben ismert meg, más források viszont arra utalnak, hogy mert volt egy jelenete amiben nővel csókolózik egy filmben, és férfiruhát hordott, sokan leszbikusnak tartották.
Ugyanezen okból kémnek is gondolták, egészen vicces módon azért, mert játszott olyan filmben, ahol kémet alakított. Nehéz volt meggyőzni az embereket, hogy nem világhírű színészek lesznek elsősorban kémek.
Greta Garbo egész pályafutása során úttörő szerepet játszott abban, hogy a színészek jobban keressenek. Azzal fenyegetőzött, hogy sztrájkba lép és visszatér szülőhazájába, ha az MGM vezetői nem hajlandók emelni a fizetését, és ennek eredményeképpen Garbo a kezdő fizetésének 14-szeresét kapta, ami azt jelenti, hogy járandósága heti (akkori) 350 dollárról 5000 dollárra nőtt. Greta Garbo 1928-ban már a MGM egyik legjobban fizetett színésznője volt, és ez annak volt köszönhető, hogy meggyőzte a stúdiót, hogy megéri.
Korai önnyugdíjazása után mindvégig New Yorkban élt, egészen 1990. április 15-én, 84 éves korában bekövetkezett haláláig. A Los Angeles Times 1990-es cikke szerint Garbo szív- és veseelégtelenségben halt meg, és halála előtt hetente háromszor kapott dialíziskezelést.
Leszármazottak híján 50 millió dollár értékű vagyonát unokaöccse Gray Gustafson Reisfield örökölte meg, aki 2017-ben hunyt el. Tárgyainak egy részét azóta árveréseken adták el.
