Linda Hamilton úgy tudott generációkon átívelő ikonná válni, hogy amúgy ha a szívünkre tesszük a kezünket, beismerhetjük, hogy nem ő választotta ki a legjobb szerepeket a világtörténelemben. Ha viszont sikerült neki jót választani, az nagyon sikerült: Sarah Connorként simán letett annyit az asztalra a összesen három Terminator-filmben, hogy örökre bevésődjön a neve a legnagyobbak közé. Főleg, ha hozzátesszük, hogy az utolsó Terminator-film (Sötét végzet) már igazából szinte csak miatta jó, pedig ott van Arnold Schwarzenegger is. Érdemes megjegyezni, hogy azért vannak egyéb érdekes szerepei is: 1995-ben például a Fele/Másban kapta meg az egyik főszerepet, a végeredményt pedig vasárnap 20:00-tól a FILM4-en is meg lehet tekinteni.
Akár azt is mondhatnánk, hogy klasszikus színészkarrier az 1956-ban született Hamiltoné: gyerekkorában a könyvek megszállotja lett a történetmesélés iránti rajongása pedig olyan messzire vitte, hogy miután elvégezte szülőhelyén, Salisburyben a középiskolát, a Washington College diákja lett, ahol úgy döntött, színésznő lesz. Ezek után átkerült New Yorkba, ahol a híres Lee Strasberg iskolában tanulhatta meg a szakmát.
Mivel akkor még nem volt Instagram és hasonló, ezért a hagyományos szamárlétrát járta ki: 1977-ben már kapott tévéfilmekben mellékszerepet, 1979-ben pedig a Secrets of Midland Heights című, Magyarországon természetesen soha nem vetített szappanoperában kapott állandó szerepet. Igen, ezek után jöttek a korban kötelező szárnypróbálgatások, ismertebb nevén ZS-filmek: első mozifilmje a Tag: The Assassination Game volt 1982-ben. Az akció-thriller tényleg a világon semmi nyomot nem hagyott, a nézők szerint borzasztó, de Hamilton így is meg tudta magát annyira mutatni, hogy ne felejtsék el a rendezők. A Stephen King klasszikusából készült A kukorica gyermekeiben már főszerepet kapott, és itt szintén megtörtént a csoda: a filmet senki nem szerette, de Hamilton teljesítményét elismerték benne.
A megszokott karrierút itt ért véget: az 1984-es első Terminator-film tulajdonképpen szintén az átlagosnál fantáziadúsabb, de kis költségvetésű, a VHS-szintet épphogy átlépő akciófilmnek készült. Jellemzően hozza minden olcsó akciófilm kötelező elemeit. A sok-sok éjszakai jelenet, elhagyott sikátorok és gyártelepek helyszínük választása mára stíluselemnek tűnhet, de az 1980-as évek akciófilmjei főként azért szerették ezeket, mert olcsóbb volt őket megcsinálni, mint fényes nappal kibérelni drága területeket és stúdiókat. James Cameron rendezése ehhez képest akkora siker lett, hogy Linda Hamilton azonnal világszerte ismert sztár lett, amit mi sem jelet jobban, mint hogy feltűnt a Sasfészekben Tommy Lee Jones mellett, majd kicsit a tévézéshez visszatérve A szépség és a szörnyeteg sorozatért Emmy- és Golden Globe-díjra is jelölték?
Azt talán ő se várta volna, hogy visszatérése Sarah Connorként még az első nekifutást is elhalványítja: a Terminator 2. – Az ítélet napja igazi kasszasiker lett, a ritka helyzetek egyike, amikor a folytatás lekörözi a bemutatkozást. Ez nemcsak annak volt köszönhető, hogy Cameronnak már volt pénze a legmenőbb technológiával forgatni, hanem annak is, hogy Sarah Connort is átformálta: ameddig az első részben az erős, de klasszikus védelemrsze szoruló nőt láthattunk, addig a visszatérésben egy önálló, a saját lábán bármikor megálló badass főhőst, aki gyerekéért bármikor elrohan a biztos halálba is.
Érdemes kiemelni, hogy ebben az évben már összejöttek James Cameronnal, akivel két évvel később közös lányuk is született. 1997-ben végül összeházasodtak, de két évvel később ez a kapcsolat is válással, illetve egy 50 millió dolláros perrel végződött. Viszont akik nagyon aggódtak a párért, azok számára jó hír, hogy az elmúlt években már nagyon szépen beszélnek a másikról, és kifejezetten jó barátnak tűnnek.
Azt sokáig nem lehetett tudni, hogy mi vezetett a zseniális színészi teljesítmény ellenére ahhoz, hogy Linda Hamilton nem találta meg a kulcsot az igazán nagy és fontos szerepekhez a Terminator után, de 2004-ben azért valami kiderült belőle: ekkor beszélt először bipoláris zavaráról és depressziójáról, amik állítása szerint leginkább hozzájárultak a válásaihoz is. A bajait évtizedeken át nem diagnosztizálták, épp ezért értelemszerűen nem is kezelték, és végül saját bevallása szerint azért fogadta el a kezelést, mert rájött, hogy jobb anya és ember szeretne lenni. “Minden nap jó nap” – mondta Oprah műsorában arról, hogyan érzi magát, amióta foglalkozik betegségével.
Összességében nem tudni, volt-e több a most 67 éves Linda Hamilton karrierjében, de azt azért biztosan elmondhatjuk, hogy mi nézőkként így is nagyon sokat kaptunk tőle.
