Phyllis Dorothy James White, közismert nevén P. D. James, a bűnügyi irodalom egyik legjelentősebb alakja (és nem mellesleg Holland Park bárónője), olyan életművet hagyott hátra, amely nemcsak a detektívregény műfaját gazdagította, hanem mély nyomot hagyott a brit irodalomban és a kultúrában is. Az írónő ismertette meg a világgal a költő-detektív Adam Dalgliesh személyét, és hozott be egy egészen újszerű, friss nézőpontot, amely merőben eltért a már ismert detektívregények stílusától.
James 1920. augusztus 3-án született Oxfordban, Sidney Victor James adóellenőr és felesége, Dorothy Mary James lányaként. Cambridge-ben nőtt fel, és ugyan a későbbieken íróként bőven táplálkozhatott belőle, gyerek- és fiatalkora nem volt éppen lányregényekbe illő. Szinte még tinédzser sem volt, amikor édesanyját elmegyógyintézetbe zárták, és mivel családja nem volt éppen tehetős, ráadásul apja nem különösebben rajongott a gondolatért, hogy lánya a felsőoktatásban tanuljon, James tizenhat évesen kénytelen volt abbahagyni az iskolát, hogy maga gondoskodjon a testvéreiről. Ez azt jelentette, hogy az iskolás évei ekkor véget értek, ambiciózus és eltökélt természete azonban arra vezette, hogy képezze magát, így élete során egészen változatos és izgalmas területeken tevékenykedhetett, amelyek későbbi írói karrierjéhez is remek alapot szolgáltattak.
Akárcsak a magánélete: 1941-ben feleségül ment egy fiatal orvostanhallgatóhoz, bizonyos Ernest Connor White-hoz, akivel ugyan két lányuk is született (Clare és Jane), közös életük nem sok szépségben bővelkedett. White ugyanis a második világháború idején katonaorvosként szolgált, ahonnan hazatérve komoly mentális problémákkal küzdött. Egyes források szerint PTSD-ben, mások szerint skizofréniában szenvedett, ami miatt élete további részét kisebb megszakításokkal szinte folyamatosan pszichiátriai intézetekben töltötte, ezért James, hogy egyedül is képes legyen eltartani a családját, 1949-től 1968-ig egy londoni kórház igazgatóságán dolgozott adminisztrátorként (otthon pedig a férjét ápolta).
Az 1950-es évek közepén kezdett el írni leánykori nevét használva („a génjeim James gének” – vallotta). Első regénye, a Cover Her Face 1962-ben jelent meg (James ekkor 42 éves volt), ezzel mutatta be Adam Dalgliesh nyomozó karakterét, akit az elkövetkező évtizedek során a brit bűnügyi irodalom egyik legismertebb alakjává tett. Dalgliesh egy éles eszű, megfontolt, látszólag magának való, közönyös és morózus férfi, aki szabad pillanataiban verseket ír, és leküzdhetetlen harcot vív saját fájdalmával, amely abból fakad, hogy feleségét és gyerekét egyszerre, utóbbi születése közben veszítette el. Költő és nyomozó egyben, akinek karakterét James egy korábbi angoltanáráról mintázta, míg a keresztnevét annak apjától kölcsönözte. Dalgliesh karakterét tizennégy regényen keresztül követte, az utolsó kötet, a The Private Patient 2008-ban jelent meg.
P. D. James műveit gyakran hasonlítják Agatha Christie regényeihez, lévén mindkét írónő a bűnügyi irodalom élvonalába tartozik. Míg azonban Christie történetei minden tekintetben kielégítő véget érnek, James regényei nem feltétlenül nyújtanak megnyugtató megoldást, és amellett, hogy mélyebben vizsgálják az emberi természet sötét oldalait, komplexebb társadalmi és lélektani problémákat is felvetnek. „Bizonyos értelemben az én regényeimben a rend nem áll helyre – vagy nem feltétlenül –, mert az ártatlanok többet szenvedhetnek, mint a bűnösök” – nyilatkozta egyszer egy interjúban. „Úgy gondolom, hogy a bűnügyi regény valójában az igazságról szól, és annak megértéséről, hogy mi történt pontosan, és ki a felelős érte. A detektívregény lényegében egy erkölcsi műfaj, mert a gyilkosság, a legszörnyűbb bűn áll a középpontjában, amely mindig valamilyen igazságszolgáltatást követel” – tette hozzá.
Az írónő számos krimije az Egyesült Királyság bürokratikus rendszereiben játszódik, például az igazságszolgáltatásban vagy a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatban, ahol évtizedekig dolgozott. Férje 1964-ben halt meg (feltehetően öngyilkos lett), ám James csak négy évvel később mert belevágni abba, hogy munkahelyet váltson: ekkor a brit Belügyminisztérium bűnügyi osztályán kezdett dolgozni, ahol segített kiválasztani és munkába állítani azokat a szakembereket (tudósokat és patológusokat), akik a bűnügyi nyomozásokhoz szükséges tudományos elemzéseket végezték, továbbá minisztereknek tett szakmai javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehet kezelni és csökkenteni a fiatalok körében előforduló bűncselekményeket. Bűnügyi tudományos tapasztalatait az egy kelet-angliai bűnügyi laboratóriumban játszódó Death of an Expert Witness című könyvében kamatoztatta.
P. D. James életében a fordulópont az 1970-es évek végén következett be, amikor amerikai könyvkiadók és filmstúdiók versengtek a szerző puhafedeles könyveinek kiadási és filmes jogaiért. Könyveinek nagy részét ezután televízióra is adaptálták, amelyek elég bevételt biztosítottak James számára, hogy 1979-ben nyugdíjba vonulhasson, és minden idejét az írásnak szentelhesse. Az Adam Dalgliesh-regények közül az első televíziós adaptáció Roy Marsden főszereplésével készült, aki 1983 és 1998 között alakította a karaktert. Marsden játékáról James elismerően nyilatkozott, szerinte „nagyszerű érzékkel” jelenítette meg Dalgliesh-t, szemben Martin Shaw-val, aki 2003-ban vette át a szerepet, és az írónő szerint egyáltalán nem tudott azonosulni Dalgliesh-sel, és nem is tudta jól megragadni a karakterben rejlő belső konfliktusokat és intellektuális mélységet – erről A Los Angeles-i Writer’s Guild Theatre-ben tartott kerekasztalbeszélgetésen beszélt. 2021-ben aztán egy újabb adaptáció készült, ezúttal Bertie Carvel főszereplésével, amelynek megjelenését az írónő ugyan nem érhette meg, örökösei mindenesetre kifejezetten meg voltak elégedve a végeredménnyel. (Ön pedig augusztus 17-től követheti a sorozatot a GALAXY4 műsorán).
Lehet, hogy sokan nem is tudják, de James írta a The Children of Men (Az ember gyermeke) című regényt 1992-ben, amely egy olyan jövőbeli disztópikus világot tár elénk, ahol az emberi faj terméketlenné válik, és amely regényt ugyancsak filmre adaptáltak Clive Owen, Julianne Moore és Michael Caine szereplésével. Noha a film számos jelentős eltérést mutatott az eredeti műhöz képest, James mégis elismerően nyilatkozott róla: „nagyon tetszett a film, mert úgy gondoltam, hogy Alfonso Cuarón, a rendező, teljesen új látásmóddal közelítette meg a történetet. Nem próbált meg szolgaian ragaszkodni a könyvhöz, és én ezt nagyra értékeltem.”
James, akit „a bűn királynője” néven is ismertek, detektívregényei mellett megtörtént eseményeken alapuló műveket is írt: a The Maul and the Pear Tree az 1811-es Ratcliffe Highway gyilkosságokat írja le, ezen T. A. Critchley történészzel közösen dolgozott, de kiadott egy részletes könyvet a detektívregényekről, és megírta saját emlékiratait is Time to Be in Earnest címmel. Irodalmi munkássága mellett közéleti szereplőként is nevet szerzett magának. A Lordok Házában konzervatívként tevékenykedett, anglikán hitét mélyen megélte, és a Prayer Book Society világi patrónusa volt (2001-es regénye, a Death in Holy Orders izgalmas krimiként mélyebb betekintést nyújt az anglikán egyház belső működésébe és hierarchiájába).
James hírnevet szerzett azzal is, hogy 2009-ben vendégszerkesztőként kérdéseket tett fel Mark Thompsonnak, a BBC vezérigazgatójának a vállalat fizetéseivel kapcsolatban, amiért elnyerte a Nick Clarke Interjú Díjat. 1983-ban OBE (Order of the British Empire) kitüntetést kapott, amely a Brit Birodalom Rendjében adományozott harmadik magasrangú kitüntetés. 1991. február 7-én Holland Park bárónőjévé nevezték ki, 2003-ban FRSA (Fellow of the Royal Society of Arts) és FRSL (Fellow of the Royal Society of Literature) címeket is elnyerte, amelyek a művészetekhez és az irodalomhoz való jelentős hozzájárulását ismerték el. 2008-ban felvételt nyert a Nemzetközi Krimiírói Hírességek Csarnokába az ITV3 Krimi-Thriller Díjátadóján.
„Utálom a gondolatot, hogy egy könyv közepén halok meg. Végül is, ha kilencven vagy, nem lehetsz biztos semmiben” – nyilatkozta 90. születésnapján. Vágya teljesült, utolsó regényét egy évvel később adta ki: a Death Comes to Pemberley Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatásaként írta meg, amely egy gyilkossági nyomozás közepette fokozza az Austen karakterei közötti társadalmi és kapcsolati feszültségeket. James ezt a regényét egyfajta tisztelgésnek szánta Austen előtt, és egy interjúban így nyilatkozott róla: „Jane Austen szinte tökéletes írónő volt, de néha úgy éreztem, hogy egy kis bűnözés még izgalmasabbá tette volna a történeteit.” P.D. James 2014. november 27-én hunyt el Londonban.
