Schwarzenegger méltán lett híres színész osztrák body builderből. Bár közelsem ő volt az első szupersztár, hanem egy jóval korábban született polgártársa. A hölgyet Hedwig Eva Maria Kieslernek hívták, és 1914-ben Bécsben született egy jómódú zsidó családba. Lamarr egyetlen gyermekként nagy figyelmet kapott apjától, aki bankigazgató és kíváncsi ember volt, és aki arra ösztönözte, hogy nyitott szemmel nézzen a világra. Gyakran elvitte őt hosszú sétákra, ahol a különböző gépek, például a nyomdagépek vagy a villamosok belső működéséről beszélgetett vele. Lamarr édesanyja koncertzongorista volt, így tőle a művészet szeretetét örökölte, valamint a kor szellemében, fiatal korától kezdve balett- és zongoraleckéket vett.
Nem sokáig várt, hogy felhívja magára a világ figyelmét, 19 évesen egy cseh filmben vállalt szerepet. Ez nem lenne olyan nagy dolog, ha az Eksztázis címet viselő film nem az első lett volna, melyben valaki meztelenül látható. Na gondolhatjuk, hogy milyen botrány kerekedett Kiesler magamutogatásában.
Az osztrák lőszerkereskedő, Fritz Mandl lett az első udvarlója, miután meglátta őt a Sissy című darabban. 1933-ban házasodtak össze, de ez a házasság rövid életű volt, köszönhetően férje elképzeléseink, miszerint ő reprezentációs célokat szolgált Mandl barátai és üzleti partnerei között, akik közül néhányan kapcsolatban álltak a náci párttal. Ez nem meglepő egyébként, ha az ember fegyverekkel kereskedik. A házasságnak úgy lett vége, hogy Lamarr 1937-ben elvált, és Londonba távozott férje elöl, de közben mindent megtanult a kor fegyvereiről.
Londonban Lamarr szerencséje fordulatot vett, amikor bemutatták Louis B. Mayernek, a híres MGM stúdió vezetőjének. Ezzel a találkozással kezdődött a kapcsolata a filmfővárossal.
Hollywoodban hivatalosan is Hedy Lamarrra változtatta a nevét, és szerepelt első hollywoodi filmjében, az Algírban Charles Boyer oldalán. A kor legnépszerűbb és legtehetségesebb színészeivel, többek között Spencer Tracyvel, Clark Gable-lel és Jimmy Stewarttal játszott együtt.
Bár színészi képességei nem igazán kerültek bizonyításra, a világ legszebb nője címmel felruházva mégis sok színésznő próbálta utánozni androgün, európai stílusát a harmincas években. Ahogy Lamarr, ők is barnára festették a hajukat, amelyet röviden és középen elválasztva viseltek, valamint ők is kalapot, kendőt, sálat vagy turbánt hordtak. Filmjei közül sem az Algír, sem pedig a Cecile B. DeMille által rendezett Sámson és Delilah nem hozták meg a várt sikereket.
Kint megismerkedett egy pilótával és üzletemberrel, Howard Hughessel. Lamarr Hughes-szal járt, de leginkább az vonzotta a férfiben, hogy hagyta kutatni és kísérletezni. Ugyanis a nő a forgatások szünetében is találmányokon dolgozott. Hughes elvitte őt a repülőgépgyáraiba, megmutatta neki, hogyan készülnek a repülőgépek, és bemutatta a mérnököknek. Hughes ugyanis gyorsabb repülőgépeket akart létrehozni, amelyeket el lehetett volna adni az amerikai hadseregnek. Lamarr meg is tervezett egy új szárnyat. Miután megmutatta a tervet Hughesnak, azt mondta Lamarrnak: Maga egy zseni.
Lamarr valóban zseni volt. 1940-ben Lamarr egy vacsorán találkozott George Antheillel, aki zeneszerzú volt. A gyakori beszélgetéseik a közeledő II. világháborúról szóltak. A sok beszélgetés vége egy találmány lett. Egy új kommunikációs rendszert találtak ki, amelyet azzal a céllal használtak, hogy a háborúban a torpedókat célba vezessék. A rendszer a rádióhullámok közötti frekvenciaugrást alkalmazta, amelynek során az adó és a vevő együtt ugrott át új frekvenciákra. Ezáltal megakadályozták a rádióhullámok lehallgatását, lehetővé téve a torpedó számára, hogy megtalálja a kívánt célpontot. A találmány megalkotása után Lamarr és Antheil szabadalmat és katonai támogatást kért a találmányra. Bár 1942 augusztusában megkapták a haditengerészet az új rendszer bevezetése ellen döntött. Lamarr ennek ellenére boldognak érezte magát fogadott hazájában, és 1953 áprilisában amerikai állampolgár lett.
Közben Lamarr szabadalma lejárt, mielőtt egy fillért is látott volna belőle. Bár 1958-ig folyamatosan filmezett, feltalálói zsenialitását még nem ismerte el a nagyközönség. Csak jóval később ismerték el nagyságát, 2014-ben frekvenciaugró technológiájának kifejlesztéséért bekerült a National Inventors Hall of Fame-be. E teljesítménye miatt Lamarrt a Wi-Fi és más vezeték nélküli kommunikációs eszközök, például a GPS és a Bluetooth anyjának is nevezik.
A haladó szellemű színésznő és feltaláló hatszor ment férjhez, férjei közt volt egy bártulajdonos, egy olajmező örökös, színész és végül a válóperes ügyvédje. Mindezek a fiatalkori bohóságok 1965-ig lezajlottak, utána Lamarr már soha többet nem ment férjhez.
Lamarr 2000. január 19-én, a floridai Casselberryben halt meg szívbetegségben, 85 éves korában. Fia, Anthony Loder utolsó kívánságának megfelelően hamvainak egy részét az ausztriai Bécsi-erdőben szórta szét. 2014-ben a bécsi Központi temetőben emlékművet avattak Lamarrnak, hamvainak maradékát pedig ott temették el.
