Szerda délután 5 óra 5 perctől láthatja A lány a tenger fenekén című német romantikus filmet a STORY4-en, amely a világ egyik első búvára, Hans Hass és asszisztense, a fiatal fényképésztanonc, Lotte Baierl valós történetét meséli el. Baierl 1947 nyarán asszisztensnek jelentkezik a férfi mellé, végül azonban sokkal izgalmasabb dolgok történnek vele: Hans mellett megtanul búvárkodni, és víz alatti fényképeket készíteni, a férfit pedig annyira lenyűgözi a nő tehetsége és szépsége, hogy ahogy azt kell, fülig beleszerelmesedik. Kettejük kapcsolatáról és izgalmas, veszélyes kalandjairól szól ez a film.
Hass és Baierl a Vörös-tengeri expedíciójukkal váltak igazán híressé, amely során elkészítették Under the Red Sea című filmjüket, amellyel a Velencei Filmfesztiválon első díjat nyertek. Bár Hollywood is érdeklődött iránta, Baierl inkább a búvárfotózás és a felfedezés iránti szenvedélyének szentelte karrierjét, személye azóta sok női búvárt inspirált. És bár Hans Hass eleinte nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy egy „női munkaerő” hasznára lehet, Baierl egyértelműen bebizonyította, mekkorát tévedett.
Pedig a búvár bőven megspórolhatta volna magának az indokolatlan aggodalmaskodást azzal, ha felidézi magában azokat a női fotográfusokat, akik addigra már bőven elértek valamit a szakmában, sőt, munkásságukkal és művészetükkel meghatározták annak fejlődését is. (Jó, néhányuknál a jövőbe kellett volna látnia, de akkor is). Legtöbbjük nem csak technikai és művészeti újításokkal gazdagította a fotográfiát, hanem jelentős társadalmi és kulturális hatást is gyakoroltak. Hogy kik ezek? Csak a teljesség igénye nélkül:
Annie Leibovitz (1949-)
Ha valaki műveltséget akar fitogtani, alighanem Annie Leibovitz nevével példálózik, ha híres női fotósok kerülnek szóba egy beszélgetésben. Nem véletlen ez, az amerikai portréfotós a 20. és 21. század egyik legbefolyásosabb és legkeresettebb fotósaként vált ismertté: karrierje a Rolling Stone magazinnál kezdődött az 1970-es években, ahol a kor rock- és popkulturális hírességeiről készített fényképeket.
Legismertebb fotói közé tartozik az akkor jelentős visszhangot kiváltó, nagyon terhes és nagyon meztelen Demi Moore-ról készült Vanity Fair-borító 1991-ből, amely azóta ikonikus státuszba emelkedett. De biztos megvan az a fotó is 1980-ból, amelyen a meztelen John Lennon Yoko Ono köré tekeredik, és amelyet szokatlan beállításán túl egy misztikus tény is színesít: noha nem látszik rajta, de a fénykép mindössze pár órával azelőtt készült, hogy a zenészt lelőtték, és meghalt. Lebilincselő hírességportréi mellett Leibovitz egyébként számtalan divatfotót is készített magazinoknak (a Vogue-nak például), ezeken a szupermodelleket fantázia szüleményeiként jelenítette meg, gyakran tündérmesékből, történelmi eseményekből és klasszikus festményekből merítve ihletet.
Leni Riefenstahl (1902-2003)
Leni Riefenstahl német filmrendező és fotós volt, akinek a nevét leginkább a náci Németország propagandafilmjei tették ismertté. Bár munkássága erősen vitatott a politikai kontextus miatt, vizuális stílusa és technikai újításai jelentős hatást gyakoroltak a film- és fotóművészetre. Riefenstahl legismertebb filmjei közé tartozik az 1935-ös Az akarat diadala, amely a náci párt 1934-es nürnbergi kongresszusát dokumentálta, valamint az 1938-as Olympia, amely az 1936-os berlini olimpiai játékokat örökítette meg. Fotósként elsősorban az 1960-as években a szudáni Nuba nép életét dokumentáló képei váltak híressé.
Diane Arbus (1923-1971)
Diane Arbus nem csak női mivolta miatt érdekes (bár a többiek sem), hanem azért is, mert egyúttal ő volt az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek egyik legjelentősebb posztmodern amerikai fényképésze. Arbus a portréfotózás új formáját hozta létre, amelyben hangsúlyozta az emberi lélek bonyolultságát, és az identitás kérdéseit pedzegette. Képeinek köszönhető, hogy a társadalom peremén élőket elkezdték elfogadni az emberek, Arbus ugyanis gyakran olyan marginalizált csoportokat örökített meg, akiket különcségük miatt nehezen toleráltak: gyakran fotózott cirkuszi előadókat, transzneműeket, törpéket, óriásokat, fogyatékkal élőket vagy elmebetegeket. Képei rendszeresen jelentek meg olyan neves magazinokban, mint a Harper’s Bazaar vagy az Esquire. „A fénykép egy titok a titokról. Minél többet mond, annál kevesebbet tudsz” – vallotta Arbus, aki végül 48 évesen, saját kezével vetett véget életének.
Corinne Day (1962-2010)
Arbushoz hasonlóan Corinne Day brit fotós is 48 évesen halt meg (agydaganatban), előtte azonban egészen elképesztőt alkotott a szakmában. Fontos szerepet játszott a 90-es évek divatfotózásának megújításában, sőt, karrierje során újfajta esztétikát hozott be a divat világába, amely szakított a korábbi évtizedek eltúlzott szépséget hangsúlyozó, idealizált képeivel – munkája során sokkal inkább a valósághűbb, nyersebb, természetesebb vonalat erősítette.
Day egyik legismertebb munkája a The 3rd Summer of Love címmel a Face Magazine-ban megjelent, 1990-es képsorozata, amelyet az angliai Croydonból származó, addig még ismeretlen, szeplős-cuki modellről, Kate Mossról készített. A képek frissessége és spontaneitása megragadta a közönség figyelmét, és radikálisan megváltoztatta a divatfotózás akkori irányvonalát: a heroin chic stílus kialakulásával egy egészen új szépségideál jött létre, a fotók pedig jelentősen előremozdították Moss modellkarrierjét.
Miután látható hírnévre tett szert a divatfotózásban, Corinne Day érdeklődése a dokumentumfotózás felé fordult. Különösen emlékezetes a Diary (Napló) című könyve, amely őszinte és intim portrékat tartalmaz a kábítószer-fogyasztás nyers valóságának kontextusában. A Napló képei mélyen személyesek, bensőségesek, és egyedülállóan mutatják be a 90-es évek ifjúsági kultúrájának árnyoldalait. Értéküket pedig csak növeli, hogy szereplői a fotós baráti társaságának tagjai voltak, így a fényképek hitelessége és őszintesége egyértelműen kiemelkedett a műfajban.
Margaret Bourke-White (1904-1971)
Az amerikai születésű Margaret Bourke-White volt az első női hadifotós és az első nő, aki a Life Magazine-nél helyezkedett el. Munkái közé tartoznak a második világháború alatt készült haditudósítások, de gyakran készített fotódokumentációkat a szovjet iparról és az amerikai nagyvállalatokról is.
Bourke-White egyik legismertebb képe Gandhi portréja, amely a politikus utolsó napjaiban, India függetlenségi mozgalmának idején készült a Life Magazine megbízására. A fotós munkái nagyban hozzájárultak a fotózsurnalizmus fejlődéséhez.
Lee Miller (1907-1977)
Lee Miller főként amerikai divatmodellként és Man Ray szeretőjeként volt ismert, hírnevét mégsem ezek, sokkal inkább a második világháború utáni háború sújtotta Európáról készült dokumentumfilmjei szerezték meg neki. Miller fotói voltak az első bizonyítékok a dachaui és a buchenwaldi koncentrációs táborokról és a holokauszt borzalmairól.
Érdekesség, hogy bensőséges művészi kapcsolatot ápolt Pablo Picassóval, akit több mint ezer alkalommal fotózott le, a festőművész pedig vagy hatszor festette meg Miller portréját. A fotósról nemrégiben film is készült Kate Winslet főszereplésével, erről és rendkívül érdekes életéről nemrégiben mi is beszámoltunk.
