Amy Poehler az a fajta színésznő, aki főleg nagyon vicces filmeket vállal, és alapvetően maga is igyekszik szórakoztató lenni. Rendszeresen szerepel a Saturday Night Live című műsorban, és senki sem csodálkozott, amikor felkérték Tina Fey-jel a Golden Globe-díjkiosztó vezetésére (négyszer!). Pedig a humora nem a simulékony fajta, bármikor odaszól a legnagyobbaknak; akkor Quentin Tarantinót csak így jellemezte: „minden szexuális rémálmom sztárja”, George Clooney filmjéről pedig így beszélt: „a Gravitáció annak története, hogy [Clooney] inkább elrepül az űrbe és meghal, minthogy még egy percet töltsön egy vele egykorú nővel.” A Zero Dark Thirty – Bin Laden hajsza rendezőjét, Kathryn Bigelow-t pedig így mutatta be: „ha kínzásról van szó, bízom abban a hölgyben, aki három évig James Cameron felesége volt.”
Az Agymanók 2. Joy-ának hangját kölcsönző Poehler a film kapcsán beszélt arról, milyen helyzetben vannak most a kamaszok – ezt egyébként is átérzi, hisz egy 15 és egy 13 éves fiút nevel exférjével. Will Arnettel. „Mindig azt kérdezed: mi folyik odabent? És persze általában akkor, amikor kidobóembereket állítanak az ajtajuk elé. Nem hiszem, hogy mi – mármint én és a korombeliek – igazán megértjük, mennyire elszigetelt [évtized] ez a fiatalok számára. Tényleg nem hiszem, hogy értjük.” Szóval a humor mögött ott van az érző, gondolkodó ember, aki néha a felszínre tör, és nem hagyja, hogy felületes hülyeségekkel intézzük el a komoly kérdéseket.
A világjárvány, a politikai zavargások, az éghajlati válság: „szorongás olyan szónak tűnik, amelyet már sokan éreztek. Már nem kell megtanítani az embereknek, hogy mit jelent.” Hat évvel ezelőtt a Hollywood Reporter készíteni akart egy vicces összeállítást, amelynek legsabonosabb kérdéseire nem válaszokat adott, hanem elkeserítő tényeket hozott fel. Ilyeneket válaszolt kérdésekre, amiket neki tettek fel: „A legemlékezetesebb heccelője? Kit érdekel? Az egész világ lángokban áll. Milyen terméket reklámozna szívesen? Egy óriásbálna épp most halt meg Thaiföldön, miután megevett 80 műanyag zacskót. Bűnös élvezet? Ne felejtsük el, hogy több mint 4600 ember halt meg Puerto Ricóban.” Arról is beszélt, hogy rossz kedve volt, amikor ezeket a kérdéseket feltették neki. „A fiatalokat elutasítják, gyakran nagyon marginalizálódnak, és úgy érzik, hogy nem tudják irányítani az életüket. Úgy érzik, hogy a világ súlya az ő vállukon nyugszik, de mi is úgy bánunk velük, mintha buták és ostobák lennének, és amit szeretnek, az is buta és ostoba. Tehát: azt kérjük tőlük, hogy hozzanak rendbe mindent, vagy gúnyt űzünk belőlük, mert nincsenek rá felkészítve, mert nem vívtak háborút? Mit teszünk velük? Ha a helyükben lennék, azt kérdezném: mit akartok tőlem? Azt akarjátok, hogy mindannyiótokat megmentselek attól a sok elbaszott dologtól, amit ti csináltatok, de közben gyerekként kezeltek!”
Poehler középosztálybeli családba született 1971-ben, szülei tanárok. Az iskolában belekóstolt a színjátszásba, a negyedik osztályos Óz, a nagy varázslóban Dorothy szerepét kapta meg. A főiskola után egy évtizeden át egyre sikeresebb improvizációs standupokat csinált, amelyek során megismerkedett Fey-jel és Arnett-tel, későbbi férjével.
Mire a fiai iskolába mentek, Poehler inkább a filmezés felé fordult: ekkoriban forgatta a Bébi Mamát például, amiben Feyjel játszott, valamint hármat rendezett, a Moxie-t, a Borvidéket, és Lucy és Desit (dokumentumfilm Lucille Ballról). Azóta is vagy sorozatot készít, vagy szinkronizál – szóval nem unatkozik, de akkor hogy fogja teljesíteni a penzumát?
Merthogy úgy döntött, hogy idén 50 könyvet fog elolvasni, ami nagyságrendileg hetente egyet jelent. Ezt onnan lehet tudni, hogy részletesen mesélt róla Seth Meyers műsorában.
„Mostantól intellektuális típusú vendég akarok lenni” – mondta Poehler, utalva arra, hogy Meyers előszeretettel hív írással foglalkozó embereket a műsorába. Poehler, aki a Yes, Please (Igen, kérem) című könyv szerzője, arról is beszélt, hogy miket olvasott eddig, és mik várják még az éjjeliszekrényen, hogy elővegye őket. A modern amerikai írók mellett olvas mást is, Virginia Woolf Saját szoba című klasszikusa is belekerült a merítésbe, de olvas szakácskönyvet is, valamint gyerekkönyveket. Sőt, szintet lépve Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése is szerepel a listáján.
„Azért olvasom ezt, mert minden pasi az életemben azt kérdezte: nem olvastad a Bűn és bűnhődést?” – mondta Poehler. „Szóval elolvasom ezt a könnyed olvasmányt ami, úgy képzelem, egy fickóról szól, aki megpróbálja eldönteni, hogy szabad-e embereket ölni.”
Meyers egy izgalmas kérdést tett fel, amikor megkérdezte, hogy Poehler minden könyvet befejez-e, amit elolvas, vagy továbblép a következőre, ha az nem az ő ízlése szerint való. A színésznő elmondta, hogy nem hagyja abba a könyvek olvasását, még akkor sem, ha nem tetszenek neki. „Talán mégis el kellene kezdenem [nem fejezni be könyveket], mert mégiscsak az én időm telik velük” – mondta. Majd hozzátette, hogy úgy érzi, ezeket be kell fejeznie, még akkor is, ha rosszul érzi magát tőle. Ezt az érzést mi is ismerjük, mint ahogy azt is, miért jó néha eszelős vígjátékokat nézni.
Legközelebb erre pénteken este lesz lehetőség 23:00 órától a FILM4-en, ahol az Édes riválisok című filmet lehet megtekinteni Paul Rudd és Poehler főszereplésével. A történet természetesen vígjáték, sőt, szatíra; főszereplői, Molly és Joel már az első találkozásnál meggyűlölik egymást, mivel a férfi nagyvállalatának az a célja, hogy megakadályozza Molly kis boltjának működését. Azonban később a pár egymásba szeret, de kapcsolatuk nem tart sokáig. Ámde a sors útjai kifürkészhetetlenek, s ha két ember egymásnak teremtetett, semmi sem állhat közéjük.
