Ha régóta vágyat érez arra, hogy olyan detektívtörténeteket fogyasszon, amelyekben egy eldugott kisváros lakóit fenyegeti állandó életveszély, és úgy hullanak az emberek, mint a legyek, de mégsem a Kisvárosi gyilkosságok az, jó hírünk van: létezik ilyen, Brokenwood titkai a címe, amely amellett, hogy egy rendkívül szórakoztató sorozat, témájában pontosan megfelel az elvártnak, ráadásul darálható is, mert már tíz évad készült belőle. Jól érti, ez pontosan azt jelenti, hogy nem kell kéztördelve egy egész hetet várnia az új részre, mint annak idején a Dallasra, hogy kiderüljön, Jockey tényleg részeg volt-e, amikor összeszólalkozott Samanthával azon, hogy Lucy haját már megint becsípte az olajfúrótorony Pamela álmában, hanem ha akarja, addig nézi a részeket, amíg el nem fogy az összes, hogy aztán rögvest elölről kezdhesse az egészet. Erre most lehetősége is van, a Brokenwood utolsó évadának részeit ugyanis augusztus 23-ától minden hétköznap 19 órától láthatja majd a TV4-en.
Ha eddig elkerülte a figyelmét a sorozat, hadd vázoljuk röviden, miről is van szó: adott egy bájos, kitalált kisváros az új-zélandi Észak-sziget közepén vagy szélén – mivel nem létező helyről van szó, igazából pontosan úgysem lehet meghatározni a koordinátákat, a lényeg, hogy szép hegyek és erdők veszik körül, és mivel csak ötezren lakják, mindenki ismer mindenkit. A városban ugyan leginkább gazdák élnek, de a környéken felbukkannak a városból kimenekült hippik, nyugdíjasok, vad motorosok egyaránt. Az infrastruktúra pedig jobb, mint bármelyik metropoliszé: van itt börtön, repülőtér, lőtér, színház, vidámpark, golfklub, szőlőbirtok, zenei fesztivál. Mondjuk logikus, valahol azért csak meg kell gyilkolni azokat a szerencsétlen embereket, nem mehetnek állandóan a helyi kocsmába meghalni.
Nos, ebbe az aprócska városba költözik a történet legelején főhősünk, a jókedélyű, humoros Mike Shepherd nyomozó (Neill Rea), aki belevaló, a szabályokhoz szinte görcsösen ragaszkodó társával, Kristin Simsszel (Fern Sutherland) együtt azon munkálkodik, hogy kinyomozza, miért bukkan föl időről-időre egy rakás hulla a környéken, és ki tette őket azzá. Az esetek, amelyekkel az évek során találkoznak, rendkívül változatosak – hála az azelőtt színészként tevékenykedett Tim Blame-nek, aki manapság a sorozat írója és producere egyben. Ő azt vallja, hogy egy igazán jó sorozatban a szokásos hátba szúrt halottas kliséknél többet kell mutatnia a készítőknek, hogy lekössék a nézőket, és ők ennek már tíz éve, hogy maximálisan eleget tesznek: ott van például a borkritikusról szóló rész, akit egy erjesztőkádban vízbe fulladva találnak, vagy a fiatal színész, aki a Hamlet-előadás közben hal meg, az apáca, akit megfojtanak a kápolnába menet, és a helyi polgármester, akit otthon fedeznek fel Mikulás-jelmezben, átvágott torokkal.
Mivel minden egyes epizód különböző gyilkossági eseteket tár fel részenként úgy másfél órában, nem kötelező mind a kilenc évaddal képben lenni ahhoz, hogy a néző élvezni tudja a tizediket, ugyanakkor bajunk biztos nem lesz abból, ha némiképp tisztában vagyunk a szereplők háttértörténetével. Shepherdről például elkerülhetetlen információ (a széria során több ízben megemlítik), hogy nem egyszer volt már nős, és az egyetlen megoldatlan rejtély számára a házasság intézménye. Szereti a pinot noirt (de csak annyit iszik, amennyi még nincs befolyással a kognitív képességeire), rajong a countryzenéért, és egy régi, 1971-es Holden Kingswooddal közlekedik, ami már a védjegyévé vált. Kissé zilált, de kellemes figura, aki képes bárkivel szót érteni, legyen az egy golfklub üzemeltetője, autószerelő vagy borász, és általában mindenki meg is nyílik neki. A halottak mondjuk nem igazán, bár velük is szeret beszélgetni, szóval mondhatjuk, hogy viszonylag különc figura ő. Társa, Sims, a sorozat elején meglehetősen befeszült nő benyomását kelti, a tizedik évadra azonban egészen hozzáidomul Shephardhöz, és lazul egy kicsit, ami nem tesz rosszat a karakterének. Viszont kávét főzni tíz év alatt sem sikerül megtanulnia.
A két detektív mellett ott van Daniel Chalmers nyomozó (Jarod Rawiri) is, aki a bennszülött maori vonalat erősíti a csapatban, ami jól jön, amikor maori (vagy te reo) nyelvű személyekkel kell kommunikálniuk (ami meglepően gyakran előfordul), vagy a visszatérő karakterek közül az egyik legszórakoztatóbb személy, Frodo (Karl Willetts), aki a helyi kávéskocsit üzemelteti, és mindig mindennel képben van, vagyis nincs olyan dolog, amit ne tudna a város lakóiról (mint a cipőpucoló ember a Nagyon különleges ügyosztályban).
De persze ott van a száraz humorú orosz igazságügyi orvosszakértő és halottkém, Dr. Gina Kadinsky (Cristina Serban Ionda) is, aki szemlátomást eléggé odavan Shephardért, magyarul nincs az az emberi lény, aki képes lenne elvonni a figyelmét akár csak arról, hogy a nyomozó a távolban levegőt vesz épp. Érdekesség, hogy Gina karaktere nemcsak szórakoztató, de hiteles is, ezt egy valódi igazságügyi toxikológus, Dr. Helen Poulsen erősítette meg egy interjúban. Poulsennek az a munkája, hogy kábítószerek és mérgek nyomait kutassa olyan mintákban, amelyeket a halottkém küld be hozzájuk. „Amikor Gina elvégzi a boncolást, és mintákat vesz, amelyeket elküld a toxikológiai vizsgálatra […], a toxikológusok elemzik kábítószerek és mérgek szempontjából, hogy kiderüljön, ezek okozták-e a halált.” Poulsen, aki nagy rajongója a sorozatnak, kifigyelte, hogy a Brokenwood meglepően sok toxikológiai vonatkozású jelenetet tartalmaz, amelyek ráadásul egészen megfelelnek a valóságnak. “Találhatnék hibákat benne, de nem állnak messze az igazságtól” – mondta. „Mindenképpen sokkal pontosabb, mint a CSI.” Ugyanakkor megjegyezte, hogy az egyik epizódban bemutatott gyilkos módszer, amely szerint mérget fecskendeznek szilárd csokoládéba, nem működne a valóságban.
És hogy mi várható a tizedik évadban? Nos, már az első rész is ígéretesnek tűnik: miután egy dinoszaurusz-kövületre lelnek Brokenwood lábánál, és a város már épp belelovalná magát a fellendülő turizmus jövőképébe, egy paleontológus holtteste bukkan elő a semmiből, ami némiképp felülírja az ott élők álmait. Akárcsak Brokenwood kedvenc fogorvosáét, miután a feleségét holtan találják, a gyanúsított pedig egy nő, aki régóta rajongva szereti őt. És ez csak kettő a hat rejtélyes eset közül, amelyeket Shephard csapatának fel kell derítenie.
A Brokenwood titkai tehát egy látványos, kizárólag új-zélandi zenékkel telepakolt, humoros, könnyed, olykor mégis drámai sorozat, amelyben a sztorik és helyszínek mellett a karaktereket is csak imádni lehet. Ahogy Neill Rea egyszer megfogalmazta, „Brokenwood egy hihetetlenül gyönyörű város, ahol szívesen élnél, de félnél, hogy meghalsz”.
