Páros interjút adott a GQ magazin szeptemberi számának George Clooney és Brad Pitt. A két színészről tudni lehet, hogy évek óta közeli barátok, a közeli ráadásul olyan értelemben is igaz rájuk, hogy nem laknak távol egymástól. A téma szerteágazó ugyan, de alapvetően arról beszélgettek, hogy öregszenek – Clooney 63, Pitt 60 éves -, és lassan kiöregszenek a szakmából.
„Emlékszem, hogy amikor 20 éves voltam, és azt hallottam, hogy valaki 63 évesen meghalt. Úgy voltam vele, jó élete volt” – így Clooney. Aki mostanában visszavett a rendezésből, ami elmondása szerint körülbelül egy éves, házon kívüli elfoglaltság, és ezt két iskolás gyerekkel már nem engedheti meg magának.
„Amikor hatvan lettem, a feleségemmel elmentünk egy jó helyre vacsorázni. Beszélgettünk, és azt mondtam neki, nézd, hatvan vagyok. Most hatvanhárom. És azt mondtam neki, szóval az van, hogy még mindig tudok kosarazni a srácokkal. Még mindig csinálok egy csomó mindent. Testileg még mindig elég jó állapotban vagyok. De mindegy, hány müzliszeletet eszem meg. Húsz év múlva nyolcvan leszek. És ez nem akármilyen szám. Az egy komoly szám, amikor a csontjaid törékenyek, az izomtömeged meg már odavan. Minden megváltozik. Szóval a következő húsz évben nemcsak a munkával kell foglalkozni, bár muszáj továbbra is dolgozni. Az életünkkel is kell foglalkozni.”
Aztán minden színész rémálma is előkerült, vagyis az az életszakasz, amikor már nem csörög a telefon újabb szerepajánlatokkal. Clooney-nak erről is volt egy elmélete, mégpedig az, hogy nem mindegy, hogyan áll az adott színész ehhez. „A telefon akkor nem csörren már meg, ha úgy döntesz, hogy ugyanazt a szerepet akarod játszani, mint 35 évesen, és elvárod, hogy jóindulatúan álljanak hozád. De ha hajlandó vagy, mondjuk, kicsit hátrébb lépni a rivaldafényből, és érdekes karaktermunkát végezni, akkor sikerülhet – meg kell békélned a gondolattal, hogy meg fogsz halni! Van, hogy találkozom emberekkel, és azt mondják, nahát, öregebb vagy, mint gondoltam, én meg erre, 63 vagyok, te hülye segg. Egyszerűen: ilyen az élet. Ha el tudod fogadni a változás gondolatát, akkor minden rendben. A neheze akkor jön, és sok ilyen színészt ismerek, meg te is, akik nem tudják elfogadni” – hangzottak a színész üdítően őszinte gondolatai.
Idéznénk Pittet is, de ő főleg olyan szempontból volt itt érdekes, hogy a Chateau Miraval nevű borászat-birtokán vették fel az interjút. Egyébként ő maga is belátta, hogy mostanában a munka mellett nagyjából csak az érdekli, hogy milyen szépen nő a zöld fű a telkén. Szerencsére a múltból merítve figyelemreméltóbb gondolatai támadtak, történetesen arról, hogy idővel a színészek ráéreznek, mennyire az ő felelősségük, hogy milyen filmhez adják a nevüket, és milyen feltételekkel vállalják el. „Amikor megérzed a felelősséged súlyát, akkor odateszed magad, és elkezdesz telefonálgani. Én például belenyúltam a Hetedikre kötött szerződésembe, mert nem sokkal azelőtt rossz tapasztalatokat szereztem egy másik film forgatásán, ahol kivágtak néhány jelenetet, amelyeket én kulcsfontosságúnak gondoltam; a Hetediknél beleírtam a szerződésembe, hogy a feleség feje a dobozban marad.” Clooney erre azt mondta, fogadjunk, hogy ki akarták venni, mi?, mire Pitt: „naná. És hogy a karakterem megöli a tettest. Mindkettőt beleírattam a szerződésembe. Szóval amikor eljön az idő, és megkörnyékeznek, hogy tudod, sokkal hősiesebb lenne, ha nem [ölné meg a rendőr az elkövetőt], te meg azt mondod az lenne. De nem az, aztán meg, hogy túl sok lesz ez a feleséggel. Mi lenne, ha a kutyák feje lenne benne? A kutyafejeket kéne beletenni. Nem és nem.
A teljes interjút itt érhetik el, néhány egészen elképesztő divatfotót is tartalmaz, úgyhogy már csak azokért is megéri átkattintani, a szürreális nyitóbekezdés csak hab a tortán.
