Persze a történet nem ilyen egyszerű, a drága gombák gyűjtéséhez kell egy kis befektetés.
Szóval van egy gomba, ami a föld alatt nő. Ezt nevezik triflának vagy szarvasgombának. Van drága, mocsok drága, és megfizethető verziója, attól függően, hol nő és mennyi van belőle. Magyarországon a nyári és téli szarvasgomba van nagyobb számban, ezt a nyár közepétől a fagyok beálltáig lehet gyűjteni. Becslések szerint a hazai élőhelyekről mintegy 20 tonna nyári szarvasgombát gyűjtenek össze, ennek 5-10 százaléka marad hazai piacokon, a többi megy külföldre. A gombafaj ára 80 és 200 euró között van kilogrammonként.
Itthon a nyári mellett van téli, nagyspórás, isztriai, és az édeskés íze miatt igazi kuriózumnak számító, a homoki. Mind más fát szeret. A nehézséget az az aprócska tény adja, hogy mindegyik a föld alatt nő, így megtalálni nehéz. Fák, cserjék gyökereivel egy közös szervet, ún. mikorrhizát alakítanak ki, és érdemesebb inkább fűszerként gondolni rájuk, mint ételként, annyira erős ízük van. Az itthon talált legnagyobb szarvasgomba isztriai volt, és a mai napig látható a Fővám téri nagycsarnok gombaboltjában kiállítva. Ennek a típusnak kilója 2-3 ezer euróba kerül, de határ a csillagos ég.
A szarvasgombát általában nagyon vékony szeletekben szokták ételre tenni, vagy az elegáns étteremben a felszolgáló reszeli az ételre, forgácsként, rakják vajba, illetve olajba, mert mindkettő remekül átveszi az aromáját, de tojással is gyakran párosítják. A lehetőségek száma szinte végtelen, a homoki gombát például nagyon jól lehet kombinálni mézzel, vagy mascarponéba keverve – ráadásul ez a legolcsóbb szarvasgomba.
És hol van a befektetés? Ott van rögtön az első, egy kutya. Ami drága mulatság manapság, viszont az orra képes kiszagolni a gombát, sőt, boldog lesz, ha az erdőben sétálgatunk vele. Persze a kutyát meg is kell tanítani arra, hogy megkeresse a gombát. Ehhez el kell végezni egy tanfolyamot, hogy aztán a vizsgán megvillantva tudását a kutya – és a gazda – megkapja a bizonyítványt. Ha komolyan gondolja a gombászást, érdemes rögtön gombakereső kutyát vásárolni, a Lagotto romagnolo névre keresztelt fajta már régóta foglalkozik ezzel, így vélhetően a génjeiben van a dolog. Cserébe viszont sokba kerül, és ha ön sznob, akkor szólunk: úgy néz ki, mint egy jól sikerült keverék. Persze lagotto nélkül is lehet gombászni, ha elég motivált az állat, akkor bármilyen fajta képes kiszagolni. A profik sokszor használnak vizslát és labradort.
Saját tapasztalatom alapján a birka és a tyúk is megtalálja a gombát, viszont örömmel meg is eszik, pont úgy mint a disznó, így a korábban megszokott disznóval keresés kezd lecsengeni, sőt Magyarországon nyoma sincs. Nem úgy, mint a Fedőneve: Volpe című sorozat Szarvasgomba és árulások című részében (szombaton 19:00-től a STORY4-en), ahol az angol ex-kém nagyon izgalmas szerepben találja magát. Mivel az egyik vállalkozó apjának eltűnt a díjnyertes szarvasgomba-szimatoló malaca, ki kell nyomozni, ki vitte el. Persze közben megérkezik az orosz maffia is, ami nehezíti a helyzetet.
Szóval van kutya, még meg is tanította, hogy megtalálja a gombát, átrágta magát a jogszabályokon – ezek után kiválthatja az engedélyt, például a természetvédelmi szakhatóságtól, ha védett természeti területen gyűjtene. Mivel a gomba drága, és kevés erdőben fellelhető, ezért egy-egy jobb területért akár licitre is mennek a gyűjtők, amelynek a vége milliókban mérhető. Csak úgy kimerészkedni egy erdőbe nem jó ötlet, egyrészt azokat a helyeket, ahol nő a gomba komolyan őrzik, másrészt az állami tulajdonú erdőkben is nagyon figyelnek erre, és komoly retorziókra számíthat a gombagyűjtő.
